A pénz íze
Dátum: 2008. április 07. 11:32Műfaj: NovellaCimkék: elmélkedés |  |
A pénz ugyan nem boldogít, de hiánya bodogtalanná tesz. Mindenki másként érzi. Ki így, ki úgy. Egy biztos, jó ha van! Ez történet is jó arra, hogy elmélkedjünk azon fránya pénzen.
A pénz íze
Erzsók reggel az előszoba akasztóján meglátja a férje kabát zsebéből kikandikáló borítékot. Kiemeli belőle. Látja, rajta a férje neve és a munkahelye pecsétje. Ugyan mi lehet? Férje még alszik. Mi legyen? Megnézze vagy várjon, míg felébred. A kíváncsiság nem hagyja nyugodni. Kibontja, és egy hivatalosnak tűnő papírt talál benne. Elolvassa a fejlécet: KINEVEZÉS javaslat és elbíráló LAP. Nó fene? Csak nem? Hiszen nem is említette. Csak azt, hogy változások várhatok, mert a céget új tulaj veszi át. Aztán tovább halad a szeme a betűkön. Az alábbiak szerint kérem a megnevezett munkavállaló kinevezését a 7/2002 ügyvezetői utasítás alapján… Ez felettébb érdekes… s valóban a kinevezett munkavállaló neveként a férje szerepel. Gyorsan végig pásztázza a szöveget. Rálel arra, amire a legjobban kíváncsi: a javasolt munkabér: 850 000 Ft. Eláll a lélegzete. Hiszen az előző munkabérként 101 000 Ft van feltüntetve. Ez nem álom csupán? Ámulatában hirtelen leejti a hivatalos papírost. Gyorsan felkapja. Böngészi tovább. Igaz, kételkedve. Ekkora összegre, maga sem gondolt. Nem érti a dolgot. Ám mégis örömhormonok termelődnek benne. Mintha a kedvenc csokiját szopogatná. Tovább olvas. Javasolt új munkakör: középvezető. Indoklás: szakmai tudása és a munkához való hozzáállása, valamint képzettsége alapján. Igen, mindig tudta az ő párja nem akárki. Habár egy baj van vele: sosem volt törtető. De most úgy látszik, igen is értékelhetik a munkáját. Leellenőrzi, hogy valóban megfelel-e minden a kinevezésen, hogy véglegesen elkönyvelje: valóság mit olvas. Igen, rajt szerepel a javasló és az elbíráló névjegye is pecséttel ellátva. Valamint a személyi vezetőé. Ezek szerint engedélyezték párja kinevezését. Ekkor leül a székre. Fejében megannyi gondolat dereng. A szemei előtt látja azt a rengeteg pénzt, ami ezentúl rendelkezésére áll, hónapról, hónapra. Elkezd számolni, osztani, és szorozni. Első hónapban kicserélteti a nyílászárókat, mely olyan korhadt, hogy szabadon engedi be a huzatot és a zajt a lakásba. Következő hónapban megejti a festést. Tudja, nagy munka, de legalább meglesz. 10 éve nem került rá. A harmadik hónapban vesz a gyerekeinek egy laptopot és Internet hozzáférést is igényel. Hiszen régi vágyuk, és nem mellékes, nem árt haladni a korral. Aztán jön a fürdőszoba, csempe, tusoló és még ami kell. Majd a bútoroké lesz a főhangsúly. Modernt szeretne. Aztán jöhet az amerikai konyha mosogatógéppel. Ami a legfontosabb: minden hónapban egy százezret félrerakna a gyermekeinek. Nem kell tovább aggódni, mit visznek, ha kirepülnek. Majd a fő álom egy sportos autó. Nyaralás is lesz, nem is akárhová a Bermudákra, legalább egyszer. Kezében a papír jelentette a minden gond megoldásához vezető utat. Eddig is volt valahogy, de tudta: megváltozik ennyi pénztől az élete. Mosolyog magában. Örömmel gondol arra, hogy vége az örökös aggódásnak. Ezentúl nem fog fájni a feje, hogyan fizesse ki a számlákat,. gyerekek táborozását és a többi és a többi.. Nem kell a gazdag rokonnál kuncsorogni, ha nagyobb kiadás terheli. Vége a megvető lekicsinylő tekintetnek, amit mindig érzett a szegénységből fakadóan. Eme tudattól, olyan nyugalom árad benne, mintha a megmentették volna valami nagyon szörnyű bajtól, amitől mindig is szorongott. Ül a konyhában és nagyon várja, hogy felébredjen a párja és megbeszéljék, hogyan tovább. Boldogsággal tölti el, hogy újra terveket szőhetnek. Régen érzett ilyen megkönnyebbülést.
Úgy gondolja, ez lehet élete egyik fordulópontja. Magában még Istennek is köszönetet mond. A férje felébred. Olyan boldogan ugrik a nyakába, mint már nagyon régen. Úgy, mint, egy lelkes kisgyermek. Élete párja felemeli és repíti. Ám nem érti, mi lehet az öröm titka.
- Mi van mi történt, mi ez a boldog kicsattanás? Nem ismerek rád?
- Még most sem akarom elhinni.
- Mit?
- A kinevezésed.
- Honnan tudod?
- Megtaláltam a kabátodban.
- Ajaj, csak nem kutattál?
- Kilógott a zsebedből…
- Asszony..asszony…látom elvette az eszed…
- Mi a gond, te nem is örülsz?
- De..de..de...
Erzsók megint a nyakába ugrik és csókot tapaszt a szájára. Nem is egyet, mindjárt kettőt.
- Gratulálok apja! Mindig tudtam, hogy viszed valamire!
- Örülök, hogy végre boldognak látlak…ilyen is régen volt…
- Igenis, láthatod a pénz boldogit.
- Ajaj ajaj meddig?
- Amíg el nem költjük! Ha ha ha
- Remélem, hamar elköltötted… Tudod… hogyan is mondjam….Amit találtál… nem más volt, mint a munkatársaimat beugrató hamis kinevezés.
Az asszonyka szóhoz sem jut. Arcáról lefagy az örömteli mosoly. Habár sosem panaszkodott, mert kevés a pénz. Eddig is beérte vele. De most elvakította a boldog tudat, hogy végre minden olyan lesz körülötte ahogyan megálmodta. Ám marad a szomorú valóság. S már nem csokit érez a szájában, hanem keserűséget. S maga sem értette, minek kellett nyúlkálnia a férje kabátjában…
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
