Akartál.
Dátum: 2009. szeptember 12. 08:38Műfaj: VersCimkék: éjjel, neved, csókoltam, derekem |  |
Éjjel láttam meg arcodat,
a hold,fátyolba burkolta magát,
alig hallottam hangodat,
pedig közel volt hozzám a szád.
Akkor árultad el a neved,
melyet zár alatt tartok az óta én,
ott fogtad meg kezem,
s lelked szorosan karolta az enyém.
Elbújt végképp a vándor,
szellő sem kószált a nádas között,
közel lett hirtelen a távol,
szerelem lopakodott a Duna fölött.
Csókoltam nyakad szép ívét,
s remegés futott át ernyedt testeden,
hátad érintette a fa kérgét,
a sötétben lecsuktad mosolygós szemed.
Tétován átölelted derekam,
és remegve kínáltad fel érintetlen szád,
nyelvem fogadon átszaladt,
s most már mohón csimpaszkodtál rám.
Mindent akartál és semmit,
mennybe fel s a pokolra jutni csak velem,
a sok kevés is szokott lenni,
lelkünk ölelése előttünk már beteljesedett.
Éjjel a szerelem ránk talált,
nem csak a test, de lényünk is ölelkezett,
te az enyém,én tiéd voltam már,
de mint mindennek,ennek is vége lett.
2009.08.14. Rézi.
a hold,fátyolba burkolta magát,
alig hallottam hangodat,
pedig közel volt hozzám a szád.
Akkor árultad el a neved,
melyet zár alatt tartok az óta én,
ott fogtad meg kezem,
s lelked szorosan karolta az enyém.
Elbújt végképp a vándor,
szellő sem kószált a nádas között,
közel lett hirtelen a távol,
szerelem lopakodott a Duna fölött.
Csókoltam nyakad szép ívét,
s remegés futott át ernyedt testeden,
hátad érintette a fa kérgét,
a sötétben lecsuktad mosolygós szemed.
Tétován átölelted derekam,
és remegve kínáltad fel érintetlen szád,
nyelvem fogadon átszaladt,
s most már mohón csimpaszkodtál rám.
Mindent akartál és semmit,
mennybe fel s a pokolra jutni csak velem,
a sok kevés is szokott lenni,
lelkünk ölelése előttünk már beteljesedett.
Éjjel a szerelem ránk talált,
nem csak a test, de lényünk is ölelkezett,
te az enyém,én tiéd voltam már,
de mint mindennek,ennek is vége lett.
2009.08.14. Rézi.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Györgyi (#13341) | 2009. október 12. 10:18 |
Kedves Rézi versed olvasása közben futkosott a hátamon a hideg. Hol az örömtől, hol a bánattól. Kár, hogy a vége szomorú. Nagyon tetszik. Gratulálok szép versedhez. :-) | |
| |
2. feketetulipan (#13337) | 2009. október 11. 21:26 |
megkapóan eredeti, csak így tovább | |
| |
