Úton lenni

Szerző: IzaDátum: 2016. augusztus 10. 12:52

Műfaj: NovellaCimkék: élet

Úton lenni..

Mindig mikor elindulok valami különleges érzés kerít hatalmába, az érzések fura játéka játszik velem, az új az ismeretlen távoli tájak, kivel találkozom ma, ki nevet rám.
Szeretem az embereket, a történeteiket, ahogy mesélnek.
Egyik ilyen csodálatos úton találkoztam régi osztálytársaimmal.
Igen az idő mindenkin meglátszik, de mintha tegnap váltunk volna el,
- figyelj milyen szép a szeme annak a fiúnak,
- emlékszel amikor ott tanultunk nálatok, a Mamád milyen finom süti sütött,
- gyere hazakísérlek,
ez fantasztikus nem változtunk, mintha ott délután kettőkor váltunk volna el és folytatjuk, lelkünk ugyanaz születésünkről halálunkig.
Újra a kisfiúk és kislányok csicsergése töltötte be a tantermet, már nem számított kit merre vitt az élet, gazdag vagy szegény, férjes vagy házas, kit érdekel.
Megvallom én vegyes érzelmekkel mentem az osztálytalálkozóra, talán már elfelejtették a régi lányt, milyen lesz újra találkozni a barátokkal, kikkel délutánonként a közeli dombon beszélgettünk….…aki akkor hosszú szőke hajával, sötétkék iskolaköpenyében sietett, mert a másik utcasarkon várta egy fiú, minden reggel, hogy ne késsenek el.
Csodás órákat töltöttünk azon az estén együtt mi, akik még vagyunk, mert már sokan eltávoztak, fut az idő….
Lassan sötét lett és boldog voltam, ez a nap bebizonyította a fények mindig bevilágítják az életünket, a pillanatok boldogságát magunkkal vittük ki hová tért haza.
Örökké őrizzük magunkban, emlékkönyv a lelkünk.
Úton lenni jó, legszebb állapot!

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#30654)	2016. november 19. 09:33
Kedves Iza! Örülök, hogy ezt leírtad, mert hasonló érzésekkel töltődtem magam is fel az általános iskolás osztálytalálkozónkon negyven év után... Valóban nem számított ki milyen utat járt be, csak a múlt és a rácsodálkozáson volt a hangsúly... :-)