Föld
Dátum: 2016. augusztus 22. 16:48Műfaj: VersCimkék: pusztul, kolóniák, mars, hold, föld, hová mész |  |
Nem tudjuk mi van körülöttünk,
miért születtünk, mit kell tennünk.
Kutatjuk a végtelen űrt,
szembesülünk a ténnyel,
a közelben nincs máshol élet.
Forró, vagy hideg bolygók közt,
mint gyémánt csillan kéken
a Föld.
Ide születtünk,
mégis számtalanszor
megsebezzük....
Pusztul az állat- és növényvilág!
Te! Mikor irtod, nem hallod?
Nem hallod, hogy fájdalomtól kiált?!
Éjszakánként nem hallod
könnyek közt felszakadó,
kínokkal telt, elcsukló hangját?!
Mondd! Hová mész,
ha már mindent elpusztítottál?
Hold, Mars....
üvegbúra alatti kolóniák...
Egy újabb gyarmat,
hol a levegőért is fizetsz majd.
De élő erdőt, virágos réteket,
hullámzó tengert, bálnákat, delfineket,
szabadon szálló madarakat,
igazi esőt, szivárványt,
lágyan aláhulló hópelyhet,
ott pénzért sem vehetsz....
Szólok, kiáltok, már üvöltöm:
Ember ébredj!
De hangom gyenge....
elhal a zajos térben.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
