Dzsonsz csodálatos utazása
Dátum: 2012. december 27. 17:47Műfaj: NovellaCimkék: csavargók |  |
...két kócos fej ébredezett együtt a délnyugatnak tartó teherhajó csőrében, a raktér acél peremén megtámaszkodva és szótlanul bámulták a hajó előtt végtelenbe vesző tengert...
Dzsonsz a szemét dörzsölgette ébredés után. Lassan minden emléke a helyére került, de a kemény padló, a hűvös reggeli szél és a tenger sós illata különben is kétséget kizáróan figyelmeztették arra, hogy budapesti szobájának kényelmét már végérvényesen maga mögött hagyta. Hátrafelé sandított a gépház teteje fölött, abba az irányba, amerre otthonát sejtette, de a horizontról már végleg eltűntek az európai partok, így vízen kívül semmit sem látott. Mellette megmozdult a ponyva, amit még Lisszabonban találtak és már második éjjel használtak takaróként, lassan Szmissz feje kandikált ki belőle. Nem sürgette őt, mert ebben a sarokban biztonságban érezték magukat, még ha ki is lépett volna valaki a hajó másik végéből, akkor is rengeteg idejük lett volna eltűnni lent a raktérben mielőtt felfedezik őket. Így két kócos fej ébredezett együtt a délnyugatnak tartó teherhajó csőrében, a raktér acél peremén megtámaszkodva és szótlanul bámulták a hajó előtt végtelenbe vesző tengert; azt lesték, hátha feltűnik előttük valamilyen szárazföld, de igazából még azt sem látták pontosan, hogy hol ér össze a víz és az ég, szárazföldnek pedig nyoma sem volt. Szmissz szólalt meg először.
-Ne haragudj, nem tudtam, hogy a konténert azonnal beemelik egy hajóra, azt hittem még lesz időnk kimászni belőle valahol.
-….hát volt, …..itt a raktérben…… még szerencse, hogy maradt annyi rés, hogy kiférjünk rajta…. különben most is bent ücsöröghetnénk a sötétben.
Dzsonsz újra körülnézett de akárhogy erőlködött, semmi mást nem látott körös-körül, csak vizet.
-Szerinted hol lehetünk?
_Hát….. ez semmi más nem lehet……
-Csak mi?
-Az Atlanti-Óceán…
Dzsonsz visszaült és inkább becsukta a szemét. A hármas metróra képzelte magát, mintha munkába menne. Megpróbált ismerős reggeli arcokat felidézni emlékezetében és azt remélte, hogy ha elég sokat gondol rájuk, akkor ébredés után majd hipp-hopp köztük találja magát. De valamiért csak arra az emberre emlékezett, amelyik a Deákon a ruháján keresztül oda szokott vizelni az egyik oszlop mellé. Sebaj, rémálomra talán egy másik rémálom a gyógyír. Nem nyitotta ki a szemét, hanem elidőzött emlékeiben a pesti peronon. Megvárta, míg az oszlop melletti tócsa gazdája szépen kisétál a mozgólépcsőkhöz, akkor visszafordult a sínek felé, besandított az alagútba és már látta a közeledő szerelvény fényszóróit. Megcsapta az alagútból kitóduló gumiszagú levegő, hátrább állt és türelmesen nézte a lassulva elrohanó ablakokat. Aztán az ajtók kinyíltak, ő fölszállt, megkereste a kocsiban a legszebb nőt és nem vette le róla a szemét, míg a vonat el nem indult. Ekkor újra megkockáztatta az ébredést, résnyire nyitotta bal szemét, de elszomorodott. Újra csak víz mindenhol, víz és Smissz kócos feje. Az ő szeme nyitva volt, előre nézett és Dzsonsznak az volt az érzése, hogy már megint tervet kovácsol.
-Na mondd, mit főztél ki már megint?
-Meg kell állniuk valahol… Emlékszel, Pátkainé úgy tanította, hogy a portugálok mindig Madeirán álltak meg vízért, meg élelemért…
-Nekünk nem ő tanította a törit, hanem a Tompai. Ő azt mondta, hogy a modern hajók hónapokig képesek megállás nélkül a tengeren élni….
-….Neem, ….az más…. Azok a hadihajók voltak, de ez nem az, ez egy teherhajó, meg kell állnia üzemanyagért…
Dzsonsz és Szmissz itt hosszas vitába merült Amerika felfedezéséről, tanáraik hitelességéről, a hajók üzemanyagfogyasztásáról és az Atlanti Óceánt átszelő kereskedelmi útvonalakról, ami előbb ordítozásba, majd az északi harmincadik szélességnél óriási röhögésbe torkollott. Végül kifáradva újra ott hevertek a padlón és szótlanul lesték a mit sem változó horizontot maguk előtt. Egyikük sem mert Dél-Amerikáról beszélni, pedig a hajóhoz tartozó felszereléseken már számtalanszor látták a hajó nevét: BBT Belém – Pará. Fél óra elteltével újra Szmissz törte meg a csendet.
-Éhes vagyok
-Én is…. az a konténer…. nem élelmiszer volt benne?
-Lehet, nem nyitottam ki a dobozokat.
Azzal Szmissz hasra feküdt és elkúszott a lefelé vezető létráig, amin tíz órával ezelőtt kimásztak a fedélzetre. Amikor a feje eltűnt Dzsonsz is követte. Csak remélhette, hogy találnak valami ennivalót.
irdide
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
