A Hold szerelmese
Dátum: 2008. április 28. 18:12Műfaj: NovellaCimkék: halál, szerelem, hold, fácska |  |
Rövid mese a Kékvirágú Könnyhullatóról, aki szerelmes volt, és belehalt. Két dal és egy élethelyzet adta meg a hangulatát, de csak később kerített igazán a hatalmába...
A nap lenyugodtával a kismadár is befejezte dalát. A fácska, ahol lakott, már várta apró társát, akit fészkébe érkezvén finom, hajlékony ágacskáival ringatott álomba, míg eltűntek a vörös korong maradék sugara is, és csillagként folytatták életüket a koromfekete égbolton.
A sötéttel pedig megváltozott minden.
A fácska készülődni kezdett. Közeledett a Pillanat. Az Ő Pillanata, amire vár minden este. És tudta, hogy ma biztosan eljön. Születésükre váró virágai bimbóikban pattanásig feszülve gyűjtötték magukba a liget feletti csillagok fényét, amitől még szebbek lehetnek Akkor.
Aztán eljött.
A Telihold sápadt fénye, kibújva a magas házak mögül, mindent elsöpört. Megjelentére elhalványultak a csillagok és elhalkultak a fák lombjai. A fácska pedig kibontotta kékes-ezüstösön csillogó virágait.
- Csak rád vártam – súgta.
De a Hold nem válaszolt. Csak sejtelmesen mosolygott a platánokra, amelyek között szinte elbújt a kékvirágú. Nem viselt érzelmeket, nem változott, nem szólt. Csak a sötét Éjszaka fényes maszkja volt, amelybe már oly sokan beleszerettek.
Mint a fácska is.
És ő még sokáig várt a válaszra. Egy csak neki szánt kacsintásra, vagy talán arra, hogy lejön hozzá, és elviszi az égbe magával. De hirtelen rádöbbent, hogy hiába vár.
- Szeretlek. Kár, hogy nem veszed észre.
A virágok lassan fényüket vesztették, szirmaik elfonnyadtak, és a viszonzatlan szerelem könnyeiként hullottak le a fűbe. A fácska törzse felszakadt, mint a késhasította seb, és belőle ragadós faggyú csorgadozott.
Aztán meghalt. Kilehelt lelke csillagként ragyogott fel a liget felett. Egyszer talán nála is jár a Hold.
A madár pedig reggel fölkelt, és egy fájó sóhajjal búcsút vett régi társától.
- Kár érte – gondolkozott új lakását keresvén. – Nincs mégegy ilyen fa a világon.
Az élettelen törzsről lehullt az utolsó ezüst szirom is.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
