Fülledt erotika!
Dátum: 2013. július 03. 12:07Műfaj: NovellaCimkék: férfi, barátság, erotika, bűntudat, önbecsülés |  |
Kéjesen nyújtózkodott egyet. Rajta keresztbe feküdt a nehezéke, melyet óvatosan odébb görgetett, immáron levegőt is tudott venni. A bungaló hűs levegője elbágyasztotta mindkettőjüket, elaludtak…
Mennyi idő is telt el?... azt nem tudta. Miközben kint hétágra sütött a Nap. Nem számított rá, amikor kilépett a teraszra, magára sem kapva semmit. A forró levegő megcsapta az arcát. Eszébe jutott megint a szigetelés. Nem tudta megoldani, pedig mennyire szerette volna, annyi éve? Most értette meg, miért is mondta oly sokszor a férfi, majd ha bejön a forróság?... Bejött.
Mielőbb kint szerette volna tudni magát a szabadban. Lépett vagy három lépcsőfokot, de már a negyediket szinte átugrotta. A váratlan, hírtelen forróságra nem számított a talpa alatt. Égette! Kapkodta is rendesen a lábait, miközben elérte a tusolót. Hát semmi sem lehet tökéletes!? – gondolta. Az enyhülés hirtelen jött, mikor megnyitotta a csapot. Még ideje sem volt felkészülni rá, kissé átmelegedni, hiszen csak előtte nap töltötte azt fel. Nyakig benne vannak a nyárban. Így elmaradt az a várt, kellemesen hűs érzete. Helyette a hideg zuhany, szinte borzongatóan, kijózanítólag hatott rá.
Egyszeriben eszébe jutott minden. Az előtte napok, az a váratlan fordulat. Amikor körbeudvarolta, mennyire kérte, szinte könyörgött. Pedig ő nem is akarta igazán. Csütörtökre beszélték meg, de már a következő pillanatban megbánta… Volt idő, amikor másként gondolta volna mindezt, de akkor éppen a férfi felejtette el, hogy ő is a világon van. Utána? Mert kibékült közben az asszonnyal? És ő? Hol volt ő akkor? Mint szükséges rossz, vagy felesleges jó, de akkor is megértette. Ennyi volt. Nem lehetett több. Eltelt hosszú idő az óta. Valahogy túltette magát rajta, el is felejtette időközben, hiszen alig-alig találkoztak, akkor is csak messziről nézték egymást…
Bűntudata ezért nem volt. Ő érezte magát becsapottnak, megalázottnak, átvertnek. Kibírta. Mégis mit képzelt ez az ifjú titán, kicsoda ő, aki csak úgy fosztogat, kénye-kedvét leli benne, bárkiben, aki az útjába kerül, akiben megbízhat? Benne igen. Megértést várt tőle, bárkitől nem kaphatta volna meg, de tőle igen. Amit nem kapott meg mástól, a saját asszonyától… Legalább is nem úgy. Miután megkapta, oszt odébb állt, mint aki jól végezte dolgát? Hol maradtak akkor az érzései, a felelőssége a másik, az ő irányába? Gondolt e néha rá?
Miért most jut mindez eszébe? Nem is értette igazán, amikor már mindenen túl vannak…, közben van ideje körülnézni. Minden olyan csendes. Sehol egy lélek, aki megzavarhatná gondolataiban és leleplezhetné csínytevésüket. Jól van ez így! Hiszen ennek nem lehet folytatása! Kár lenne lebukni! Nem szabad! Nem lehet! Nem is történt semmi!!!
Közben felébredt a nehezék is… kapkodva szedi a lábait, miközben a tusoló alá ugrándozza magát. Jó érzést keltve ezzel számára, hogy más is átéli azt, amit az imént ő. Kis kárpótlás mindenért, ami volt… Elégtétel. Jobban bírja! Vastagabb a bőr a talpán! - Ez az első meglátása - miközben ő már magára kanyarított egy könnyű nyári, lenge inget… Kevés elégtételt érez mindazért, amikor a megbánás semmi nyomát nem látja rajta, csak az elégedettségét… Legalább kinevette! Ezután úgyis elmegy, mintha semmi nem történt volna.
Bűntudatot érezni ezért? Miért? Egy ígéretért, amit nem tartott be?
Már nem is bánta, de mindez megtörténhetett volna. Még időben leállt. Mi sem volt egyszerűbb, mint átvágni, becsapni, hazudni... Várja? Hiszen megígérte. Hát hadd várja! Már nem is sajnálja! Milyen egyszerű kifogás volt ez a részéről? - Közbe jött valami! Meggondolta magát. Hát ennyi! Bűntudata ezért nem volt. De az önbecsülése legalább annyit ért, mint ez az elmaradt, de lehetett volna,... fülledt erotika!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
