Napra-nap
Dátum: 2014. május 04. 21:12Műfaj: NovellaCimkék: kisember, kisgond |  |
A hattyú halkan siklott Monet tavirózsái között. Kék álom hajt virágokat, toboz száll a szélben. Akarom mondani zöld alma sárgarépával. Fecske firkant szavakat az égbe.
Hideg! A fenébe! Napi másfél órát utazom a munkába és haza, dolgozom, mint egy állat, és hideg vacsora vár itthon!
A férfi hirtelen azt sem tudta, hogy mit is kellene csinálnia? Ledermedt, tekintete zavarossá vált, remegő kézzel tette vissza a villát az asztalra, sőt inkább úgy ejtette le. Az alatt a több, mint húsz év alatt, amióta házasok, ilyen még nem történt meg. Mindjárt kezdődik a meccs a tévében, és még le is akart zuhanyozni, hogy a munkás szagot (amelyet annyira gyűlölt) lemossa magáról és visszaváltozzon családapává. De merre van az asszony? Valamelyik fia nyitott ajtót, bár ebben sem volt már biztos. Elfáradt, erre most nincs neki ideje, térjen vissza minden a jól megszokott kerékvágásba! A túlórák miatt már így is az idegösszeomlás szélén egyensúlyozott, egy kis szikra és robban! Egy szuszra kiitta a fröccsét(olaszrizling) ezzel visszatalált a nyugalom és tisztánlátás ösvényére(utóbbiról még három fröccsel később már le-le tért). Kicserélte a kötést a bal hüvelykujján(sorjás munkadarab), némi vizet locsolt a tarkójára, majd elindult és határozott léptekkel körbejárta a házat. A feleségére az udvaron akadt rá. Hintázott, és az eget bámulta. Óvatosan kell megközelíteni, ahogy róka a tyúkokat, és szelíden kell beszélni.
- Mit csinálsz itt szívem? - kérdezte, és leült mellé.
- Olyan csodálatos a naplemente! A fények, az árnyékok.
- Valóban így van ,de tudod nehéz napon vagyok túl, szeretnék meleg vacsorát enni, bejöhetnél. - A férfinak minden türelmére szüksége volt, igaz, már évekkel korábban beletörődött megváltozhatatlan sorsába, így fásultan vette tudomásul felesége hirtelen hangulatváltozását. Meg aztán semmi panasza sem lehetett erre a törékeny testű, elpusztíthatatlan nőre, aki három műszakban húzta az igát a varrodában, vitte a háztartást és felnevelt neki két fiúgyermeket is.
- Megmelegítettem, de késtél. Melegítsél rá. -szólt oda a férjének melegséggel a hangjában, és a férfinak igazat kellet neki adnia, mert egy sürgős munka miatt, csak a későbbi vonattal tudott elindulni haza. Pontosan ezért szerette volna, hogy gyorsabban végezzen azokkal a tennivalókkal, amelyekre máskor több időt tudott szánni.
- Mi történt? Elmondod? - ölelte magához a kedvesét.
- Persze, de kérlek ne szakíts majd félbe. Nehéz beszélnem róla. Szóval úgy két héttel ezelőtt összefutottam a zöldségesnél azzal a fura fickóval, tudod, amelyik nemrég költözött oda Keszthelyiék mellé.
- Igen tudom az a román.
- Nem román, hanem bosnyák. Nehezen érteni, hogy mit mond, de akkor segítettem neki elolvasni az egyik konzerv cimkéjén az apróbetűs részt. Tejérzékeny vagy miféle, és nem volt nála szemüveg. Na erre megvárt az üzlet előtt és azt mondta, hogy cserébe jósol nekem.
- De ugye leráztad? - képedt el a férfi, de a nő csak leintette, és folytatta:
- Felhőkből jósol ő, ahhoz ért. - mondta mosolyogva, csak hogy férje kérdő tekintetét kíváncsivá változtassa. - Megkérdezte, hogy szerintem milyen formája van annak az egyik felhőnek? Na képzeld, én meg ott állok kukán, mert fogalmam sincs, hogy mi lehet!
- Persze, mert baromság! - kontrázott a férfi.
- Igen, nyilván, de akkor is! Egyszerű ember vagyok, nem sokat láttam a világból, de azért egy felhőnek az alakja, nehogy már ne tudjak rá semmit sem mondani! Nem tudtam, és ő erre azt mondta, hogy semmi baj sokakkal megesett már. Egyszer majd tudni fogom, és utána megváltozik az életem.
- Mesebeszéd!
- Várjál még nincs vége! Ma reggel kajaidőben véletlenül kinéztem az ablakon és akkor megláttam. Egy felhőnek hattyúformája volt, tudod hosszú nyak, csőr meg ilyenek, mint amilyeneket Füreden szoktunk etetni. Annyira boldog voltam, hogy majdnem elsírtam magam. Pedig csak egy felhő, semmi több.
- Ami úgy nézett ki, mint egy hattyú. Nagyszerű drágám, de most már bemehetnénk. - A férfi ezt már olyan hanggal mondta, amiről a nő tudta, hogy felesleges tovább feszítenie a húrt. Felállt, hogy rámelegítsen a vacsorára.
A Nap eltűnt a horizont mögött, az éjszaka sötétje vette át a helyét, de a konyhában , a tűzhely fölötti ablakon ki-kitekintve a nő erről nem vett tudomást.
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Pyrrhusz (#29525) | 2014. május 12. 18:08 |
Tág térben mozgok képzelőerőben.. Örülök, hogy tetszik!:-) | |
Válasz L.I.Zet hozzászólására (#29521). |
|
2. L.I.Zet (#29521) | 2014. május 10. 20:48 |
Ejha, ez megint más hangvétel, mint eddig. Ez is jó, sőt. Nekem tecc. Kérek még! | |
| |
3. Pyrrhusz (#29519) | 2014. május 08. 19:09 |
Végre leteszek valamit az asztalra, erre meg cikizel! Érzem én, hogy a fekete mamba hozzám nőtt, mint Sherlock Holmes Sir Artur Conan Doyle-hoz. Reggel kajaidőben írtam azaz a kilenc órás kötelező leálláskor a gyárban, gordonkákra és citerára hangszerelve. Szelíd vagyok, mint a hattyú...:-) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#29517). |
|
4. Pyrrhusz (#29518) | 2014. május 08. 19:04 |
Szóval akkor átérzed a női főhős lelki vívódását.:-) | |
Válasz Ködmadár hozzászólására (#29514). |
|
5. Nem Tom (#29517) | 2014. május 08. 11:49 |
Nagy meselo vagy! Mindig kedveltem a zaklatottan csordogalo irasaidat. Ez is egy jo kis sotet tortenet. Csak azt hianyolom, miert nem fekete mamba formaja volt a felhonek. :) A barany tul szelid hozzad kepest. Ja figy! " Reggel kajaidoben" - hogy ertsem ezt? :) | |
| |
6. Ködmadár (#29514) | 2014. május 06. 20:06 |
Vannak még mazohisták... :-( | |
| |
