vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ágens sámán-éneke

Műfaj: VersCimkék: színház, ének, látvány

1.

nappali almok
malmozó napalmok
napozó karmok
jajok és vészek
beékelődnek

vérben járok
holtra válok
míg dúlnak
a dekkoló
járványok

Bakok és Rákok
térítenek
aztán
egyenlítenek

gaz orgazmusodba
beleköp
egy divatszálkás
kínzócölöp

 

2.

csak a tisztító kemence
fordult ki olajos
sarkából
nem a Föld
mely a csatornában
lapul

sárból és sírokból
vágtató szitkokból
visszük világgá
a mocsárláz italát
az úrnő
Utolsó Vacsoráját

szőlőlevélbe
göngyölt
sápadó izmok
hétpecsétet old fel
egy tengerszem-torok

hasadékaid
vízébe fúltak
a vértes napokon
osztott
vatta-csókjaid

elsorvadnak
multi-plexi eleink
képmásában
tömjén-szépségeink

áldozunk-e még
késhegyig
nap mint nap
a tolvaj nemzette
alkalomnak?

sziromhullásért
áhítoznak
kelyhükkel kérkedve
a hasukat süttető
várúr-bogarak

dögcédulán küldenek
levelet
egy tapadó örvénynek
az agyba-főbe vert
másodpercek

tokba zárta
az érzékek csellóit
Morgana márványos
átka

bongjatok
csontkovács őrszázadok
kússzatok belém
kondás mozdulatok!

álarccal falnak
állítják itt
az elme
beteglátogatóit

liliom levegőt
sikoltanak
a naplóba iktatott
istennyilak

ellepik asztalunk
a sugárhajtású egerek
s a jövő étkein
térdepelnek

kifakult gyolcs
kendőben
bujkál ligetünkben
a borstörő sors

testről testre
tántorognak
az üzekedés
lomha ütegei
előre az alkonyatnak

gumibotokból
ültették
megvetett
lepedő-keresztjeinket
a repedtsarkú
igézetek

bűntudatát mossa
poharazó pánikban
árnyékod
hossza

maholnap holt
dallamok láncra vert
lábnyomát
őrzi
egy pipacsnyi folt

arcomra kiülnek
szigorúságod
ostor-csíkjai
és haraggá hevülnek

s betoppan
holt szomjan
zárórát zavarva
a Kőszemű Vércse
míg reánk borul
szótlan-igazul
egy szakadék
Szerencse



vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket