A Laki-köd, avagy június figyelemreméltó fagya - befejezés
Dátum: 2009. január 12. 11:00Műfaj: SzakirodalomCimkék: laki, vulkán kitörés, természeti katasztrófa, időjárás változás, pusztítás, európa, köd |  |
1783 nyara, Izland. Iszonyú intenzitással tört ki a Laki vulkán, melyről már mindenki azt gondolta, hogy régen kihunyt. A pusztítás nem csak Izlandot sújtotta, a kénes ködfelhőt Európa felé sodorta a szél. A következő években rejtélyes módon megnövekedett a halálozási ráta az egész kontinensen...
1783. június 8-ának reggelén a föld 16 mérföld hosszan hasadt meg az izlandi, Laki vulkánnak nevezett hasadék mentén. A következő nyolc hónap során, pokoli üsthöz hasonlóan, folyamatos bugyogás, és a mélyből feltörő sátáni hangok kíséretében több láva tört a felszínre, mint bármely más vulkán esetében a történelem során – 15 köbkilométer, amely elég lenne ahhoz, hogy teljes egészében elfedje a Manhattan félszigetet a Rockefeller Center tetejéig.
A történelem egyik legpusztítóbb természeti katasztrófája, de mindenképpen a legpusztítóbb vulkánkitörése, hosszú évtizedekre visszavetette Izland ember- és állatpopulációját; a két év alatt a kitörés során közvetlenül, illetve az azt követő hatásoknak köszönhetően, a legvisszafogottabb becslések szerint is 1.300 ember, 19.488 ló, 6.801 szarvasmarha és 129.937 birka pusztult el a szigeten. Ez volt az izlandi történelem legnagyobb katasztrófája. De a Laki kitörése nem csak Izlandon követelt emberéleteket. A mérgező gázokat Európa felé sodorták az uralkodó szelek, s a kénes köd, a fluorral teli csapadék a kontinensen is rengeteg áldozatot szedett, végső soron a szibériai Altaj-hegységtől a Mexikói-öbölig érezhető volt hatása.
Kétféle vulkáni kitörést különböztet meg a tudomány; a robbanót, és a kiömlésest. Az előbbi az ismertebb, ilyen végzett Kr.u. 79-ben az itáliai Pompeiivel, de általában ilyen típus látható a hollywoodi katasztrófafilmekben is, mivel ez a látványosabb. Felhajtóerejük vulkáni gázokat és hamut lövell a magasba, egészen a sztratoszféráig, de a legnagyobb kitöréseknél nem ritka, hogy még az atmoszférát is elérik, ahol aztán az apró részecskék elnyelik a sugárzást, és ezáltal mindaddig lehűtik a földet, amíg két-három év elteltével szét nem oszlanak. Az indonéziai Szumátra és Jáva szigete között, a Szunda-szorosban elhelyezkedő Krakatau-vulkán 1883-as kitörése (amely a hirosimai atombomba energiájának ötezerszerese volt) az egész világon hóviharokat okozott.
A kiömléses vulkánkitörés azonban nagyban különbözik ettől. Ezeknek kisebb az ereje, de nagyobb mennyiségű törmeléket okádnak ki magukból. A Laki nyolcvanszor nagyobb mennyiségű vulkáni gázfelhőt bocsátott ki, mint a Mount St. Helens, bár ez utóbbi vulkánnak sokkal nagyobb volt a robbanó ereje. De éppen azért, mert a Laki gyengébb volt, a kiokádott gázok háromnegyede az alsóbb légkört (a troposzférát) érte csak el, azt a szintet, ahol az esők, a szokásos felhők és az uralkodó szelek képződnek. A kitörés csúcspontján, két nap alatt olyan sok gáz termelődött, melynek nagy része hatalmas mennyiségű kén-dioxid volt, amennyit az európai ipar egy év alatt produkál. A felhőknek ebben az eloszlott párájában aztán kénes savak képződtek. Néhány órán belül a Laki vulkán hatalmas mennyiségű savas esőt idézett elő dél-Izland felett. Normális esetben az uralkodó szelek északi irányba, a Sarkkör felé vitték volna ezt a mérgező párát, de 1783 nyara nem volt megszokott. Északkelet-Európa felett akkor egy nagy nyomású légköri képződmény uralkodott, melynek állandó hullámai délkeleti irányba, az európai szárazföld felé sodorták a szeleket, és benne a Laki mérgező gőzeit és gázait.
Európában 1783 nyara szokatlanul meleg volt, Angliában a legmelegebb feljegyzett nyár 1995 előtt. A hő rövid távú üvegház-hatást eredményezhetett a kén-dioxid magas koncentrátuma miatt. Magasan, az atmoszférában a vulkanikus gázok még azután is visszaverték a napsugárzást, miután az alacsonyabb légkörben a hamufelhők szétoszlottak. Ez a visszaverődés komolyabb hatással volt a klímára, mint maga a nyári sötétség. Ugyanakkor a Laki kitörését követő telek bizarrul fagyosak voltak egész Európa-szerte. 1784 során Európában a hőmérséklet átlagosan két fokkal volt kevesebb, mint ahogy az megszokott volt a 18. század második felében. Természetesen Izlandhoz közel voltak a legnagyobb hatásai; itt csaknem öt fokkal volt hűvösebb, mint normális esetben, és a szigetet körülvevő tengeri jégtakaró is ekkor volt a legnagyobb kiterjedésű, amit valaha is feljegyeztek. Az 1300 mérfölddel távolabb eső Berlinben és Genfben két fokkal mértek hűvösebbet, míg a Lakitól 1700 mérföld távolságra fekvő Bécsben 1,5 fokkal volt hidegebb, mint máskor. Stockholmban és Koppenhágában (amelyek a legközelebbi városok voltak Izlandhoz – alig 1000 mérföld távolságban) gyakran ugrott 3 fok fölé is a különbség.
Európán túl, a Laki legjelentékenyebb hatása, úgy tűnik, a legnagyobb távolságokon át is működött. A felső atmoszférában a vulkanikus gázok könnyen szétterjedő részecskéi lecsökkentették a Földet elérő napenergia mennyiségét, és zavart keltettek az atmoszféra mind felső, mind alsó szintjeinek hőmérsékletét illető megszokott összefüggésekben, sőt, a sarkok és az egyenlítő között is. Márpedig ezek jelentik az időjárás motorjait.
Ez a katasztrofális, hirtelen klimatikus változás aztán Európa egész történetére, gazdaságára, mezőgazdaságára, népességére, valamint tudományos gondolkodására rányomta a bélyegét, olyannyira, hogy még hat év múltán, az 1789-es nagy francia forradalom kitörésében is közvetett szerepet játszott. A részletek pedig, a korabeli felvilágosult gondolkodás elterjedésének köszönhetően, bőséges leírások és visszaemlékezések formájában maradtak ránk. A késő 18. század során a középosztály körében egyre nagyobb divat lett naplót írni, és az újságok elterjedése szintén egyre megszokottabbá vált még a legkisebb városokban is, egész Európa szerte. Növekvő tendenciát mutatott a tudományos érdeklődés a természet iránt, és még a tanult amatőrök is részletes leírásokat hagytak ránk a feltűnő vagy szokatlan természeti jelenségekről.
Mivel azonban a Laki Izlandon tört ki, a sziget pedig meglehetősen elszigetelt távolságra volt a kontinenstől, e félelmet keltő természeti jelenségek okára nem jöttek rá akkoriban.
Az első híradások a fekete színű hamueső hullásáról a Skandináv területek felől érkeztek. Június 10.-én Saemundur Magnusson Holm, a koppenhágai egyetem tudósa fekete hamu-rétegről számolt be, mely a dán kikötőkbe tartó hajók fedélzetére és vitorlájára hullott, s még ugyanezen a napon, egy norvég lutheránus pap, Johan Brun, szintén említést tett erről a bizonyos hamu-esőről, mely elsorvasztotta a leveleket és a füvet Bergenben. Hat nappal később, Anton Strnadt „száraz köd” megjelenéséről tudósított, mely a Moldva folyó felett lebegett Prágában, míg Nicolas von Berguelin ennek első megjelenését, egy nappal később említi Berlinben. Ő már további részletekkel is szolgált, mindenekelőtt a napról, melynek fénye és színe oly fakó volt, mintha vérbe áztatták volna. Johann Georg Gottlob Schwarz a következőket jegyezte fel Alsfeldben, Németországban: Bámulod az eget és a horizontot, amely sötét kipárolgásba burkolózott. Június 18.-án, úgy tűnik, a szelek tovább fújták a felhőket déli, valamint nyugati irányban, ugyanis egy francia botanikus és felfedező, Robert de Lamanon, aki az észak-francia Laonban figyelte meg az eseményeket, így tudósított: A köd hideg és nyirkos volt, a széllel együtt, ami dél felől érkezett, és bárki könnyedén nézhetett a napba egy sima teleszkóppal, fekete lencsék nélkül. Lamanon olyan ködöt említ, amilyet a legöregebb emberek sem láttak azelőtt. A köd ezen a napon tűnt fel Párizsban, Torinóban, és Padovában is, ahonnan Giuseppe Toaldo jegyezte fel az eseményeket. Ő úgy említi, hogy egész észak-Itáliát köd és szúrós kénszag borította be. Angliába június 22.-én ért először a homály, amelyről Henry Bryant és Gilbert White tudósítottak részletesen. Szentpétervárról Leonhard Euler, egy svéd matematikus írt beszámolót a köd megjelenéséről június 26.-án, míg Moszkvát és a szíriai Tripolit a hónap végére érte el a köd. S.P. van Swinden, egy holland származású professzor írásából értesülhetünk a jelenségről, erről a területről: igen vastag pára borította be mind a szárazföldet, mind a tengert; a napot ritkán lehetett látni, ekkor mindig vérszínűen, amely Szíriában ritka volt. Végül július elsején a köd feltűnt Bagdadban, valamint az Altáj-hegységben is, ahonnan egy geológus, Ivan Michaelovich Renovantz tudósított nem az évszaknak megfelelő ködökről.
Mindeközben Európában a felhő sűrűsödött. Nem a csernobili sugárzás csóvaszerű kitörése volt ez, amely egy hatalmas adagban kilökődött, elterült Európa felett, majd szétoszlott, hanem sorozatos kitörések ismétlődése következtében, folyamatos utánpótlással bíró hamu-, kén- és fluorfelhő. Az első kitörést követően ugyanis a Laki egy még erőteljesebb kitörést produkált június 11.-én, majd egy még ennél is hevesebbet június 14.-én. Végeredményben június 8. és október vége között tíz nagy kitörés követte egymást, morajlások egész sorozatával társulva, amelyek végül csak 1784 februárjában merültek ki teljesen. Weiss Ferenc, magyar meteorológus, helyesen vélekedett az esetről, amikor a következőket írta: a vastag köd folyamatosan újra- és újratöltődött.
Ahogy a felhő megközelítette Nyugat-Európát, spirális alakban lefelé mozgott a földfelszín irányába, vastag, tejszerű ködöt alkotva a talaj felett. Nyár derekára a „száraz köd” úgy telepedett Európára, mint egy takaró, és ott maradt az egész nyár folyamán.
A képzett és tanult réteg, a természettudósok és felfedezők kicsiny csoportja mellett sokkal többen voltak az írástudatlan, tanulatlan, egyszerű emberek, akik körében mindezek a természetfeletti képességgel és megmagyarázhatatlan, félelmetes jelenségekkel feltűnő esetek riadalmat okoztak. Ők szinte egytől egyig Isten büntetésének vélték a szörnyű csapásokat, és úgy vélték, hogy közel a vég. De meglepő módon nem csak az iskolázatlan rétegekre korlátozódott a rémület és a tudatlan félreértés. Az angol kormány például, pestis járvány kitörésétől tartva, terveket dolgozott ki a kontinensről történő kereskedésben érdekelt kikötők lezárására.
Az angol egyházközségi feljegyzések kiugró halálozási számokról tájékoztatnak 1783 júliusa és augusztusa során, bár a nyár általában a legtöbb halálos áldozattal járó időszak a mezőgazdaságból élő társadalmak körében. Mintegy huszonhárom-ezren haltak meg Angliában, többen, mint amennyi várható volt abban évben, ami a normál halálozási ráta duplája. Franciaországban becslések szerint a népesség 5%-a veszett oda a nyár során. Szokatlan módon, a halottak között a földeken dolgozó fiatal férfiak és nők is voltak, akik belélegezték a szennyezett levegőt a fullasztó melegben.
Jóllehet, általában véve a felvilágosult elmék inkább racionális magyarázatot kerestek a ködre, semmint a vallás vigasztalását. Egy francia természettudós volt az első, aki kapcsolatot feltételezett a köd és az izlandi vulkanikus aktivitás között, egy Montpellier-ben tartott előadás során, augusztus 7.-én. De a tanultabb rétegek mindenfelé részletes leírásokat adtak a szokatlan időjárási jelenségekről; a felhőtakaróról, a nap szokatlan megjelenéséről („rozsdavörös”, ahogy White fogalmazott, vagy mint egy „forró tűzgyík arca” – írta róla Cowper), vagy a zöld növények megperzselődéséről, illetve a termés és az állatállomány állapotáról.
Európában a Laki kitörése nem hagyott kitörölhetetlen nyomot. Néhány éven belül az időjárás visszatért a normális kerékvágásba, és az európaiak megfeledkeztek a furcsa „száraz ködről”. De ha visszatekintünk, a kitörés jó példát adhatna a klimatikus változás bizonyos igazságairól.
A mérgező gázok nagymértékben megváltoztathatják a globális hőmérsékletet (ebben az estben azzal, hogy lehűtik, és nem felmelegítik). Az emberi tevékenység legalább annyi kárt tehet a környezetben, mint amennyit a vulkanikus gázok képesek. De a mérgező felhő csak egyik része a történetnek. Az időjárási motívumok is fontosak. A gázokat állandó anticiklonok hozták Európába, majd sztratoszférikus áramlatok szétterítették a föld háromnegyede felett. A szennyeződés és az időjárás közti kapcsolat összetett és kiszámíthatatlan: bár az emberek végül felfedezték a kapcsolatot a köd és a vulkán között, de a föld más részein történő események ehhez fűződő kapcsolatát már nem látták át.
Sok esetben még ma sem vesszük figyelembe környezetszennyezésünk távlati hatásait, ez pedig visszafordíthatatlan károkat fog okozni nem csak a föld, de végső soron az egész emberiség számára is. Vigyázzunk környezetünkre, amíg még megtehetjük!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Persepolis (#19080) | 2010. április 16. 18:39 |
Igen, épp most kaptam elő én is ezt az írásomat, hiszen félelmetesen felrémlett előttem ez az eset. Az a durva, hogy húgom pedig Angliában van, bár ő egyelőre azt mondja, hogy semmi különöset nem lehet belőle tapasztalni, csak a légiközlekedés miatt kapták fel ennyire a témát. De a májusi Világjáró Magazinban megírom megint, csak kicsit másként, mint itt az egyperceseken. | |
| |
2. Persepolis (#7872) | 2009. február 26. 12:12 |
Köszönöm Mária a hozzászólásodat. Ezek szerint akkor vagy még az oldalon. :) Szeretném, ha minél többen olvasnák ezt az írásomat, és persze nem azért, mert az enyém, hanem mert remélhetőleg ezzel is hozzájárulok valamelyest a természet védelméhez. | |
| |
3. Lukács Mária (#7268) | 2009. január 14. 23:03 |
Köszönöm a kimerítő tudományos ismertetődet. Sajnos nem a természet, hanem az EMBER okozza a legnagyobb károkat. AMI A MAI NAPIG KIALAKULT, EZ MÁR VISSZAFORDÍTHATATLAN! Erről a politikusok, a kormányfők tehetnek, csak részben foglalkoznak a megoldás lehetőségeivel. A tudósok hiába figyelmeztetnek, egyre nehezebb megfékezni a globális felmelegedést, az elsivatagosodást, a tengerszint emelkedést, mely földrészeket fog maga alá gyűrni. A katasztrófát mindenki tudja! A tudósok szerint a lakosság száma 2050-re akár a 6 milliárdról 600ezerre csökkenhet. Magam is figyelemmel kisérem a tudósok fejtegetéseit, melyeket tényekkel alá is támasztanak. Félő az élőlények fennmaradása. Pedig a természet szépsége, az életünk adója, mindennél többet ér, melyre vigyázni kellene, és óvni a fennmaradást! | |
| |
4. Persepolis (#7150) | 2009. január 12. 13:49 |
Kedves Zoltán! Köszönöm pozitív hozzászólásodat. Csk sajnos véletlenül kitöröltem a kommentet. | |
| |
