vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Most már,mindörökre.(3)

Műfaj: NovellaCimkék: ha nem a képzelet játszik velünk, akkor mi játszunk a képzelettel, talán ez így van jól

A meleg takaró alá bújt, menedéket keresve a két test,szorosan egymáshoz tapadva pihent. A férfi hosszasan nézte ,a még alvó kedvese arcát,érezte a látvánnyal sohasem tudna betelni.Minden ébredésének,első gondolata,hogy újra láthassa,a csodálatosan szép,selymes bőrű,..kék szemű szerelmét!

Most már,mindörökre.(3)

A reggeli napfény sugarai,mint lézer nyaláb ,hatoltak át a sűrű köd szürke függönyén,gyenge fényével világítva meg a szobát.Hüvös,mondhatni már hideg volt a helyiség levegője,olyan ősziesen friss.
A meleg takaró alá bújt, menedéket keresve a két test,szorosan egymáshoz tapadva pihent.
A férfi hosszasan nézte ,a még alvó kedvese arcát,érezte a látvánnyal sohasem tudna betelni.Minden ébredésének,első gondolata,hogy újra láthassa,a csodálatosan szép,selymes bőrű,..kék szemű szerelmét!
Itt,..most itt fekszik mellette,s mégis bizonyos nyugtalanság kavarog benne.Oly sokszor érezte már,az ő szerelmük révbe ért,..nem történhet semmi,mi szétszakíthatná...Igen,..és mindig jött valami,mindig történt olyan dolog, mi a nő,könnyen megingó szeretetét,érzését megváltoztatta.
Hónapok óta nem találta, hiába kereste,..és most ő jött.
Érezte,már ébren van,nem álom mit az éjjel átélt,nem a képzeletének játéka volt,...megtörtént,és szép volt.Szép és felejthetetlen,de megismételhető e,fent tartható e ,ez a mesebeli állapot.
Nem értette,és most sem érti,miért kételkedett,ha valami jó történt vele,miért nem hitt a sorstól kapott ajándéknak?Talán azért,mert bármit kapott,cserébe mindig el vett valamit tőle.Ha megkapta a nőt,elvette egészségét,..ha visszakapta az egészségét,elvette a nőt.
Most eszébe jutott,egy versének részlete:
"Ne keresd a mában,a holnapnak csalódását!"
Igen, talán így lenne jó,ha csak mával törődne,nem a holnapra gondolna.
Nem tudja szemét levenni,szíve választottjáról,nézi,..fél,fél,nem tudja meddig nézheti.A csodásan formás idomokkal megáldott test megmozdult,ő lélegzetét visszafojtva mozdulatlan maradt....Nem,még nem ébredt fel,csak elhelyezkedett.A mozdulattól lecsúszó takarót visszahelyezte a nő testére,..finoman,hogy ne ébredjen még meg.
A kávét sem készítette el,mit mindig szeretet az ágyba vinni,ezzel is kedveskedve kicsit párjának...Még szerette volna,ha csak pár percre is,tovább nézni ,teljes valójában lefényképezni lelki szemeivel.és a szívébe zárni.Hány,de hány ilyen képet őriz már,de mindig valami újat talál,valami olyan szépet,miről úgy érzi,örökre az emlékébe kell zárni.
Az egyenletes szuszogást,mély levegővétel váltotta fel,...gondolta megébredt a szíve hölgye.Feje fölé hajolt,hajat kissé megigazítva oldalra tolta,..szájának finom érintésével többször megpuszilta a nyakát.A nő közelebb húzódzkodót ,hogy érezze a férfi testét,ki magához ölelve,a vállát kezdte puszilgatni,mellét simogatni.Mind a ketten érezték a vágyat,mit a nő észre is vett,és finom mozdulatokkal jelezte,hogy igen,igényelné a szeretkezést....Szembe fordult,a férfi mellbimbóját harapdálva,keze a már felajzott testrészre tapadt.
Az érzékien kezdődő csókok ,a vágytűzétől hevült testek,a kielégítetlen vágy hatására,egyre vadabb ritmust váltva,sietették a kielégülést.
Elernyedve ,egymás mellett pihenő,kielégült ember,boldogsággal töltve feküdt.
--Drágám! Hozhatom a kávét?
--Még ne.--és oda tette a férfi mellére a fejét,--Még maradjunk kicsit így!...Tudod,soha sem tudtam kimondani,hogy szeretlek,..most úgy érzem,..de nem mondom ki,mert lehet hogy becsaplak.--
Igen,ettől félt a férfi mindig,hiába őszinték,tiszták az érzései,a nő ismerve önmagát,soha sem képes tényként kezelni,hogy valakihez tartozik.Tudta,..hiába mondta a megérkezés pillanatában,hogy most már" örökké itt maradok",az akkori érzések mondatták vele.
Megsimogatta a nő fejét,arcát,és felé fordulva mondta,
--Látod ,ezért nem vártam Tőled soha,hogy megállapodj,mindig csak azt kértem,őszinte legyél.-
Megcsókolta ,és elindult kávét főzni.Közben arra gondolt,még vajon hányszor főzhet kávét,hányszor viheti az ágyba neki.De eszébe jutott a vers részlet,s nem kívánt a gondolataival foglalkozni.
"Ne keresd a mában,a holnapnak csalódását!"

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Neubauer József   (#28220)

2013. október 01. 23:35

Kedves Éva! Még nagyon az elején vagyunk,-vagyok a történetnek.-Ígérem,nagy fordulatot hoz a vége!! Köszi!!

Válasz Zseva hozzászólására (#28219).

 


2. Zseva   (#28219)

2013. október 01. 18:56

Ez is nagyon jó! Azt hiszem a nő már eljutott odáig, ő már nem keresi, amit te még mindig ... "a holnapnak csalódását". De azért látom, igyekszel. :-)