Amerika felfedezése motoros rock-szárnyakon (Fejezet egy készülő könyvből)
Dátum: 2008. április 01. 15:59Műfaj: SzakirodalomCimkék: történelem, rock, film, drog |  |
Két kis Los Angeles-i drogdíler, a „könnyű élet” hívei, Wyatt Earp és Kölyök Billy örökösei csodaszép motorjaikon átszelik Amerika déli államait, valós és agyukban lejátszódó utazások során keresik az új kalandokat és önmagukat, a New Orleans-i Mardi Gras karneváljával.
Aztán, kiégve, önmaguk elől menekülve, a született emberi sötétség és genetikailag kódolt gonoszság áldozataként egy árok partján végzik. Az Easy Rider tipikusan az a film, amelynek „története” nem sokat árul el, mivel a cselekmény igazán csak a nézőket kívülről és belülről bombázó, Kovács László alkotta képi világgal és a hasonló hatású zenével együtt érvényes – 40 évvel Dennis Hopper filmjének elkészülte után is.
Ezek a dalok gyökeresen újat hoztak film és zene kapcsolatában. Addig, a musicaleket nem számítva, a zene csak „díszítő”, vagy „hangulati” elem volt egy-egy filmben, vagy pedig a pop-rock korszakban arra szolgált, hogy a filmben szereplő sztár éppen aktuális slágereit népszerűsítsék. Ez alól bizonyos fokig még a Beatles filmjei sem voltak kivételek, de ott legalább maguk a filmek voltak nézhetőek, ellentétben például Elvis filmjeivel… Minden idők legsikeresebb, a maga korában is nevetséges 100 ezer dolláros költségvetésű "független filmje" volt az első, amelynek a rockzene nemcsak szerves része lett, hanem nélkülözhetetlen dramaturgiai eleme is. Az egyes dalok mintegy "narrátorként" kísérték a film történéseit. Éppen ezért az alkotók elsősorban olyan számokat és olyan előadókat választottak, akiknek volt valami közük a motoros- vagy a drogkultúrához. E párosítások olyan tökéletesen sikerültek, hogy ha valaki (pláne többször) megnézi a filmet, majd csak külön hallgatja meg lemezről a zenét, egy idő után a hangok puszta hallatára megjelennek előtte a képsorok is.
A motoros bandák, mindenekelőtt a Pokol Angyalai (Hell’s Angels) kedvenc zenekara, a Steppenwolf nyit csipkedő akkordjaival és egy nyikorgó slide-gitárral a drogdealer és a fogyasztó viszonyáról szóló The Pusherrel, majd ugyancsak a kanadai német emigránsok gyermekeiből álló csapat Born To Be Wild-ja adja meg a film igazi alaphangját, egy nemzedék életérzését, a motoros lét lényegét. Az első dal sajátos ritmust ad a filmnek, mivel az első gitárleütések azelőtt hangzanak fel, hogy a kép váltana a kokainból szerzett pénzt a motor tankcsövébe rejtő Peter Fondára.
„Sok füvet szívtam,
sok pirulát lenyeltem
de nem vettem magamhoz soha
olyant mi megölt volna engem
sokakat láttam bolyongani
sírkő-szemekkel
hogy élsz-e vagy halsz
nem bánja a passzer”
A Born To Be Wild, Mars Bonfire szerzeménye az igazi főcímzene. Megállapíthatatlan, hogy a motorok kerekei forognak-e a dal ütemére, vagy fordítva, a refrén alatti dobok pedig lóvágtát utánoznak. Nem ez az egyetlen eset a filmben a motorosok és a vadnyugati lovasok közötti párhuzamra, és a film utolsó jelenetéről, amikor Wyatt egyedül fordul szembe Billy gyilkosának teherautójával, óhatatlanul a nagy westernek végső pisztolypárbajai jutnak a néző eszébe…
A dal azért is számít mérföldkőnek, mert szövegében fordul először elő a rock-ban a „heavy metal” kifejezés, amelyet a beat-író William S. Borroughs írt le először a Soft Ma
„szeretem a füstöt
és a villámlást
a nehézfém mennydörgést
a széllel a versenyfutást”
Tíz évvel később a Born To Be Wild már kor-referenciaként szólalt meg Hal Ashby Hazatérés című, vietnami veteránokról szóló filmjében, és műsorra tűzte számos „kemény” előadó, köztük Ozzy Osbourne, a Slade, a The Cult, a Slayer. Az iraki háború idején viszont az amerikai hadsereg, , nem kis felháborodást kiváltva használta fel egy új típusú harckocsi reklámklipjéhez.
A The Band talán leghíresebb dala, a The Weight, amely eredetileg első albumukon, a Music From The Big Pinken jelent meg, eljátszik a Nazareth városnévvel, (így hívnak egy pennsylvaniai kisvárost is), de szerzője, Robbie Robertson utalni kívánt Luis Bunuel Nazarin című filmjére is, melynek alapgondolata: nemcsak szentté válni nagyon nehéz, hanem jónak lenni is. A Bob Dylanhez sorosan kötődő együttes változata hangzik fel a filmben, miközben a motorosok az arizonai hegyek között száguldanak a már-már giccses alkonyatban, a lemezre azonban, szerződésbeli problémák miatt a Smith nevű énekessel és zenekarával vették fel. A filmben ezt a dalt megelőzi Gerry Goffin és Carole King szerzeménye, a Wasn’t Born To Follow-ja, a The Byrds előadásában. A country-s hangvételű dal középrészének pszichedelikus gitárhangjai közben látjuk éles ellenfényben az út mentén stoppoló Idegent (Luke Askew alakításában), aki elviszi őket egy hippi-kommunába. A dal később ismét felhangzik, amikor a közösségből távozóban Wyatt és Billy egy forrásnál fürdik két lánnyal. „Nem azért születtem, hogy kövesselek” – az Idegen ott marad, a két motoros számára szűknek bizonyul a kommuna is, csak az LSD-pirulákat viszik magukkal, amelyekre az autóstoppos azt mondta: „A megfelelő helyen használjátok, a megfelelő emberekkel…”
Már hárman gurulnak tovább az úton, felvették fogdatársukat, George Hansen ügyvédet (Jack Nicholson), és örülnek a visszaszerzett szabadságnak. Erre rímel a The Holy Modal Rounders If You Want To Be A Bird ironikus-részeges keringője, majd a The Fraternity of Man Don’t Bogart Me a joint-körbeadás rítusát illusztrálja. (A kifejezés a cigarettacsikk tövig szívását jelenti, a láncdohányos Humphrey Bogart nevéből csináltak igét....).
Egy híd alatt haladnak át, és hamarosan betérnek egy étterembe, ahol a helyi seriff és „vörösnyakú” barátai belekötnek a motorosokba. Ezt a hangulatot előzi meg Jimi Hendrix If 6 Was 9-ja, amely két évvel korábban az Axis: Bold As Love című albumon jelent meg. „Egyike vagyok azoknak, akik akkor halnak meg, mikor itt az idő: hagyjatok hát úgy élni, ahogy akarok” – énekli Jimi.
A film egyik csúcspontján a New Orleans-i Mardi Gras karnevál kábítószeres képsorait vezeti be a The Electric Prunes David Axelrod komponálta beat-miséjéből, a latin nyelvű Mass in F Minorból a nyitó Kyrie Eleison-tétel. Ki hinné, hogy a gregorián hangsorok, az áhitatos latin ének milyen könnyedén illeszkednek az LSD-áztatta gitárokhoz! Ugyanilyen harmonikus kontraszt a látvány is: egy kupleráj, amelynek falait erotikus és spanyol barokk stílusú szentképek díszítik, a vendégek várakozó szobája pedig egy kripta, ahol Peter Fonda egy kőkoporsó felett olvassa a következő szöveget: „Csak a halál dönt arról, hogy jó vagy rossz hírnév marad-e egy ember után”. (A jelenetet mintha Andrzej Wajda Hamu és gyémántjából vették volna át, és Peter Fonda döbbenetesen hasonlít itt az akkor már halott Zbigniew Cybulskira…) A karneváli forgatag hamisíthatatlan New Orleans-i When The Saints Goes Mar
A dalokból a filmben, az alig két perces Wasn’t Born To Follow kivételével, csak részletek hallhatók, de a lemezen természetesen teljes egészében megszólalnak.
2005-ben „de luxe” kiadásban jelentették be az Easy Rider filmzenéjét. Az első CD az eredeti „újrakevert” változatát tartalmazta, míg a második a Something In The Air címet viselte az Eper és vérben elhangzó Thunderclap Newman-dal nyomán és válogatást kínált a hippi-zenék legjavából. Néhány híres darab: White Rabbit (Jefferson Airplane), A Whiter Shade of Pale (Procol Harum), Groovin’ (The Young Rascals), Nights In White Satin (Moody Blues), San Franciscan Nights (Eric Burdon & The Animals)..
Bár Dennis Hopper későbbi karrierje meglehetősen egyenetlenül alakult, a rock világához számos alkalommal visszatért. Ő lett az egyik főszereplője 1979-ben Francis Ford Coppola Apokalipszis, most című filmjének - a Kurtz ezredes birodalmába keveredő és a megőrült parancsnokot bálványozó fotóriportert alakította - amelyben fontos szerep jutott a The Doors és más kortársak zenéjének. Még ugyancsak 1979-ben készült el Neil Young zenéjével az Out of The Blue című, saját rendezésű filmje, amelyet egyfelől az Easy Rider folytatásának, másfelől pedig a hippik és a punkok közti "generációs szakadék" bemutatásának tekintettek. A "virággyerekek túlélési dala", a Hey Hey My My, ebben a filmben hangzik fel. Hopper két évvel később hálából Young Human Highway című filmjében vállalt szerepet. Kevésbé ismert a Riders of The Storm című, 1986-os film, amely a vietnami veteránok sorsát állítja reflektorfénybe. Hogy a film címe honnan származik, rockereknek aligha kell magyarázni, a főcímzene viszont Jimi Hendrix Purple Haze-e….
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
