Úgy akartam!

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2012. május 09. 19:48

Műfaj: VersCimkék: aztán, elveszett a tűzben

A mindened akartam,
Az akartam lenni.
Körültem a világot
Majdnem elfeledni.
Annyit hagyni belőle
Ami életben tart,
A többit Neked adni,
Mit más sose akart!
Neked adni éveket...
Annak hosszú sorát,
Véled inni a mámor
Elbódító borát!
Vigyázni az...álmodat
A fényes sötétben,
Örülni a létemnek
Holdvilágos éjben.
Nézni, ahogy visszatérsz
Hozzám, reggelente...
Tavasztól, nyáron által,
Víg őszön, telente.
Szerelmedet...nem kérni
Csak tüzét táplálni,
S várni szép madarát
Vágytól felém szállni!
Majd.. szeretve szeretni,
Egymást átölelni...
Istenem! Úgy akartam
A mindened lenni!

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Victoria Secret (#25272)	2012. május 17. 10:31
Erről a versről az a gondolat jutott az eszembe, hogy vajon életünk során hányszor nem tettük meg azt, amit a lelkünk mélyén akartunk.