vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Levél, lányomhoz.

Műfaj: NovellaCimkék: a betegséget nem vesszük, minthogy az igaz szerelem sem vehető meg

Igen így éltünk addig a napig....Addig a napig ,míg meg nem változtunk mind a ketten.Még most is,ha eszembe jut az a téli este,küzdök a könnyeimmel. Telefonáltak a kórházból,hogy ne ijedjek meg,de rossz hírt kell közölniük.

Kedves Gréti!
Egy átvirrasztott éjszaka után döntöttem úgy ,hogy gondolataimat megosztom Veled.Most,hogy én is a padlóra kerültem,mindig eszembe jut,mikor 11 évesen cukor beteg lettél.
Nagyon aktív ,vidám gyerek voltál.Nem állt Tőled távol, a kisebb csínytevés sem.Nagyon fogékony voltál minden újra,nagyon könnyen megtanultál mindent.Nekem nagyon tetszett,a vicces beszólásaid,mindig tudtál valami újat mondani, mivel megleptél bennünket.Korán megtanultál írni,még öt éves sem voltál,de már ismerted a betűket.De hát Te ebben is különös voltál,mert úgy írtad le,hogy csak tükörben lehetett olvasni,de úgyis csak hátulról előre.Kedvenceddé vált a Barbi baba gyűjtés,attól kezdve minden csak rózsaszín lehetett.Készítettem a babáidnak egy babaházat,persze hogy rózsaszínre kellett festenem.A ruháid ,mindent beleértve szintén csak a kedvenc színedet tükrözhette.Esténként mindig kijöttél hozzám a konyhára főzni,mert kedvenc hobbim a főzés volt .Utána mindig együtt ettünk.Olyan jóízűen tudtál enni,és persze közben mindig vicceket olvastál fel nekem.
Igen így éltünk addig a napig....Addig a napig ,míg meg nem változtunk mind a ketten.Még most is,ha eszembe jut az a téli este,küzdök a könnyeimmel.
Telefonáltak a kórházból,hogy ne ijedjek meg,de rossz hírt kell közölniük.
Már sejtettem,hogy a hónapok óta érlelődő gyanúm beigazolódott.Édesanyád többször vitt az orvoshoz,de nem hittek nekünk.
A telefon túloldalán , megfelelő szavakat kereső,elcsukló hangú hölgy volt.
--Ne gondoljanak a legrosszabbra,de kislányuknak olyan magas a vércukra,hogy azonnal kórházba kell szállítani.Szeretnénk a stressztől megóvni,ezért nem küldünk mentőt,ha betudják önök szállítani.
Kerestem a szavakat,de biztos hogy nem a legmegfelelőbbeket találtam,mert az egész család sírva fakadt.Vagy talán ilyen helyzetben nincs is megfelelő szó,nincs mi kifejezhetné jól a pillanatnyi zavart elmeállapotot.Még mindig emlékszem mikor közöltem,hogy sajnos kórházba kell mennünk, és bent kell feküdnöd pár napig,az öcséd ,kinek az nap volt a nyolcadik születésnapja,sírva fakadt,és azt mondta,--Nem kell nekem semmi ajándék,csak a Gréti ne legyen beteg!-Ez annyira megható volt,hogy nem lehet elfelejteni. A kórházban már vártak bennünket,mindennel felkészültek.Az érkezésünkkor 39,7 volt a vércukrod.Igazán ott szembesültünk a probléma súlyosságával.Hirtelen mindenki tette a dolgát,az egész olyan volt ,mint egy jól megrendezett film.De még talán a percek is úgy pörögtek le előttem.Mindvégig Téged néztelek,figyeltem a reakciódat.Nagyon nyugodtnak tűntél,mint aki mindent feladott.A szavak ,miket akkor mondtál mikor megtudtad,hogy sajnos súlyos beteg lettél ,visszacsengtek:-Miért én,miért velem történt ez?-Sokszor ,nagyon sokszor el kellett fordulnom,hogy ne lásd könnyes szemem,de végig a kezed fogtam,nem akartam elengedni.
A Doktornő lelkes hozzáállásának köszönhetően, reggelre sikerült beállítani normálértékre a vércukorszinted.Másnap a viziten, nem hitték el,hogy a magas érték ellenére semmi károsodást nem szenvedett a szervezeted.Bár akkor még nagyon sok tortúrán vég mentünk,mire kiderült,hogy sajnos a látásoddal baj van,és mindkét szemed műteni kell.
Együtt tanultuk az inzulin beadását,nekem egy babán kellett először.Te már a másik nap felismerted,hogy ezzel együtt fogsz élni,és magad beadtad magadnak.Nagyon rossz volt ezt vég nézni.Erős voltál,nagyon erős.Tudod, soha senki sem hitte volna el,hogy cukorbeteg vagy ,ha nem tudják.A tanulásban mindig kitűnő voltál,könnyen barátkoztál,nagyon jó szíved volt,mindenkinek segítettél.
Igen most már értem azt az arckifejezést,mit ott a kórházban láttam az első percekben.Nem feladtad,...nem ,akkor értetted meg,fogtad fel,ezzel együtt kell élned,el kell fogadnod.
Most,hogy visszagondolok,én mennyire gyengébb voltam nálad,mikor párhónapja ,hirtelen lebénultam.Kapaszkodott kerestem,...vettem észre,hogy egyedül vagyok.Igen,egyedül,mert hiába van segítő társ,a probléma a miénk marad.Nehéz volt.De most ,hogy átgondoltam mindent értettem meg igazán,-bár mindig tudtam,-addig míg nem adjuk fel ,addig van remény.
Senki,senki az életben nem segíthet nekünk.Csak vigasztalhat,de harcot mi vívjuk meg.
Lányom! -nem írhatom ,hogy kislányom,bár még úgy szeretlek,de már felnőtt vagy,és boldogan élsz a barátoddal-.Nagyon örülök ,hogy így alakult az életed!
Most,bár Te nem tudsz róla,lelki támaszom,Te maradtál,és még valaki,de Ő sem tud róla.
Látod ilyen lett az életem,olyanokban kapaszkodom,kik nem is tudnak róla.Kicsit egyedül vagyok.De megértettem,mit nekünk szánt a sors,azt nekünk kell megélnünk.Ha jó,ha rossz.
Nagyon nehéz napok elé nézek,de érzem,fogom a kezed.
Köszönöm az erőt,köszönöm,hogy sohasem adtad fel! Én sem fogom!
Sokszor Puszillak,Drága Gréti!

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Neubauer József   (#26902)

2013. április 14. 23:19

Kedves Éva! Először is ,elnézésed kell, hogy kérjem,de a hozzászólásokat nem mindig olvasom,így fordulhatott elő,hogy most vettem észre ,hogy írtál nekem. Igen, sajnos ilyen az élet.Én az írásaim,70% a saját életemből merítem.A sors,nagyon kegyetlen volt velem,de küzdelmét még a mai napig folytatja. Az erőt,az ilyen együtt érző emberektől kapom. Köszönöm Éva!Sok sikert az írásaidhoz! / én komoly dolgokról írok,de nem érzem magam írónak./

Válasz Zseva hozzászólására (#26888).

 


2. Zseva   (#26888)

2013. április 13. 13:10

Kedves Józsi... Köszönöm, hogy olvashattam nem könnyű soraidat. Többen vagyunk akik így, vagy úgy de közel kerültek egy betegség nem várt következményeihez, melyet ahogy írod magunknak kellett leküzdenünk. Remélem sikerül a lányodnak teljes életet élni. Ez adjon neked erőt... Üdvözlettel: Éva