Most már,mindörökre.(2)
Dátum: 2013. szeptember 26. 23:36Műfaj: NovellaCimkék: ha nem a képzelet játszik velünk, akkor mi játszunk a képzelettel, talán így van jól |  |
A férfi a nő szájához emelte az ujját,jelezve,hogy ne folytassa. Megsimogatta a lágy ,selymes hosszú haját,..érzékien megpuszilta a nyakát,szorosan ölelte magához.Érezte a nő kemény ,körte alakú ,feszes melle a testéhez feszül.Nagyon vágyott erre a pillanatra,a pillanatra,miben már nem is bízott.J
Most már ,mindörökre.(2)
A szürke,ködös estén,egy világos,tágas nappaliba léptek.A bútorok,kemény tölgyfa,pácolt erezetét mutatták.Ízlésesen helyezkedtek el,a nagy ablakok,elég fénnyel áraszthatták el a helyiséget,ha nem ilyen borús idő volt.A virágok ,miből egy tucat volt,a természet szeretetéről tanúskodtak.
A nő kabátját a fogasra akasztva,visszafordult,s csodálkozó tekintettel nézte a gyönyörű szempárt.Soha sem látott még ilyen szép szemeket,most még vonzóbbnak találta őket,a képzelete míg várt,hányszor,de hányszor felidézte őket.
--Ne haragudj,de még nem fűtök a központi kazánban,csak az itt pislákoló kandallót használom.--mondta mentegetőzve a férfi,de közben szemét lesem vette a nőről.--Mindjárt dobok rá egy-két fát,nagyon romantikus így ,én nagyon szeretek a sötétben előtte ülni,és hallgatni a parázs pattogását,nézni a felszálló szikrákat,mint ezer csillag világit,és száll tova.Gyere üljünk le ide a kanapéra,mindjárt jó meleg lesz.-
Leült,s várta,hogy a nő mellé ül. De nem így tett.Oda ült a férfi ölébe,kezével a nyakát átkulcsolta,s most ő nézte a férfi szemét,arcát.
Percekig nézték egymást,majd a fejét a kényelmese elhelyezkedő férfi vállára tette.Halkan kezdett el beszélni,először úgy tűnt ,mintha önmagának mondaná a szavakat.
--Talán most értettem meg,mit annyiszor mondtál,..a legnagyobb öröm az ember életében,ha valakit boldoggá tehet,a más örömében találja meg az önmaga boldogságát....Igen,...így van ez!Most érzem igazán magam boldognak,..most,hogy látom a boldogságod,érzem,hogy én okoztam,s nekem örülsz olyan nagyon...Hányszor visszafogtam magam,nem mertem az érzéseim vállalni,féltem hogy becsaplak,hogy később másképp érzek majd.De most már tudom,irántad nem érezhetek másképp,ezt az érzést nem adhatnám másnak,..ez az érzés másmilyen mint eddig bármikor is éreztem,...ez egy felemelő,s mégsem különleges, úgy érzem mintha átéltem volna már,..vagy talán azért ismerős,mert erre vágytam,vártam!-
A férfi a nő szájához emelte az ujját,jelezve,hogy ne folytassa.
Megsimogatta a lágy ,selymes hosszú haját,..érzékien megpuszilta a nyakát,szorosan ölelte magához.Érezte a nő kemény ,körte alakú ,feszes melle a testéhez feszül.Nagyon vágyott erre a pillanatra,a pillanatra,miben már nem is bízott.Jó,...nagyon jó volt érezni ,a női test selymes bőrét,érzeni illatát,vágyni az ölelést,az érzéki csókját.
A két test,ismerve egymást,mint egy rég megtervezett koreográfia szerint,a vágy fűtötte érzelmektől gazdagon feszült egyre jobban egymáshoz...Érezték,itt bármi is történik,az egy csoda lesz,egy megismételhetetlen ,felejthetetlen ,...átélt boldogság.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
