Ki a bolond?
Dátum: 2013. október 18. 21:34Műfaj: NovellaCimkék: ne ítélkezünk, a szavaknak súlya van, ne rakjunk senki vállára terhet, ha levenni nem tudunk |  |
--Volt bent nála?--most felkapja a fejét,az egyik ápoló ,kíváncsi tekintete szegeződik rá. --Igen,...bementem ,megnéztem....Tudja,régóta praktizálok,de ez az első eset,hogy egyszerűen nem tudok szabadulni valamiféle érzéstől....Megmagyarázhatatlan ez az érzés.Valami olyan gondolat,mit eldobok,s mint
Ki a bolond?
A folyosó gyenge fényénél,a nővérpultra támaszkodó doktornő,és két férfi betegápoló beszélget.Nagyon halkan,mintha nagyon ügyelnének rá,hogy senki se hallja meg,vagy talán csak figyelmesség részükről,hogy a már alvó betegeket ne zavarják meg .
Nagyon fáradtnak tűnik a doktornő,arcán a gondoktól keletkező ráncok,a fáradt tekintet,a fejét csak néha felemelő viselkedése,mind ,mind arra utálnak,hogy régóta talpon van.
--Volt bent nála?--most felkapja a fejét,az egyik ápoló ,kíváncsi tekintete szegeződik rá.
--Igen,...bementem ,megnéztem....Tudja,régóta praktizálok,de ez az első eset,hogy egyszerűen nem tudok szabadulni valamiféle érzéstől....Megmagyarázhatatlan ez az érzés.Valami olyan gondolat,mit eldobok,s mint a bumeráng visszatér.--A két férfi egymásra nézett,a tekintetükben,mély sajnálat látszott,ő nem láthatta,a fejét leszegve a pulton lévő papírjait nézte.
--A napokban többször feltettem én is magamnak az kérdést,...hol a határ?..Hol lehet vonalat húzni,mi az a pont,hol kimondhatjuk a viselkedés ezen formája már nem normális.--az ujjaival a mappát tologatta,nem nézett fel,így nem láthatták,könnyes lett a szeme.
--...Tulajdonképp miért is került be, ide az intézetbe?--az ápoló kíváncsian kérdezte,de egyfajta sajnálkozás hallatszott a hangjában.
--Szerintem ő akarta.Vagy nagyon jól játssza,vagy tényleg egy olyan esettel találkoztam,mit soha sem fogok megérteni.--
....A csendet a másik ápoló szava törte meg.
--Éppen ügyeltem mikor behozták.A betegszállító szerint,egy járókelő hívta a mentőket,hogy a város főterén egy bolond ,térdelve kiabál,és az ég felé könyörögve a kezét mint egy áldást várva tartja.A szemtanú elmondása szerint ,a Jó Istent arra kéri,hogy mondja már ki,hogy az átkozott almát,nem, Éva,hanem Ádám vette le a fáról,hogy Kedveskedjen a nőnek!Mindenért a Jó Istent,és a férfi embert hibáztatja,hogy a nőt megszégyenítették,majd szolgává rabbá tették.
Szerinte ,minden kapcsolata azért romlott meg,mert a nők most értek meg rá,hogy önállóan próbálják élni az életüket.Ki szeretettel közeledik,úgy érzik,hogy már kiakarja sajátítani magának,rabjává akarja tenni...-.kis szünet után ,fejét lehajtva,még halkabban folytatta,-
-A véleménye szerint,ha nem a nő akarja a kapcsolatot,akkor az a kapcsolat már halálra van ítélve.A házasságok azért romlanak meg,mert a nő sokkalja a rárótt feladatokat,míg a férfi dolgát,csak egy szükséges feladatnak tartja.A férfi nem igazán tudja értékelni,a nő pótolhatatlan szerepét,a társadalomban,a házasságban,a kapcsolatokban.--
.....Mind a hárman hallgattak,mind a hármukban egy vélemény alakult ki,de talán három fajta vélemény.Nem szóltak, érezték a másikban biztos,hogy más érzések,gondolatok kavarognak.
---Minden nap,szinte ugyan abban az időben,újra,s újra kezdi,szinte betanultnak vélt szerepét,...én így érzem,...úgy gondolom,egy kilátástalannak tűnt kapcsolat vége,vagy vélt szerelem juttatta ide,mint egy fajta menekvés a külvilágtól....Tegnap is hallottam tőle valamit ,mi elgondolkoztatott,hogy egy emberben a mi világunkban,hogy juthat az eszébe...Azt mondta:-Ne ítélkezzünk felelőtlenül,a kimondott szónak súlya van,ne rakjunk senki vállára terhet,ha levenni nem tudunk....-Éreztem a szavaiban az őszinteséget,a lelke mélyéről jött a gondolat.
...Úgy megragadt bennem,hogy szabadulni nem tudok tőle.....Tudom,senkivel sem kommunikál,velem sem tette,de mikor leültem az ágyára,nem tudom miért,megsimogattam a kezét,és ő megfogta a kezem,és lágyan szorította.--A szemében megint ott volt a könnycsepp.Elfordult,hogy ne láthassák ,és elindult a szoba irányába.
A szobát,a folyosóról beszivárgott fény világította be.Lassú halk lépésekkel közeledett az ágy felé,bár tudta,hogy ő még nem alszik,hisz az ápolok említették,hogy éjjel is többször sétál a folyosón lehajtott fejjel. Az ágy szélére ült,nézte a férfi fejét,ki az ellenkező irányba nézett,és a közeledő lépésekre sem reagálva,nem nézett oda.Vágyat érzett,hogy megsimogassa a fejét,az arcát,..oda feküdjön mellé.....
--Be jöttem jó éjszakát kívánni.Rám sem néz?--
...Lassan elfordította fejét,majd törzsét is,hogy a doktornő felé nézzen.
A kezét maga elé tette,mintha várná,hogy ismét megsimogassák.
Ezekből a mozdulatokból értett már mindent,érezte,hogy a férfi a simogatására vár...Oda tette a kezére a kezét,és lassan simogatni kezdte....Lehajtotta fejét,csak érezni akarta,ahogy a férfi,összekulcsolja tenyerét,és a kezét finoman szorítja....A mozdulattól a köpenye felcsúszott mikor az ágyra ült,most vette csak észre,hogy a formás combjai szinte végig látszanak....Nem! ..Gondolta nem igazítja meg,kíváncsi lesz a reakcióra,kimozdítja e a szerepéből a férfit.
A kezén egyre jobban érezte a meleg kéz szorítását,..a férfit nézte,ki ép az ő combját nézete,de el is fordította fejét,mint ha nem érdekelné a látvány...
De ebben a szorításban volt valami,amit semmiképp nem értett.Egy vágy ,egy be nem teljesedett érzelem...Egyre jobban érezte,hogy az érzés mi megmagyarázhatatlannak tűnt,talán most éli át.
Vágyat érzet a férfi iránt,hisz így még nem szorította senki sem a kezét,így még nem volt senkinek sem szüksége őrá,..a tekintet mely olyan őszinte,mit nem látott még,...és ez az ember ,ki csak egy kézsimogatására vágyott,..most ő ébresztett vágyat őbenne.
De érezte,ahogy a férfi nem kaphatja meg,most ő sem annak a szeretetét,kire vágyik...Mennyi érzés,mennyi megmagyarázhatatlan dolog rejlik egy ember lelkében,mit elítélünk,hisz nem szembesültünk vele,meg nem akarjuk érteni,hisz számunkra nem fontos.Könnyebb azt mondanunk bolond,könnyebb "másnak" kikiáltani,mint megérteni,...megsimogatni a kezét...Ezekkel a gondolatokkal küszködött ,mikor a férfira nézett...Most ő is megszorította a kezét,mire a beteg,könnyes szemével ránézett...Nézték,..nézték percekig egymást,most már a doktornő szemében is ismét könnycseppel,megszólalt.
--Úgy érzem,..sőt tudom,..és átélem az ön problémáját,..ön csak nem akar meghasonulni,ön csak szeretné tisztelni a nőt,az embert,...ön csak szeretetre, őszinteségre,egy tisztább világra vágyik.Mi ,akik nem fogadjuk el önt,lehet hogy nekünk kellene itt feküdnünk.--
Megszorították egymás kezét,de most már erősen,mind a ketten érezték ezeknek a szavaknak az értelmét.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#28386) | 2013. október 27. 09:15 |
Nekem mondod, kedves Józsi, aki cipelem a terhet? Megoldás nincs. Segítség és megértés még annyira sincs. Hát akkor? Majd, ha eljön az ideje, tudni fogjuk és remélem más is, nem csak én. :-( | |
| |
2. Neubauer József (#28353) | 2013. október 22. 20:00 |
Kedves Éva ! Írhatnám egyszerűen:Nagyon jól látod! Annyit azonban hozzáfűznék,:Ne ítélkezünk,a szavaknak súlya van,ne rakjunk senki vállára terhet,ha levenni nem tudunk. | |
Válasz Zseva hozzászólására (#28350). |
|
3. Zseva (#28350) | 2013. október 22. 09:31 |
Hányszor nem értjük a másik embert? Meg sem próbáljuk beleképzelni a helyzetébe magunkat. Így az egyszerűbb. Nem tudomásul venni a másik érzéseit? Számunkra furák, pedig talán sokkal kifejezőbbek, mint mi saját magunk. Abban vagyunk mi megakadályozva, mint amiben ők nem. Lehet, hogy rosszul látom? | |
| |
