Annával az életben...

Szerző: ArtsardDátum: 2009. január 23. 04:34

Annával világokat romboltunk:

Szürke panellek felett

Repkedtek a műanyag érzelmek.

Annával teát főztünk:

Forró vízbe tette a füvet,

Szívembe loccsant a lendület.

Annával moziba jártunk:

Vígjátékba cseppent a csók,

Rosszalkodtak hamar a jók.

Annával nászba borultunk:

Ujjára került egy fiatal szív,

Ki szóra szépet, bátrat hív.

Annával babánk született:

A szeme az enyém: barna:

Tekintete lelket marna.

Annával öltük egymást:

Egyszer testemen sétált

És hervadni kezdett az örökké viruló,

Annával éveket nyögtünk:

Míg rájött: hogy vagyok a rossz

És ő meg a jó.

Annával feküdtem hajnalban:

És jöttek az unokák visítva,

Annával feküdtem délután

És a szíve zárva, a szeme nyitva.

Annával feküdtem és sírtam,

Mert eszembe jutott az arca,

Anna mellett feküdnék sírban

De az egésznek már semmi haszna...

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Artsard (#20950)	2010. július 21. 05:23
Örülök, hogy értettétek! Szép napot és öregedést nektek is!
Válasz Halacska hozzászólására (#14102).

2. Halacska (#14102)	2009. október 31. 00:14
Szeretnék gratulálni ehhez a versedhez! Nagyon tetszik!


3. TMT (#7523)	2009. január 25. 19:49
Nagyon szépen írtag le az egymás mellett megöregedést...Öröm,szerelem,elmulás,vissza-sírás...Gratulálok...igen szép...