Sem velük,....sem nélkülük?
Dátum: 2013. november 03. 11:08Műfaj: NovellaCimkék: a szeretet, a vágy mi napjainkban ott van, olyan sokféle képen képen éljük meg, próbáljuk a sajátunkká formálni, elhitetni magunkkal, így csak mi érezhetünk, a mi boldogságunk, csalódásunk más mint a többi emberé |  |
..Érezte, az ereje már fogytán,hátra vetette magát,és elnyúlt az ágyon. A leírhatatlanul szép test,formás Vénuszi alakjával,mint egy elhagyott gyémánt hevert ott...A nagy érték,..a felbecsülhetetlen Isteni ajándék,árván ,magára hagyatva maradt.Percek,..hosszú percek teltek el,..talán órák?..nem érze
Sem velük,....sem nélkülük?
Szoba félhomályában,mit csak egy hangulat világításként használt asztali lámpa világított be,az ágyon összekuporodva ,fejét a térdére hajtva ült a Nő.
Csodálatosan szép,meztelen testét,egy vékony takaróval fedte be.
Nem fázott,hisz meleg volt a helyiségben,mintegy leplezni szerette volna ,eltakarni minden,mindenki elől,a kívánatos alakját.Selymes szőke haja, előre ,a feje elé hullt alá.Takarva gyönyörű kerek arcát,kék szemét,..miből most könnyek gördültek térdére....Halkan sírt,...mintha magának sírna,..senki ne lássa,senki ne tudjon róla.
A fürdő ajtaján , egy magas ,izmos ,sportos testalkatú,jóképű férfi lépett ki.A zuhanyzás után használt erős illatú parfümje,pillanatok alatt megtöltötték a szoba levegőjét kellemes illattal.
A nő nem nézett fel,tovább úgy ült,mintha tudomást sem szerezne a férfi jelenlétéről.
A férfi ránézett,látta ,hogy ott ül,de mivel sietni e kell,magára kapta kabátját,és a nő felé fordulva mondta:
--Drágám,nem tudom mikor jövök legközelebb,majd telefonon úgyis beszélünk addig.Szia! Jó kislány legyél!
Megfordult,majd visszanézett,..olyan önelégült mosollyal nézte a nőt,ugye jó voltam? érzéssel az arcán.
A nő semmit sem látott,csak az ajtó csapódása után nézett fel kisírt szemekkel.
Hangos ,vad zokogásba kezdett,a kezébe vett párnájával,a férfi által használt párnát ütötte.
--Én barom!.. Bedőltem! ...Megint bedőltem!!..--Ordított,és ütötte a párnát teljes erejével.
..Érezte, az ereje már fogytán,hátra vetette magát,és elnyúlt az ágyon.
A leírhatatlanul szép test,formás Vénuszi alakjával,mint egy elhagyott gyémánt hevert ott...A nagy érték,..a felbecsülhetetlen Isteni ajándék,árván ,magára hagyatva maradt.Percek,..hosszú percek teltek el,..talán órák?..nem érzett az idő múlásából semmit sem.A düh, a végtelen düh,mindent elnyomott,...az örömöt ,a fájdalmat,a múló percek észlelését.
Nem akart gondolni,mégis eszébe jutott,az éjjel átélt szeretkezés ,a semmihez sem hasonlítható boldog érzése,...milyen jó volt,..hányszor is élte át az orgazmust?..Nem! Nem ,...mintha magának kiáltaná ott belül,fogalmazódik meg a gondolat.Nem akarok rágondolni!!
Elment...Még azt sem kérdezte: Jó volt Drágám?..Oda sem lépet ,meg sem simogatta,..meg sem csókolta.Úgy tett mint mindig.Miért akadok most ki ezen? Tette fel magának a kérdést.
Én aki után az utcán megfordulnak,ki annyi jó ajánlatot kapott,miért őhozzá ragaszkodok?Miért?...Miért?..Ismételgette magában.
Felkelve az ágyból,a telefonját kereste.Az este ahogy hazaértek,egyszerre az ágyba vetették magukat,illetve a férfi őt.Szétszórtak mindent,olyan sürgős volt ,hogy érzék egymás felhevült,érzelmekkel töltött,vágytól égő testét. A vacsoránál elfogyasztott,kellemes ízű bor is megtette a hatását. Olyan régen látták egymást,hisz a férfi állandóan úton van,nagy ritkán találkoznak.
A ruhái alatt a táskában megtalálta a telefont.Az ágy szélere ült,és kereste a névjegyzékben a barátnőjét.
A telefon kicsengett,és meglepően gyorsan,már a második csengetés után felvette.
--Haló! Szia Éva.--mondta,nem rejtve el érzéseit.
--Szia Eszti! ...-kis szünet-..Megint ott volt?
...Nagy csend a vonal túlsó végén,majd már a sírást vissza nem fojtva,..zokogva mondta,--Itt,...Igen,...megint együtt voltunk.---
...Miért? ..Egyikük sem tudta,de percekig síri csend,a vonal mindkét végén,a gondolataik mélyedve kalandoztak.
Hol,az egymáshoz fűződő kapcsolatuk,hol a férfiakkal való viszonyuk járt az eszükbe.Míg az egyikük a a hiányuk,a másikuk a velük eltelve érzéssel vívódott.
---Eszti!--szólalt meg a bölcs barátnő,ki úgy érezte,hitte,hogy mindent tud a kapcsolatok okozta problémákról,tanácsok ezrei vannak a tarsolyában.
--Most végre szakítanod kell vele! Hidd el így kikészíted magad! semmire sem tudsz már koncentrálni,csak őt látod,őrá vágysz ha nincs veled.Én már több tucat csalódáson túl,most én sokallom,a barátom szeretetét,néha úgy érzem megfojt a szeretetével,a kedvességével,...úgy érzem, jobb lenne ha most a helyedben lehetnék,...sok,..néha nagyon sok,hogy látom,hogy hív,...mindig azt érzem,hogy követelőzve csak engem akar....Ne hisztiz azért,hogy ritkán látod! Örülj,legalább azt csinálsz amit akarsz,odamész és akkor ,mikor kedved van....De téged tönkre tesz ez az érzés,szakítanod kell!
---Éva!!,szólt harsányan,az előbb még oly szomorú nő.--Ép ezt akarom,erre vágyok,hogy legyen valaki,ki a kezem fogva sétál velem,kit minden nap várhatok,kiért tehetek valamit,boldoggá tehetem,ha szomorúnak látom vigasztalhatom,...értsd már meg!...Nekem az hiányzik,mi neked sok!!...Mond mit ér az élet,..az életem mit ér így,ha nincs ki szeretne,kit szerethetnék,a szerelmes szavaiban,a titkos vágyat érezném,mosolyában az elégedettséget fedezném fel,...ő lenne az én tükröm,...hisz ott látnám magam az ő lelkében,..a mosolyában!Azt kapnám vissza mit adtam,azt látnám,mi vagyok,...s nem mi szeretnék lenni!
A valós ,őszinte szeretetre vágyom,nem játékára az életnek,eldobni,s minden nap újra felvenni egy álarcot,hogy egy más szerepet játsszak!!--
....Nem szóltak,nem volt mit mondani,tudták ,és érezték mindketten,a vágy mi szinte egy,két megközelítésben nem lehet igaz.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
