A dal
Dátum: 2009. július 30. 18:17Műfaj: VersCimkék: hangulat, gondolatok, zene |  |
A zongoránál ültem,
Hangtalanul füleltem,
Meglelem-e a hangot,
Mely elindítja a dallamot,
Mely bennem hangzik
És onnan kitörni igyekszik.
Telve vagyok hangokkal
Melyek sokkal
Mélyebbről törnek fel,
Hogy barátaimat bűvöljék el.
De a hangok előtt akadály
Melyen áttörni erejük nincs.
Akár egy kincs,
Mélyen szunnyadnak. Muszáj
Találnom magamnak
Egy hangot, melyből a dallamok fakadnak.
Ez a hang a világ,
Melyben akár egy virág
A földből
A dallam hajt ki mélyről.
A dal nem más,
Mint önvallomás,
Létünk lenyomata,
A világ párlata
Testünk szitáján keresztül
Melyben más ember felüdül.
Ha a dal nem mélyről fakad,
Akkor a vallomás megakad.
Nem lesz más,
Csak disszonáns.
A hang mely a növekedést indítja,
Akár a reggel harmatja!
Ébreszti a virágot:
„Ideje szebbé tenned a világot!”
És most, hogy a dallam kiárad,
Testem hiába fárad,
Játszom tovább,
Hogy erőm átadjam,
Vallomásommal átjárjam
A világ zugának legtávolabbikát!
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#11104) | 2009. augusztus 04. 20:53 |
mi már itt táncikolunk is :) ha nem bánod én itt debrecenben találtam meg a kossuth utcán, ha kéred visszapost. :) | |
Válasz Batou hozzászólására (#11060). |
|
2. Batou (#11060) | 2009. augusztus 03. 22:01 |
Mindenkinek köszönöm a tetszésnyilvánítást! Remélem Ti is megtaláltátok a vers közben a dallamot! | |
| |
3. bobita (#10979) | 2009. augusztus 03. 09:55 |
sürgősen ajánlatos kottát cserélni, vagy a múzsát el kell zavarni, esetleg fel kellene hangolni a bösendorfert, :) | |
| |
