Ó,...add nekem.

Szerző: Neubauer JózsefDátum: 2013. március 26. 09:48

Műfaj: NovellaCimkék: a szeretet, a talán be nem teljesedő vágy, mind, mind egy homokszem az idő homokórájában

A mosolygós, örökké vidám nő,könnyű szinte lebegő léptekkel,előttem terem.A kellemes illata bársonyos bőrének,mint tavaszi rét lágy szelőtől ringató virágai látványa,nyugalmat,megnyugvást ad.Arcomra kapott puszi,mint megannyi tündéri simogatás ,érzékien lebegteti, lelkem vágy álmait.

Ó,...add nekem.

Távolban magasodó erdő fái koronái közt,lassú léptekkel haladó nap,egyre fogyó narancssárga gömbszeletei,fáradtan néznek vissza ránk.Mintha érezném,hallanám kérdését,felkészültél már?Az éjleplét hozó est,már a másik oldalt ott vár,titkokat,hamis ,varázslatos gondolatokat,tarsolyában tartogat.
Milyen gyorsan múlik el egy nap,és a vidám ,vagy gondokkal terhelt ember,mint terhét,gondolatait próbálja letenni,szabadulni tőle.
A mosolygós, örökké vidám nő,könnyű szinte lebegő léptekkel,előttem terem.A kellemes illata bársonyos bőrének,mint tavaszi rét lágy szelőtől ringató virágai látványa,nyugalmat,megnyugvást ad.Arcomra kapott puszi,mint megannyi tündéri simogatás ,érzékien lebegteti, lelkem vágy álmait.
Ó ! Istenem! Add ,ó add meg nekem,mit képzelet eljátszott ezerszer,gondolat festette szebbre, szebbre,ó ,őt add nekem,..add ,ó Istenem!
Miért bűnhődik,ártatlanul lelkem,ha vétkeztem,sújts le kérlek rám verj bűnömért hevesen,de ha megtetted,..engedj élnem engem.
Senkit nem bántanék,s miért is tenném,bűn lenne ,ha így élnék?
Ne adj nekem többet mint érdemlek,de ha őt nem adod ,engem eméssz el!
Vállamra hajtaná fejét,érezném szeretetét,kezemben kezét,s mint ki boldog,nem figyelném az időkerekét.
Számtalanszor elképzeltem,volt hogy már vele éltem.Csalódtam többször,nem egyszer ,s mégsem képzelem az életem mással.
Ne hints Istenem szememre álmot ,ne akard,hogy elfelejtsem őt,hagyd még kicsit szenvedni a lelkem,még bírom,még szeretem Őt.