Álmaim múltja
Dátum: 2009. március 27. 14:47Műfaj: VersCimkék: versek, bánat, lélek, álom |  |
Álmaim múltja
Tébolyultan töltöm éjszakáimat szerető dunyhám alatt,
Melyben hánykolódva harcolok esztelen álmaim ellen.
Szemhéjaim erőszakosan ragadnak meg szemeim ágyában,
Melyek a valótlant láttatják pupilláimmal.
Menteném, ha testem eggyé válna az irreálissal,
Ám így csak hallom szíve kétségbeejtő sikolyait,
Karolom törzsét, melyben életadó szerve dobog
S most a vérben fekszünk, mit kegyetlenségem ontott ki.
Tébolyultan töltöm éjszakáimat szerető dunyhám alatt,
Melyben hánykolódva harcolok esztelen álmaim ellen.
Szemhéjaim erőszakosan ragadnak meg szemeim ágyában,
Melyek a valótlant láttatják pupilláimmal.
Menteném, ha testem eggyé válna az irreálissal,
Ám így csak hallom szíve kétségbeejtő sikolyait,
Karolom törzsét, melyben életadó szerve dobog
S most a vérben fekszünk, mit kegyetlenségem ontott ki.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
