Black Ice: Hó volt... Hó nem volt...
Dátum: 2012. február 04. 10:26Műfaj: NovellaCimkék: politika, alkoholizmus, fantázia, mese, zimankó, black ice, tél, havazás, elvont, történet |  |
Mai mese. Hó volt... Hó nem volt... Messzi messzi egy távoli galagonya bokor mellet, ott ahol a hókotró se túr, élt egy... Sőt nem is egy, hanem rengeteg szegény ember. És ez a sok szegény emberek, túlordították a farkasordító hideget is.
Hó volt... Hó nem volt...
Messzi messzi egy távoli galagonya bokor mellet, ott ahol a hókotró se túr, élt egy...
Sőt nem is egy, hanem rengeteg szegény ember.
És ez a sok szegény emberek, túlordították a farkasordító hideget is.
Hiszen annyira nagy mínuszok lettek ám, hogy még a széncinegéket is kazánra dobták, a kalóriaértéke reményében, ha már szén.
Még a meleg Béla is, nyíltan felvállalta hetedhét ország előtt Hatvannál, ő is didereg...
Hatalmas pelyhekben hulla alá a fehér áldás, persze a mennybolt felől az istenadta!!!
A vesztükre kibúvót kereső hóvirágokat, fergeteg közepette lepte el, e fehér lepel...
Őzikeszemekkel bambuló, oly gyermeki csodálkozással csodálták többen a havazást, mintha az első lenne.
A negyedik típusú találkozást remélve állnak ők tudva, az igazság odaát van.
Az igazság az mi méltóan megemlékeznénk róluk egyperces néma csenddel, a fogak ütemes vacogásától hangosan a tengerin innen, és a kukoricásgóré mellett álló górén is túl...
Itt most ő a góré, és ezzel olyan nagyon tisztában van, mint a frissen esett hóval.
A hírhedt, hírős nevezetes, még a hidegre teszlek betyárvilágban is közismert Hóhányóval!
Kisebbik testvérévvel Széltolóval,természetesen nem összekeverendő.
Biztosan hallottál róluk zimankós cidris estéken, gyertyalángnál, a dunyha alatt...
Ha nem most fogsz, bár a gyertyát s a dunyhát nem garantálom, fűtsön az élmény.
Persze az olvasásra gondoltam, és amíg ez nem jelenik meg hangoskönyvben, ne használj internetes kandallót. Égetnivaló bolond aki azt hiszi melege lesz a Bélán kívül.
A mai mese terjedhet szájról szájra, szóval védekezz! Mossad a harminckét harcost, vagy ami maradt belőlük, ne keljen ezt is a szádba rágni e fagyos hangulatban, a megkülönböztetések elkerülése miatt folytatom a hidegre való tekintettel piros riadó!
Felvirradt Hóhányónk napja, felkészülten várta eme pillanatot és hangosan felkiált.
- Tibor vagyok és hódítani akarok! - mondá Hóhányónk... Szóval ha már megszólalt, nevezzük Tibinek, de nem azért mert csokis a szája. Tibi nem csak a mama kedvence!
Rétegesen öltözött fel, és vastag bőr volt a képén amint a hótaposóban elindult előre.
-Elsőnek meg kell tisztítanom az utat a kocsmáig!- morogta hébe-hóba rekedt hangon.
És megingathatatlan hittel felfegyverezve a célszerszámmal elkezdte hányni a havat...
Hányta, hányta de minél inkább hull a hó, annál inkább hányta, a nagy fehért el!!!
Elérkezett a buszmegállóig, ahol dilemma gondolati hógolyóval találta szembe magát.
- Cigaretta szünet!!!- ordította az őzikeszeműen bambulóknak, nem is sejtve hogy ők már tudják mi van odaát. Manuális folyamatos hóhányás közepette megtisztítottá a terepet.
Természetesen a buszmegállótól ötméteres körben, amit szigorú kimért tekintettel, kíméletlenül kimért a tízméteres centijével. Elégedetten mosolyogva így összehordott hetet havat, büszkén gyújtja meg a saját-tekerésűjét. Deres Jamaicai dokksapkáját igazgatva, izzásig szívja tüdőre, mélyen benntartva boldogan vacogva.
Hirtelen megcsörren a mobilja ami rezeg mintha fázna és rázendít a régi dallam...
Tiborka automatikusan dudorászni kezdi a telefonnal összhangban topogva ütemre.
-Mé' nincs nyáron hó!!! Hej az volna jó..- közben nem érdeklődve el tekint attól ki hívja.
Mivel tovább zavarja a nagy munkaközéppete tartott szünetben felveszi, a kesztyűt is.
- Halló! Halihó! Esik a hó! Nekem tíz centi!- recsegi egy hang, kékülő fülébe hősünknek.
- Ej öcsém! Te Széltoló! Mé' dicsekszel a kicsivel nekem húsz centi!- vihogja Hóhányónk.
- Jer má' a kocsma felé, veszem a kucsmám, ha Józsi ír fel, Ír whisky kell! Bátya gyérüljél má' sebesebben, bár a bárban skót vagy, de a whisky is legyen má' az... Oszt majd he?! - hadarja el szélsebesen Széltoló, elkeseredett elvonástól szomorú szenvedően.
- Szerencséd hogy szólítottál öcsisajt! Légy jó mindhalálig, és amint üt az óra ott vagyok! Vagy ne legyen a nevem Hóhányó!- kiáltotta a vonal másik végén széllel szembe, szembe széllel befejezve szent beszéddel, reménykedve Tiborkánk...
Már nem csak az esthajnalcsillag vezette félre, hanem a testvéri szeretet, és a test véralkoholszintjének a emelkedési vágya is feltüzelte harcosunk aki ismét irgalmatlanul hányta a havat. Hányta, hányta, amikor hirtelen egy gonosz piros lámpához érkezett. Eme szörny alatt hólepte rejtekén, fehér csíkos csikós, vagy valami állat nevű a rab...
-Élj a zölddel! Te szörnyű lámpa! Vagy én úgy felrúglak, hogy a jövőévi hóval esel le. A teremburáját és az égődet te gonosz piros lámpa!- ordította a farkasordító hidegben Tibike. Erre a nagy hatalmas gonosz piros, egyeseknek vörös lámpa úgy elszégyellte magát hogy azonnali-hatállyal lemondott és rendszerváltás történt zöldre váltott...
Ez úgy igaz ahogy ittál... Hóhányónk réges-régen megküzdött a hírős narancssárga lámpával is. De hol van már a tavalyi hó. Az ősidők amikor még hóláncokat tépően harcolt a szabadságért, egyenlőségért, testvériségért! Persze hébe-hóba...
A mostani hőstettéért Greenpeace emlék lapot kap, kiszabadított egy zebrát, igaz ő is megtaposta. Pedig igyekezet félrelépni mint mindig, most meg főleg a harc hevében.
-Hull a hó, szalad a csikó, akire jön tizenkettő, az lesz a fogó...- harsogta önbizalmát etetve de kevés volt a csík, és nincsen más csak csikk van. Álmosodik a hidegben... Tudva ha elalszik megfagy, vagy csak habos hóban ficánkolva mint a róka, nem jut el a kocsmába testvéréhez. Megvilágosodik benne a kőbányai is világos s kivágják a közmunka programból, a világ hómentesítésére való törekvéséről nem is beszélve. Mivel ilyen neki nincs. Utat azért nem tör, már rég nem úttörő, nem is veri nagydobra.
Kerek erdő közepére érve, ráébred el van tévelyedve. Tévedni emberi dolog de eltévedni?! Elmélkedése közepette előtte terem egy óriási nagyon nagy hóember. Jobban lehetne látni a világűrből mint a made in china cuccot ami fal.
Persze a hóember azért nem látható mert ésszerűen fehér és itt a hó is fehér még... Szóval nem kínai így hamisítvány, de ezt Hóhányó Tibor sajnos még nem tudta.
Tenyerébe köpött egy emberest, a kesztyűt se vette le, és úgy odacsapott a nemzeti hólapáttal hogy hópehely annyi sem marad a hóemberből! De a kínai nagy fal...
-Idő van de még hánynom kell! - morogta egyre elkeseredettebben miközben csak hányta, hányta a havat. Ebben a pillanatban mint a mesében, szóval itt és most fényt vélt felcsillanni mi lészen a kocsma, hol a szomjas vándor megpihen, na igen...
Hősünk az utolsókat hányva itt összevissza hetet-havat, igaz Hóhányóként kiszabadítja a hótorlasztól elzárt ívóhelyet! Hatalmas üdvrivalgásban üdvözli a tömeg hősünket!
Szeretettel átöleli az üveget Széltoló kezéből, büszkén tekint körbe. Anti az alkoholista ódát zeng, testvére kucsmában táncol a kocsmában, Bornemisza vedeli a sört.
Már Béla is homokot szór a járdára, akinek borvirágos orcája árulja el hogy nem csak attól van melege. Ott volt még Ívó, és több ívó is. És ma is isznak ha meg nem haltak!
Aki nem hiszi menjen el a kocsmába! Vagy kövesse Hóhányó példáját és hányja a havat!
