vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Én vagyok AZ

Szerző: Pósán FerencDátum: 2015. április 23. 21:40

Műfaj: NovellaCimkék: fantasztikus, thiller, misztikus, horror, vagyok, ferenc, pósán, king, stephen, csalódás, kéj, öröm, szerelem

Elérhetetlen szerelem, csalódás, vágyakozás.. minden adott.. és egy gonosz akarat mely bűnre csábít. Van aki ellen bír állni, s van aki nem. Megláthatjuk Archie miképp tesz végül.

I.


... Tedd meg Archie! Vedd magad elé, és kaparintsd meg. Ne hallgass más szavakra - amik még benned élnek és ellenem táplálnak - csak rám hallgass. Boldog akarsz lenni? Magadnak kell megkaparintanod a boldogságod. Hát menj! Ragadd meg, nézz a szemébe és legyen örökre a tiéd. Meg kell tenned, gyerünk! Tudom hogy képes vagy rá, hiszen te is ezt akarod. Mosolyogj rá, és érintsd meg ajkaiddal, torkánál, bőre alatt lévő meleg húsát. Gyerünk tépd fel! Tépd fel kérlek. Hadd remegjen végre Ő, és hadd féljen. Ne mindig nekünk kelljen. Legyen most a tiéd. Tedd meg! Vagy örökre így akarsz élni? Örökre egyedül és magányosan? AZt akarod hogy továbbra is csak játsszon veled, és hogy mindig mindenki csak röhögjön rajtad, rühelljen és csúfoljon? Légy AZ, aki vagy. Ő pedig legyen a tiéd... legyen a TIÉD.... LEGYEN...
Ekkor ébredtem fel rémálmomból. Felültem, és rettegve körülnéztem. Már nem volt ott sehol. Úgy féltem, reszketve, leizzadva vacogtam, és nem tudtam kiverni a fejemből a képeket amelyeket mutatott nekem. AZ a meszelt fehér arc, AZok a vérvörös ajkak. "Istenem ez nem történhetett meg! Ez csak álom volt!" - Győzködtem magam, de ahogy ültem az ágyon és lepillantottam az ölembe,
megláttam valamit. Először csak egy piros doboznak véltem, de mikor a kezembe vettem és jobban megnéztem, rájöttem mi az. Ez nem csak egy doboz volt, teli volt vérrel, és a doboz falai húsból voltak. Éreztem mintha még most is élne, meleg volt és élő. Olyan sikamlós, és.... olyan finomnak tűnt. Ahogy nézegettem, láttam hogy egy cetlit ragasztottak az oldalára. Azt írták rá: "IDD MEG MINDET! :D" és utóiratként hogy "Váljék egészségedre!"
Csak ott ültem, és ahogy a kezemben tartottam, kezdett kiszállni belőlem a félelem és helyette valami más költözött helyébe. Egy mámorító érzés, és egyre nagyobb vágyat kaptam rá hogy igyak belőle, hogy igyak a dobozból. Ekkor egy sejtető hang... "...AZt akarod hogy továbbra is csak játsszon veled, és hogy mindig mindenki csak röhögjön rajtad, rühelljen és csúfoljon?..." - Nem, nem akarom! - Ordítottam fel fájdalmamban, és hallottam ahogy a folyosó végén felriadt apám... hallottam a hangját.
"Akkor Légy AZ, aki vagy. Ő pedig legyen a tiéd..." Eztán pedig hallottam ahogy AZ a valami bennem nevet. És azt mondtam. "Hát legyen!"
S máris ittam a dobozból, még hogy ittam, vedeltem. Mohón és vadon, akár egy vadállat hisz az voltam, vagyis inkább, éreztem ahogy szépen lassan AZzá válok. Amint kiittam, ordítottam még egyet, - de ez már nem a régi hangom volt - majd felugrottam és a dobozt a nagyra nyitott számba toltam. Felzabáltam egészben. Apám ekkor nyitott be az ajtón, de én már csak az ablakból néztem vissza rá. Ez volt AZ a pillantás amikor elbúcsúztunk egymástól. Tudta hogy most látja utoljára a fiát, pontosabban ami megmaradt belőle.
Leugrottam az ablakból, és pillanatok múlva már az utcán szaladtam. Majd eltűntem az esti homályban.


II.

Hozzá közeledtem, már nem sok volt hátra. Láttam a házat ahol akkor még lakott, és láttam az ablakot is. Felmásztam a falon és bekukucskáltam. Ott feküdt az ágyában. Ó de boldog voltam, ó hogy végre újra láthattam Őt, megkívántam. Hosszú szőke haj, és az a gyönyörű szemek, mondhatni angyali arca volt. Nem találtam azóta se szebbet nála.... de ízletesebbet se. Megszólítottam: "Lána, engedj be!" Először nem moccant, de amikor másodjára hívtam már felébredt. Ki kelt az ágyából, - gyenge szellős pizsamájában - és értetlen szemekkel nézett rám, pontosabban az alakomra mely eltakarta az ablakot.
A sötétség most mélyen szállt a föld felett és így esélye sem volt hogy tisztán láthasson. Nem akart közeledni, éreztem hogy fél.
- Te vagy az Archie? - Kérdezte, a hangja oly édesen remegett közben, alig vártam már hogy végre...
- Igen, én vagyok. Kérlek nyisd ki az ablakot! - Láttam remegett a hangom hallatán, s nem akart egy lépéssel sem közeledni, így hozzátettem. - Mi a baj? Hát nem ismersz fel? Kérlek, segíts, majd megfagyok.
Ekkor végre megmozdult és megnyílt előttem az út. Pont mikor megvilágított a Telihold fénye is, persze neki így már túl késő volt. Véresre harapott ajkaimmal, vigyorgó arccal ugrottam be az ablakon és közeledtem felé. Hosszú szerteágazó vörös hajam lobogott, ahogy utána kaptam. Hátrálni és sikítani próbált. De nem tudott, hosszú ujjaimat belegyömöszöltem a szájába és körmeimet a nyelvébe vájtam. Nevettem és sírtam örömömben. "Végre AZ enyém vagy!" Majd odahajoltam hozzá, beleszagoltam bőre illatába, s falatozni kezdtem.
VÉGE!

Írta: Pósán Ferenc
2014.10.31.

Stephen Kingnek ajánlva, megbecsülésem jeléül.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Pósán Ferenc   (#30375)

2015. június 10. 18:56

Ha látja valaki a kiírásomat.. örülnék a véleményeknek!!!! :D Nagyon kellenének minden nvollámnál, ugyanis hamarosan könyvre valót szeretnék gyüjteni belőlük! :)