Dzsonsz és a varázsfotel
Dátum: 2012. november 14. 18:37Műfaj: NovellaCimkék: valóság |  |
A varázsfotel önmagában még nem varázserejű, hanem csak egyszerű fotel. Lehet benne ülni, gondolkodni és aludni. Mást nem. Varázserejét az ülőrész sarkába valahová becsúszott tévé-távkapcsoló adja. Ha azt kihalásszuk és bármely gombját akár véletlenül is megnyomjuk.....
A varázsfotel önmagában még nem varázserejű, hanem csak egyszerű fotel. Lehet benne ülni, gondolkodni és aludni. Mást nem. Varázserejét az ülőrész sarkába valahová becsúszott tévé-távkapcsoló adja. Ha azt kihalásszuk és bármely gombját akár véletlenül is megnyomjuk, a világ feltartóztathatatlanul beömlik a nagyszobába. Jól gondoljuk meg ezt a gombnyomást, mert akkor már késő lesz. Akkor ott lesznek a lobogó hajú dámák, a kőkemény nyomozók, a hihetetlenül művelt előadók, a jóindulatú és önzetlen politikusok és újabban a reality show-k és dokumentum filmek kereszteződéséből megszületett önjelölt kalandor-sztárok. Ezek halált megvető bátorsággal néznek szembe bármilyen viszontagsággal, csakhogy esténként minket szórakoztathassanak. Ha este lekéstük őket, másnap délelőtt a kedvünkért újra beleugranak a leglehetetlenebb helyzetekbe, így biztosan nem maradunk le hőstetteikről. És micsoda hőstettekről.....
Dzsonsz hazaért, ledobta cipőjét, belépett a nappaliba és elkövette a hibát. Belehuppant a varázsfotelba és megnyomta a varázsgombot.
Hipp-hopp a képernyő Dzsajzániába repítette őt, annak is a szélére, egész közel Guandisztán határához, ahol egy derék filmkészítő egy máig nomád törzzsel vándorolt alkalomhoz illő öltözékben: erős vászonnadrág combmagasságban megfelelő oldalzsebekkel, vászoning megfelelően kigombolva, háromnapos borosta, bőrkalap.....akár Harrison Ford is lehetett volna, ha még ostort is vesz a kezébe, de nem vett. Ez a bátor férfi együttérzően bólogatott, ahogy helybéli sétapartnere dzsajzán nyelven magyarázta neki viszontagságos életét ott a Guandisztáni határon, majd hősünk a kamera felé fordult és az idő múlásáról, az ottani egyszerű életről, ehhez képest a civilizált világ rohanásáról és sok más bölcsességről beszélt Dzsonsznak, aki nem fogta fel minden szavát, mert munkából hazajövet aludt a vonaton és a hazáig tartó tízperces kényelmes séta alatt nem sikerült teljesen fölébrednie.
A film képei tovább peregtek, a nomádok egy vízátfolyáshoz értek és itt hősünknek komoly nehézséggel kellett szembenéznie. Az átkeléskor sárba lépett....bokáig….előbb a jobb majd a bal lábával, majd heroikus arckifejezés kíséretében ezt többször megismételte, mígnem a majd’ ötméternyi vizenyős terület másik oldalán száraz részre ért. A kamera minden lépést, cuppanást, fröccsenést pontosan mutatott, és a "megmenekülést" sem mulasztotta el. Micsoda rettenthetetlen férfi - gondolta Dzsonsz - micsoda kaland !!!
Reklám jött és a városi rohanástól szörnyen agyonhajszolt Dzsonsz kicsoszogott a konyhába, hogy igyon valamit. Egy percig állt a hűtő előtt, mire eszébe jutott, hogy miért ment ki, akkor ivott, becsukta a hűtőt, visszaindult és mire véget ért a reklám, újra a csodafotelban ült.
A nomádok tovább vándoroltak, lassan rájuk esteledett, ezért letáboroztak. A film-kalandor ismét Dzsonsz felé fordult és elszánt, sokat tapasztalt, ugyanakkor fiatal, barátságos és egyáltalán nem ellenszenves arccal magyarázta, hogy a vándorok összekötik teherhordó állataik mellső lábát, hogy azok az éjszaka ne kódorogjanak el. Dzsonsz megfigyelhette, hogy az állatokat az előbbi módon megkötik, de itt még nem volt vége. Mert akkor jött a kecskefejés. Dzsonsz megismerhette, hogyan fejik a kecskéket Dzsajzánia és Guandisztán határvidékén és rájött, hogy ott is a tőgyüket huzogatják, mint Európában, csak itt az öreg kontinensen ezt nem bőrkalapban csinálják. Ott úgy látszik igen, a kalandor legalábbis így tett. A fejés után a hős felállt, hörpintett egyet a friss kecsketejből, elismerően bólintott a nomádok felé, akik testvériesen visszabólintottak, majd néhány lépést tett a tábortűz előtt, hogy amott leheveredjen a földre és elaludjon. Micsoda hős - gondolta Dzsonsz - micsoda kaland !!!
A következő reklámot nem várta meg, inkább kikapcsolta a tévét, hátradöntötte a fejét és behúnyta a szemét. Hirtelen elmosolyodott, mert eszébe jutott egy régebbi riport, ahol egy újságíró valamelyik banánköztársaságba utazott, hogy elkísérjen egy a dzsungelbe induló katonai osztagot és bemutathassa, ahogy azok rajtaütnek az ott rejtőzködő és drogokkal üzérkedő gonosz gerillákon.
Egy kis csónakkal hangtalanul siklottak a katonák a vizen, riporterünk is ott ült köztük és suttogva vázolta fel a helyzetet a nézőknek, vagyis azt, hogy mindjárt kikötnek és jól rajtaütnek a gerillákon. Kikötöttek. Halkan osonva elindultak befelé a sűrű erdőbe, az újságíró velük, nyomukban a kamera. Egyszer csak mindenki földre hasalt. Csend. Lövések. Semmi sem mozdul. Sehol egy teremtett lélek. Hasalás. Csend....... FUTÁS VISSZA A CSÓNAKHOZ. A riporter lóhalálában fut és közben magyarázza a kamerának, hogy a gerillák felfedezték és bekerítették őket, ezért menekülniük kell. Visszaérnek a folyóhoz, beugrálnak a csónakba, motor indít, usgyi el. A tévénézők a "partról" láthatják, hogy a csónak távolodik és sebesen eltűnik a folyó kanyarulatában, miközben "hátulról" már hallani a vad, de továbbra is láthatatlan gerillák kiabálását....... huhhhh...... .......megmenekültek...... .......kivéve az operatőrt, hiszen ezeket a kockákat csak úgy lehetett felvenni, ha őt a parton hagyták... ..szegény .... Micsoda hősök - gondolta újra Dzsonsz - micsoda kaland !!!
Dzsonsz még mindig ugyanúgy hevert a fotelban hátravetett fejjel, csak most már a szája is nyitva volt. Agya leghátsó fiókjaiból új emlékek kerültek elő: egyszer egy kollegája kezére ráesett egy hathengeres motor - tényleg. A balja beszorult a motor alá, de végül megúszta zúzódásokkal és egy hét betegállománnyal. Álmában újra lejátszódott minden: a péntek, az ebéd, a viccelődés, egyszer csak az a nagy csattanás, a másodpercnyi csend, a kétségbeesett ordítás, a rohanás, a várakozás a sürgősségin és végül a megkönnyebbülés. Fölébredt, mert a kicsorgó nyál elérte a mellkasát; a képernyőre meredt, de álma tovább motoszkált a fejében. Az ilyen hétköznapi eset persze nem számít - gondolta -, egy munkahelyi baleset valamivel ebéd után.... se naplemente, se oldalzsebes nadrág, se borosta, se tábortűz, se kecskefejés. Ez így senkit sem érdekel.
irdide
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Bányai János (#26211) | 2012. november 18. 11:34 |
Elnyerted tetszési indexemet! -D | |
| |
