Hiányodban
Dátum: 2013. május 28. 10:22Műfaj: PrózaCimkék: szerelem, hiány |  |
Rövidke írás hiányról, szerelemről, fájdalomról. (Ajánlom azoknak, akik szerelmi bánattal küszködnek; akik szerelmesek; akik érzelmesek; akik nyitottak a sokak által csöpögősnek titulált írásokra.)
Fáj, hogy elmentél; s fáj, hogy itt hagytál – még akkor is, ha tudom, visszatérsz hozzám. Fáj a magad mögött hagyott űr, s rettenthetetlenül kínoz hátravetett szerelmed. Makacs, kegyetlen, őrjítően bántó az érzés, melyet távozásod váltott ki lelkemből. Fáj, hogy nem látlak. Fáj, hogy nem érezlek. Fáj, hogy nem tudom, mit teszel, s azt kivel végzed. Fáj a hiányod, fáj a szerelmed. S iszonyúan fáj, hogy ennyire szeretlek.
A sok szép emlék, mit hátrahagytál; a feledhetetlen érzés, melyet okoztál; az igaz szerelem, mely beteljesült köztünk; az elviselhetetlen hiány, mellyel küzdünk - felemészt, eltipor, s lassan, ám biztosan sodor el messze, az ismeretlen végtelenbe.
Egyedül hagytál, s magányossá tetted önmagad. Magamra maradtam, már titokban sírok. Mondd, hol van az arcod, merre lehet kezed, melyekkel bánatomat feledtetted? Hol keresselek, s mit képzeljek, hogy fájdalmam legalább egy kissé enyhült legyen? Hol van a szó, mi mindent magába foglal? Merre keressem, hol visszhangozhat ajkadról a vallomás, mely végigkísért egészen eddig, s még tovább?
Merre lehetsz te, s mi felé bolyong lelked? Mondd, utad miért tűnik oly felfedetlennek? Várom a percet, mikor ösvényed ismét felém fordul, mikor keresett fényed az én arcomra hull. Várom a pillanatot, mikor újra itt lehetsz velem; s várom az érzést, mi felébred bennem jöttödre, láttadra. Kereslek téged, s érzem, visszatérted mindjárt, végleg beteljesül, s rám fonódó karjaid nem illúzióként, hanem a valóság megcáfolhatatlan igazságával ölelnek erősen, egyre erősebben.
Várlak, s hiszek benned. Megszüntethetetlenül, elmúlhatatlanul, örökké szeretlek.
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Katonalány (#27303) | 2013. május 31. 10:00 |
Ne haragudj, már vagy ötször próbáltam visszaírni neked, de a rendszer nem fogadta el. Örülök, hogy tetszik és nagyon köszönöm! :) | |
Válasz Macska hozzászólására (#27296). |
|
2. Macska (#27296) | 2013. május 30. 09:53 |
Hitelesség? Hiszen úgyis csak az számít, mert azt éled, ami a lelkedben van, akár tartozik hozzá külső történet, akár örökre egy lélekben játszódó, belső történet marad. Szerintem. Itt amúgy is az számít, hogyan tudod a történetedet közvetíteni, márpedig ez neked nagyon megy. Imádom az írásaidat. :-) | |
| |
3. Zseva (#27286) | 2013. május 28. 22:10 |
Akkor hagyj meg ebben a hitünkben. :-) | |
| |
4. Katonalány (#27285) | 2013. május 28. 19:07 |
Kedves vagy, ám ne aggódj, igazából nem szakításról szól. De ha elmesélném a teljes történetet és látná mindenki, milyen apró dolog volt ez a valóságban - nem tudom, de lehet, hogy -, hitelességét veszítené. | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27283). |
|
5. Zseva (#27283) | 2013. május 28. 18:58 |
Ennél jobban talán nem is lehetne kifejezni a hiányt. De remélem már csak múlt idő. Vagy, ha még jelent valamit tartsd meg barátnak. Van hogy többet jelent mindennél. | |
| |
