Várni

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2013. március 25. 08:46

Műfaj: VersCimkék: van, akit egy életen keresztül is, mégha nem is jön el

Még látom az arcod, hogy mosolyog a szád...
Még hallom a hangod, ahogyan elbocsát...
Még az ölelésed vigyázza a lelkem -
De rád, ó istenem! … merre lehet lelnem?

Vártalak a fényben, ami csak rád ragyog...
S elindultam hozzád, képzeletben, gyalog...
Mentem keskeny úton, síkon, folyókon át,
Hogy… felérjem egyszer benned azt a csodát!

Mit álmodni mertem, s nem szégyelltem soha,
Lett légyen a sorsom bármilyen mostoha!
Téged láttalak hát - már biztosra tudom,
Hozzád igyekezek szűk labirintuson.

Ám, ha a szívem csak ostoba és téved,
És, csupán ő szeret önfeledten téged...!
Hagyd csak úgy - magára, feledkezz meg róla,
S csússzon a mélybe, mint egy kibomló stóla.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.