Mesés mese

Szerző: Egervári JózsefDátum: 2012. január 27. 19:08

Műfaj: NovellaCimkék: novella, közélet, magánélet

Ez egy aprócska írás a világ tökéletlenségéről. Nincs benne semmi különös, semmi ténymegállapítás, semmi okoskodás, pusztán arról szól, ilyen (is) lehet az élet.

A kánikula minden bejelentés nélkül rontott rá a kisvárosra, emberemlékezet óta nem fogyott annyi ventilátor és légkondicionáló berendezés, mint azon a nyáron.
Fizikai képtelenség volt kevesebb ruhát magára venni, egyetlen rövid spagettipántos, épp hogy valamit is takaró strandruhaszerű gönc, alatta egy apró tanga, amely a sejtelmesen áttetsző anyagon keresztül is jól kivehető volt. A kicsinyke ablak furcsa keretbe foglalta a fiatal nőt, egy fej, vállak, izgalmas dekoltázs. A férfiügyfelek szerették a nyarat.
Nyálkásnak, nyirkosnak érezte magát, akár egy kecskebéka.
– Utálom az embereket! – vicsorgott dühösen. Ott ült naphosszat egy közhivatal lepusztult ablakkivágásában, zsebében egyetemi diplomával, s utálta az embereket.
Vészesen gyors sebességgel áramlott az idő, már majdnem harmincéves volt, de a herceg csak nem akart megérkezni a fehér lovon. Talán az lehetett az oka, hogy az összes fehér ló megdöglött? Talán az összes herceg is? Erre gondolni sem akart.
Lassan beleőrült abba, hogy egyetlen pasi sem viszi ágyba. Igyekezett megfejteni, mi nincs rajta rendben. Tökéletes volt az alakja, szép a haja, bájos az arca…
– Utálom az embereket! – sivította artikulátlan hangon, akár egy sarokba szorított vaddisznó. Már az önkielégítés sem igazán szerzett örömet neki, pedig számtalan módon és formában próbálta.
– Egy férfit akarok! – szűkölte sírva.
A fehér ló horkantott egyet, amint átpréselte magát a szűk ajtónyíláson keresztül az ügyfélváróba, a herceg majdnem leesett róla, mert beverte fejét az ajtókeret felső részébe. Snájdig herceg volt, még kardot is viselt az oldalán, de hercegi homlokán hercegi izzadtságcseppek gyöngyöztek. A kánikula őt sem kímélte. Lepattant hófehér lováról, odarohant a négyszögletes ablaknyíláshoz, benyúlt, félig kirántotta onnan a lányt, s azonnal megcsókolta.
– Pfuj! – kiáltott fel utálkozva és köpködve, s a nyitott ajtón keresztül az utcára hajította a csúf kecskebékát.
Egy hétig lehetett látni a közhivatal hirdetőtábláján a feliratot: Megfelelő szakmai végzettség birtokában agilis, fiatal ügyintézőt felveszünk. A részletek honlapunkon megtekinthetőek.