Igazság

Szerző: H.Kohut KatalinDátum: 2019. november 21. 22:06

Műfaj: VersCimkék: igazság, szégyen, türelmetlenség

Esdeklő szívemmel kerestem szüntelen,
nem leltem rá soha, hosszú volt éjjelem.
Üzentem a Földnek utolsó szó jogán,
keservem sóhaja megállt a tű fokán.

Betűkre betűket nehezen öltöttem,
hörgött az éjszaka naponként fölöttem,
rettenet és szégyen - szívemen a foltja,
várom, hogy sorsomat valaki kibontja.

Türelem már nincsen, várakozás feszít,
nem vagyok már szótlan, nem vagyok már szelíd,
bocsánat nem lehet, üzentek az égnek,
nem mossa le bűnét semmiféle érdek.

Ahol az iszony hat s a cinkos szereplők,
bűnbe viszik sorsuk legények és a nők,
senki sem mondja ki, mit tettek közösen,
lánggal ég Igazság orcája vörösen.

2019. október 18.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.