Táska
Dátum: 2013. június 18. 22:32Műfaj: NovellaCimkék: novella |  |
Ha megyek valahová, a másik irányba mindig megy villamos. Na igen, de most az a másik irány, amerre máskor szoktam menni. Most visszafelé megyek, tehát ebben az irányban nem jön semmi.
Írással töltött, veszekedéssel tarkított éjszaka után, fáradtan bandukoltam a villamosmegálló felé. A férjem elutazott reggel. - Éljen, enyém a kutya! Aztán mehetek dolgozni is...
A lépcsőkön felfelé hátamon cipeltem magammal a CHF hitelt, munkanélküli gyereket, rideg munkahelyi légkört. Igen, a villamos elment, amikor felértem a lépcsősor tetejére. A villamos mindig elmegy... Elhiheted, én már mindent megpróbáltam! Kicsit korábban, pár perccel később – de a villamos mindig pont elmegy. Azt hiszem, a menetrend szerint akkor kell indulnia, mikor az utolsó lépcsőfokon járok.
Sebaj, a padon pihenek a következőig - gondoltam - és magam mellé tettem az egyik táskát, míg a másik a vállamon pihent. Sütött a nap végre. Erre vártam, sőt, vágytam hónapok óta. Most itt van, selymesen simogatja bőrömet, és finoman csiklandoz a szél a Duna felett.
Reményekkel teli nap volt ez, nem olyan szürke, mint a többi. A szabadság levegője járta át. Semmi rendkívüli a munkahelyen, este viszont a béke és boldogság vár. Ezt az érzést mosta el a villamos, villanásnyi (villamosnyi?) idő alatt, megérkezett. Felléptem, és elhelyezkedtem kényelmesen. Szünidő van, válogatni lehetett az ülőhelyek között. Az ajtó becsapódott mögöttem, és megindultunk egy következő megálló felé. Az ablakon túl tisztán, és félreérthetetlenül pihent egy táska a padon, benne az egyetlen olvasó szemüvegemmel, MP3-mal, számlákkal, a reggelimmel, és az ebédemmel. Még nem jártam így. Soha nem hagytam el az életem fontos részeit egy vacak megállóban! A következőnél leszálltam, de visszafelé akkor se megy villamos, ha a lépcső tetejére érek. Nem értem. Ha megyek valahová, a másik irányba mindig megy villamos. Na igen, de most az a másik irány, amerre máskor szoktam menni. Most visszafelé megyek, tehát ebben az irányban nem jön semmi. Az egész Róbert Károlyon semmi... Újabb lépcsősorok a taxi állomás felé, új álmokkal, új reményekkel. Egy megállónyi út 600-ért taxival. Ebben már a borravaló is benne van.
A táska sehol, az egyetlen szemüvegem a múlté, vége a kapcsolatnak. Ennyi volt – így első ránézésre...
Rövidre fogtam a munkanapot, mert nem hiányzott több kudarc. A metró forgalmi irodájában boldogan mutattak egy táskát, hogy megtalálták, itt van! Nem az volt...
A szürkébbnél is sötétebb magányos estének néztem elébe. Basszus, már veszekedni sincs kivel... És akkor becsöngetett a szomszéd.
- A tiéd? - kérdezte, és kezembe adta Őt. Szemüveggel, MP3-mal, számlákkal, adópapírral, sült csirke májjal. Csak az öreg cigaretta tárcám hiányzott, megtöltve cigivel.
- Egészségedre! - gondoltam, és töltöttem egy újabb pohár édes vöröset...
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Ködmadár (#27473) | 2013. június 19. 19:04 |
Egy rocker srác találta meg a megállóban. A számlákon rajta volt a nevem és a címem. Minket nem talált itthon, dolgozni voltunk, hát becsöngetett az emeleten egy szomszédomhoz. Eléggé elrontotta a napomat az eset, korábban nem gondoltam rá, de kb. 50e Ft-nyi érték volt. Azért bizakodtam, és többször "csúsztam alfába", hogy visszakapjam. Végül nagyon boldogan feküdtem le. Nem csak azért, mert visszahoztak mindent, hanem, mert jó tudni, hogy vannak még becsületes emberek is. És töretlenül hiszek az agykontrollban is! :-)))) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27469). |
|
2. Zseva (#27469) | 2013. június 19. 17:06 |
Szia Ködmadár! Te aztán tudod fokozni az izgalmakat. De úgy megkönnyebbültem a végére. No és a szomszéd hogy talált rá? Azt sem írtad, hogy férfi, vagy nő? :-) | |
| |
