Hiszed vagy sem…
Dátum: 2014. január 05. 23:36Műfaj: EgyébCimkék: macska |  |
Sok jóhiszemű próbálkozás után megengedtem magamnak, hogy belefáradjak és feladjam. Végül ez juttatott el a megoldásig. Mindenkivel szemben vállalni kezdtem, ha bármiben nem értettem egyet. Kiderült, kitől mire számíthatok, és ez sokat ér. Az igazunk úgysem attól függ, hogy egyetértünk-e.
Ha próbáltak már erővel meggyőzni, meg-, át-, eltéríteni, az érveidet megsemmisíteni, vagy csak megingatni, ha volt dolgod szüntelenül akadékoskodó beszélgető partnerrel, akkor tudhatod, milyen érzés, amikor a saját belátásod feszül a másik ember igazságával. Sokáig próbálkoztam megalapozott érveléssel és tanult tárgyalási technikák bevetésével, mígnem egy napon elfáradtam. Nem véletlen, hogy éppen aznap. Beszélgető partnerem semmire nem reagált együttműködően. Bármit mondtam bármiről, ő helyesbített, ellentmondott, kétkedett, oktatott, félresöpört. Rövid időn múlva úgy éreztem, hogy aznapra végleg elfáradtam, nem vagyok képes további dolgokra figyelni. Nagyon kellemetlen érzés, a feladáshoz hasonló. Nos, ezután már nem kívántam senkit sem meggyőzni, csak egy kicsit megérteni az okokat. Azt, hogy miért viselkedik így valaki, bárki.
Mindent azért teszünk, mert abban a pillanatban úgy látjuk jónak, sőt, a lehetséges legjobbnak. De miért ennyire jó engem lenyomni? Másnak miért nem jó? Hiszen van, aki el sem kezdi. Ő miért nem talál ebben bűvös élvezetet? Meggyőzni vagy legyőzni fontos?
Ha fontos egem meggyőzni, az a kérdés, mi ezzel a célja? Ha jóhiszemű vagyok, azt gondolom, felelősséget érez irántam, szeretne megóvni egy tévedés következményeitől. Ha így van, beszélhet hozzám higgadtan vagy vehemensen, de szavaiból, viselkedéséből szeretet és féltés árad, nem oktat ki, és nem próbál lepipálni. Ha viszont nem akarok naiv lenni, azt gondolom, az igazi ok nem én vagyok. Talán elég szilárdan hisz abban, amit velem is el akar fogadtatni, akkor viszont azt is biztosra veszi, hogy a dolgok nem attól vannak úgy, ahogy vannak, hogy én hiszek-e bennük vagy sem. Szerintem az ilyen felfogású ember viselkedik másokkal a legmegengedőbben. Ha fanatikus az illető, akkor a hite, elmélete vagy szempontja elsőbbrendűségéért harcol. Nem értem, de nem is igazán ellenem. Ezen kívül lehet olyasvalakivel is dolgom, aki csak attól fél, hogy meginog a saját igazsága, bármiről is szóljon az. Ebben az esetben már számítanom kell rá, hogy ész nélkül, de foggal, körömmel védekezni fog. Végül pedig az is lehet, hogy nem érdekli semmilyen érv vagy ellenérv, egyszerűen rivalizál velem. Ebben az esetben mindegy is, hogy miről van szó, bármilyen beszélgetésen csak veszíthetek.
Azt hiszem, ha szeretnénk megismerni a másik ember indíttatását, elég, ha nyíltan vállaljuk, hogy nem értünk vele egyet. Ennyit még akkor is megtehetünk, ha már tudjuk, hogy valójában igazat adunk neki. Ha a reakciója jó szándékú és emberi, később elmondhatjuk neki, hogy egy véleményre kerültünk vele, megérdemli. Ha görcsösen védekezik, akkor csak ő van bajban, mi nem, tehát tudhat arról, ha sikeresen meggyőzött. Ha mégsem, azt emberségből ne feszegessük tovább! Ha viszont a vitatkozás valódi lényege a velünk való rivalizálás, az kiderül anélkül, hogy szándékosan ellentmondanánk neki. Elég válaszolnunk az időnként személyesen nekünk feltett kérdésekre, bármilyen kommunikáció csak akadékoskodásba, igazunk felülbírálásába torkollik. De tudjátok mit? Az a mi nagy szerencsénk, hogy a dolgok tényleg nem attól alakulnak a maguk módján, hogy ő, én vagy mi miben hiszünk, vagy tévedünk. Ez az okfejtésem alapja, de a legjobb alap ahhoz is, hogy megértők és elfogadók legyünk egymással.
Eddig 11 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Macska (#29598) | 2014. június 03. 23:50 |
Szia Éva! Szánom-bánom elmaradásomat, mert elhanyagoltalak Benneteket, mégsem sajnálkozom olyan nagyon, mert jó munkahelyem lett, amibe nyakig belevetettem magamat. Nagyon régen léptem be, ma este nyilalt belém, hogy vajon mi lehet Veletek, és hány írásotokkal vagyok azóta adósa magamnak. Örülök, hogy kerestél. :) Puszi! Macsek | |
Válasz Zseva hozzászólására (#29550). |
|
2. Zseva (#29550) | 2014. május 19. 12:18 |
Ok. Ez mind rendben van. De hol vagy, Macsek? :-) Hiányzol. Puszi, Éva | |
| |
3. Macska (#29032) | 2014. január 09. 16:29 |
Kedves János! Habár éppen arról írtam, hogy nem kellene annyira akarni meggyőzni a másikat, annak igazán örülök, hogy első próbálkozásra sikerült Téged meggyőznöm. :-) | |
| |
4. Bányai János (#29025) | 2014. január 09. 09:41 |
Kedves Macska! Ismét egy alaposan körbejárt téma, gratulálok! Az emberi kapcsolatokat jellemzően befolyásolja a kételkedés a „mások” viselkedésében, a „saját” mikéntjének vizsgálatát gondosan mellőzve. Komoly önvizsgálat nélkül, lehetetlen eldönteni a „miért” problémakörét, de még akkor is tévedhetünk. Írásod meggyőzött a fentiek valószínűségéről. | |
| |
5. Macska (#29010) | 2014. január 08. 00:05 |
A kérdésre a válaszom, hogy nagyon örülök minden hozzászólásnak, mert azt érzem belőle, hogy a gondolat valaki másban újabbat érlelt, tehát nem volt meddő. Ha nem kapok hozzászólást, akkor nem tudom, hogy nem tetszett, nem látták, vagy most csak éppen nincs mit hozzáfűzni. Ha én nem válaszolok egy hozzászólásra, az leggyakrabban elbambulás miatt van. Van, hogy később veszem észre, hogy jé, ide írtak nekem. Vagy ha pl. elutazom valahova, ahol nincs internet, de akkor később írok. Én most, pár hete a többi írás olvasásával vagyok jól elmaradva, mivel alig voltam itthon, de ezt apránként pótolom. Nem panaszkodom, legalább akad olvasnivalóm. :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#29002). |
|
6. Macska (#29009) | 2014. január 07. 23:54 |
Sziasztok! A véletlen műve, hogy ez az írás éppen akkor fogant meg bennem, amikor itt is felforrt a levegő. Még az is megfordult a fejemben, hogy ide már nem töltöm fel, mert még úgy tűnik, célzatos, de újra átolvasva rájöttem, nem annyira. Ha mégis, az egy kicsit még vicces is. Ha valaki megkérdezi, megmondhatom, hogy máshonnan kaptam az ihletet, egy néhány héttel korábbi élményből. Egy újabb kis tantusz esett le, amikor átgondoltam ezt a témát. Örülök, hogy egyetértetek. :-) Pussz! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#29001). |
|
7. Zseva (#29006) | 2014. január 07. 22:00 |
Ködmadár, általában mindenkire vonatkoztatva érzem ezt... ha te is köztük vagy ókor ókor, akkor neked is szól... Én megértem, hogy kevés az idő, mindenre nem jut, de ha felteszek egy írást, az ne úgy nézzen ki, hogy "nesztek, itt van"... szóval érted? Mert én igyekszem a tartalomhoz illőn írni. Aztán vagy megértik, vagy nem. :-) Pussz | |
Válasz Ködmadár hozzászólására (#29004). |
|
8. Ködmadár (#29004) | 2014. január 07. 20:53 |
Zseva, magamra is vettem. Igazad van, igyekszem is. Most pl. az ebédem helyett írok ide este 9-kor. Ha még pár óra múlva is itt lennék, akkor tudd, már a vacsora is kimarad... | |
Válasz Zseva hozzászólására (#29002). |
|
9. Ködmadár (#29003) | 2014. január 07. 20:51 |
Igazad van, Macsek. ha valaki veszekedni akar, meg kötözködni, akkor fog is. A jelek szerint Isten sem alkotott tökéleteset, amikor az embert megalkotta... | |
| |
10. Zseva (#29002) | 2014. január 07. 20:20 |
Még valami eszembe jutott. Engem rendkívüli módon bánt, de másutt is tapasztaltam, a hsz-előt, ha véleményét válaszra sem méltatja az írást feltevő - nyilván nem egyformán éljük ezt meg - de valamilyen szinten sértő... Erről neked, esetleg másnak mi a véleménye? Ez egyfajta érzékenységet tükröz, vagy jogos igénye a véleményt alkotónak, hogy megválaszolják, vagy akár csak megköszönjék... | |
| |
11. Zseva (#29001) | 2014. január 07. 20:10 |
Szia Macsek! Az ilyen probléma megoldásra törekvő írásokra szükség van. Magam is azt vallom, törekedjünk arra, hogy megértőek és elfogadóak legyünk egymással. Gyakran érzem, hogy nem az írásnak, hanem a személynek szólóak a hsz-ek. Az írás tartalma gyakran szóba se kerül. A hiábavalóságba is belefáradhat az ember. Egy idő után azt veszi észre a korábban olyan nagyon szeretett ténykedése hanyatlik, az íráshoz való kedve is elszáll. Egy bántó hangvételű hsz, ami személyeskedő elég ehhez. Egy kevésbé felkészült alkotó kedvet támadja meg akár hosszú időre. Ellenséges légkörben az írás örömében való hitünk meginog... Éppen ezért, hogy ez ne legyen, minden jobbító szándékú igyekezetet csak értékelni tudok. :-) Pussz, Éva | |
| |
