A filmek csodálatos világa
Dátum: 2009. október 29. 08:46Műfaj: NovellaCimkék: film, valóság |  |
A valóság mindig furcsább a kitaláltnál. Vagy mégsem?
Ahogy Steve befordult a sarkon, rögtön tudta, hogy egy tipikus „rossz helyen rossz időben”-szituációba cseppent. Azonnal hasra vágódott, mert az utcán záporoztak a golyók. Egy felborult teherautóig kúszott el, innen kukucskált ki óvatosan, hogy felmérje a helyzetet.
Nem messze tőle egy nő velőtrázó sikoltozásba kezdett. Erre egy öltönyös férfi – talán a barátja? - ráordított, hogy ezt most rögtön fejezze be, különben lekever neki egyet. Ezen a nő megsértődött és bevonult egy kapualjba duzzogni.
Steve az órájára nézett, már nincs sok ideje.
Az utcán egy símaszkos alak rohant át, közben leadott pár lövést valahova a távolba. Nem jutott át a túloldalra, testét golyók szaggatták át és felbukott. Egy másik símaszkos futott oda hozzá, nehogy lemaradjon a haldokló utolsó mondatairól. Steve nem hallotta, miről beszélnek, de nem is nagyon érdekelte. Nemsokára a második símaszkos felállt, és „Szemét állatok!” felkiáltással vad ámokfutásba kezdett.
Ez volt a megfelelő pillanat, és a nagy kavarodásban Stevenek sikerült beslisszolnia a mozi kapuján. Gyorsan a pénztárhoz sietett, és beállt a sorba.
Ekkor megszólalt egy hangszóró, az amerikai elnök volt az. Kis figyelmet kért, majd drámai hangon bejelentette, hogy megtámadták a Földet az ufók. Mindazonáltal nyugalomra intett, pánikra semmi ok, hisz nemzetközi összefogással minden veszélyt le lehet küzdeni.
Steve türelmetlenül topogott, de lassan halad ez a sor. Unottan nézelődött, és észrevett egy hangosan veszekedő párt. A nő, kifogyván az érvekből, kiragadott egy hatalmas popcornos zacskót valaki kezéből, és a férfi fejébe húzta. Amaz pedig, amint megszabadult a zacskótól, egy sokgombócos fagyit szerzett valahonnan, és vad vigyorral kedvese képébe nyomta. Ezen nagyot nevettek, majd összeölelkeztek.
Végre Steven volt a sor. De egy szó sem jött ki a torkán, megigézve bámult a pénztárosnő égszínkék szemébe. Halálosan beleszeretett. A lány is ugyanígy érzett, hisz hosszú, selymes haját meglibbentette a szél. Egy pillantás elég volt, hogy tudják, őket egymásnak teremtették.
Közben valahogy a jegyet is sikerült megvenni, és Steve még épp időben érkezett a film kezdetére.
A filmvásznon egy átlagos férfi tűnt fel, amint egy ágyban feküdt és aludt. Nyugodtan és békésen, ahogy az ember a saját ágyában alszik. Ám hirtelen felriadt! Nem, nem betörők törtek rá, és nem is a rémálmai üldözték ki az álomvilágból, hanem az ébresztőóra szólalt meg. „Ez igen!” - gondolta Steve. Szerette a váratlan fordulatokat.
A filmbéli férfi nagy nehezen feltápászkodott, kibotorkált a fürdőbe, megmosakodott, majd megborotválkozott. Steve érdeklődve figyelte, de egy pillanatra el kellett fordulnia, hogy a mögötte megelevenedő zombit fejbe lője a lefűrészelt csövű vadászpuskájával.
A következő jelenet az utcán játszódott, a férfi egy buszmegállóban várakozott. Egyetlen szőke szépség sem ácsorgott a közelben, csak egy öreg papa, aki komoran nézett a szürke világba. Sokáig nem történt semmi, aztán egyszercsak feltűnt a busz. A férfi jegyet vett a söfőrnél, míg az öreg felmutatta a nyugdíjasigazolványát, a busz pedig ment tovább.
A buszon a férfi találkozott egy ismerősével, és váltottak pár szót. Megbeszélték ki hol dolgozik most, elmesélték ki mit tud az régi haverokról, aztán mindketten mentek a dolgukra. Búcsúzóul kezet fogtak, és az ismerős nem csúsztatta tenyerébe a titkos CIA dokumentumok elérhetőségét.
Ahogy haladt előre a cselekmény, Steve egyre jobban beleélte magát a film képzeletbeli világába. Már meg sem lepődött, mikor a férfi egyszerűen besétált a munkahelyére. Igen, egy filmben ez is megtörténhet. Az utolsó képsorokon teát főzött magának és leült a monitora elé. Méltó befejezése volt ez a remek előadásnak!
Steve vadul kaszabolta a templomos lovagokat, hogy kijusson a teremből, és közben arról álmodozott, milyen is lenne egyszer egy olyan nap, amikor végigsétál az utcán, és közben nem lőnek rá, nem nyílik meg alatta a föld, és nem zaklatják ismeretlenek a drámai belépőjükkel. Nyugodtan leülhet egy padra és élvezheti a napsütést anélkül, hogy egy beszélő galamb kioktatná vagy hogy megvilágosodna egy koszos gitáros játékát hallgatva.
De hirtelen észbekapott! Míg itt haszontalan ábrándozással tölti az idejét, elmegy az utolsó járat a Holdra! A főnök dühöngeni fog, ha nem téríti el a közeledő fekete lyukat.
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nem Tom (#14194) | 2009. november 03. 07:54 |
Szia, Perga! Hát, igen szeretem az életből ellesett pillanatokat.Tetszett az írás. Engem arra emlékeztetett, amikor fordítva veszem fel a pólómat. Akkor sosem tudom, hogy most jövök, vagy megyek. Tamás | |
| |
2. Pergamon (#14158) | 2009. november 02. 18:54 |
Abban reménykedtem, hogy jobban fog tetszeni, és a 7, de legalább a Die Hard 6 szintjére értékeled :) | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#14093). |
|
3. Pyrrhusz (#14093) | 2009. október 30. 18:03 |
Holywood igazi arca. Die Hard5. | |
| |
