Az égbe vivő...
Dátum: 2013. február 23. 16:54Műfaj: VersCimkék: ha már nem tudod, hogy mit tegyél |  |
Várlak, majd jössz ugye? Ne várjak hiába!
Gondolat - ne legyen magába, a kába.
Gyere érte, kérlek! –Jaj, itt n e hagyd végleg,
Hisz tudhatod, ismered… egyedül oly félszeg.
Mint a pipacs szirma, a tűző Nap alatt,
Úgy görnyed aszadtan, mint egy ágrólszakadt.
Ki nem tudja: miért?, - s nem érti, hogy minek?
Mikor a többiek annyira irigyek!
Ha majd itt leszel már, füttyents csak egy élest…
Nappal van, éjszaka? … mindegy, csak egy rémest!–
Vagonodba dobom, nem kell már ez nékem!
S, hogy messzire viszed – megköszönöm szépen!
Csak meg ne áll véle! – Isten szerelmére!
Ne kelts benne reményt, vakvágányra téve!
Hinni se higgy neki, bárhogy is könyörög…
Hamis, álnok beszéd, megcsúfolt gyönyörök!
Vidd csak oda, messze, honnét nem lesz – vissza,
Hol az élet nem csak díszlet, meg kulissza!
Ha nem megy egyedül, megyek vele… muszáj,
Mint ahogy kötve van vontatóhoz uszály.
Menj velünk az égbe! … tán, ott lesz békesség,
Keserűből kevert, langyos édesség.
Hallom már a hangod!– Két rövid egy hosszú…
Légy hát a semmiért rajtam, te a bosszú!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
