Annyira...

Szerző: JuhiDátum: 2008. június 06. 22:34

Műfaj: VersCimkék: vers

...szóval annyira, annyira, de annyira gyönyörű vagy, hogyha festő lennék, még öreg papa koromban is a Te arcodat formálná az ecsetem, ha szobrász volnék, minden utcában, téren te ülnél, állnál feküdnél., stb ... pont ilyen az esetem. Mint sportoló, érted futnék, lőnék, vívnék, hajítanám a gerelyt, egyre fel, én lennék az első bajnok, ki ábrándozva súlyt emel! Sebészként hamar az utcára kerülnék, kergetne s üldözne a nép, mikor a műtőben arra ocsúdnék, hogy minden csupa, csupa pép, és mosolyogva hagynám hogy meglincseljenek, hogy üvőltve hordják alám a szenet, és mikor a tűz körülölel, és tombol a csőcselék, még akkor is csak elmerengve néznék feléd, de hát egyikük sem vagyok, se mártir, se sportoló csak írok hülyeségeket, hogy mi a rossz és mi a jó, meg hogy a szerelem így - úgy, meg hogy felemészt, meg betemet, mert néha megragadja valami erő a nyeszlett kis kezemet, és ez a különös erő most belőled fakadt, levált rólad és hozzám tapadt, és én csak hülledezem, és nem értem… mert annyira, de annyira, de annyira szép vagy... vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.