Az ügynök ölelése 2.
Dátum: 2014. május 04. 19:44Műfaj: NovellaCimkék: novella |  |
A fiatal százados határozott léptekkel haladt a folyosón a parancsnoki szoba felé. Nem tudta, miért hívatta a főnöke, de érezte, hogy most valami történni fog. Az ezredessel jó barátságban volt, eddig sosem a titkárnővel üzent. Az ajtóban még megigazította nyakkendőjét, majd benyitott a helyiségbe.
A fiatal százados határozott léptekkel haladt a folyosón a parancsnoki szoba felé. Nem tudta, miért hívatta a főnöke, de érezte, hogy most valami történni fog. Az ezredessel jó barátságban volt, eddig sosem a titkárnővel üzent. Az ajtóban még megigazította nyakkendőjét, majd benyitott a helyiségbe.
A titkárnő egy pillanatra felnézett szemüvege fölött, s csak úgy, gépelés közben vetette oda:
- Várnod kell egy kicsit, Tibor, vannak nála. Ülj le addig!
Tibor elhelyezkedett a széken, de nem tudott egy helyben maradni. Felállt, és a szűk szobában oda-vissza járkálni kezdett, majd kis idő múlva lecövekelt az asztal előtt.
- Jolika!
A titkárnő keze megállt a klaviatúrán, s kérdőn nézett a tisztre.
- Tudod, miért hívatott? - intett fejével a párnás ajtó felé.
- Tudom. - válaszolta Jolika, és folytatta a dolgát egykedvűen.
- És?
- Majd elmondja.
Az íróasztalon megcsörrent a telefon, Jolika lecsapott rá, s csak ennyit lehetett hallani:
- Igen főnök, küldöm!
Tibor kihúzta magát, és elszántan lenyomta a kilincset.
- Erőt, egészséget ezredes elvtárs! - harsogta, és közben hallani lehetett bokája csattanását.
- Pihenj! Tudja, miért hívattam?
- Nem, ezredes elvtárs.
- Beiskoláztuk. A Magyar Néphadseregnek tanult tisztekre van szüksége. Tovább kell lépnie, százados úr! Haladni a korral! Moszkvába megy egy évre. Hat embert várnak. Szívem szerint magát itt tartanám, de csupa hülyét oda se küldhetek. Kell valaki, hogy vigyázzon arra az öt idiótára, akiket magára bízok. - Felállt, és a hatalmas fotelek felé vette az irányt, majd nem hivatalos hangnemben folytatta. - Ülj le, Tibikém! Mit iszol?
- Ha van még abból a múltkori kisüstidből főnök, az most jól jönne.
Amikor Tibor egy óra múlva kilépett az ajtón, a titkárnő gúnyos mosollyal megjegyezte:
- Látom, alaposan átbeszéltétek a problémát! - odalépett Tiborhoz, és megigazította a feje búbjára tolt sapkát. - Ha így mégy a többiek közé, mindenki látja rajtad, hogy ittál! Nem lesz gond otthon?
- Ugyan, Jolika! Tudod jól, hogy az asszony örülni fog neki, ha eltűnök az életéből pár hónapra. Vas alezredes majd karban tatja... Csak a lányaimat sajnálom. Nekik hiányozni fogok.
- Majd hozol olyan szőke hajú, szlávos arcú, orosz babákat, és meglásd, megbocsájtanak! Ildi is rájön majd, hogy milyen nehéz nélküled. Tán jót is tesz a házasságotoknak is!
A következő hónapok a felkészüléssel teltek. Nappal a gyorstalpaló orosz nyelvtanfolyam, esténként hosszú beszélgetések a gyerekekkel. Ildi félre vonult, s a tévé előtt kötötte a mohair pulóvert magának. Talán fel sem fogta, hogy a következő egy évben nem láthatja a férjét. Vagy mégis – és titkon örült neki. Az utolsó szombaton azért közösen bevásároltak Trapper farmerből, este pedig megtömték velük a bőröndöket.
Másfél napig tartott az út vonattal Moszkváig. A hat ágyas fülkében saját szagán is megállt volna a pálinkás üveg, de nem tették le a fiatal tisztek, inkább kézről kézre adták. A táskákból előkerült rántott hús, sült oldalas, sajtos pogácsa még az otthont idézte, de zsigereikben már érezték, hogy valami számukra teljesen idegen felé robognak.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
