A peronon
Dátum: 2008. augusztus 27. 17:50Műfaj: VersCimkék: érzések, vers, emlékezés, vonat |  |
Egy furcsa napon ,
ami talán olyan, mint a mai
láttam egy embert
az állomáson egyedül ülni.
Ott ült az oszlop alatt
egy mocskos padon,
gondoltam , ne legyen
egyedül, hát megszólítom!
-Jó estét barátom!
Köszöntem ott neki,
csak nézett, -majd visszaköszönt-
hogy hozzászólt valaki.
Kérdeztem, hogy nem e zavarom,
mert ha igen, tovább állok
s ha akarja egyedül hagyom,
ülni ott, a mocskos padon!
-Dehogy zavarsz!-mondta nekem.
Furcsának érzem most már a helyzetem,
gyere ülj le mellém,
ha akarod elmesélem!
S mert én kíváncsi vagyok
s épp jobb dolgom úgysem akadt,
leültem, hagytam meséljen,
s belekezdett ott, az oszlop alatt.
-Ha nem bánnád az elején kezdeném!
Van egy cigid?-
De nálam nem volt!
Intézte kérdését felém!
-Na nem baj!
Sóhajtott egyet legyintve,
elmerengett egy kicsit,
és szépen lassan kezdte!
-Tudod nem ültem mocskos padon,
régen nem voltam ilyen,
nem néztem a vonatokat
egyedül sok-sok éjjelen!
Egyszer történt meg!-
S itt abbahagyta.
Én meg gondolkodtam, hogy mi
nem szóltam, próbáltam kitalálni!
-Az, hogy szerelmes lettem!-
Folytatta! Megnyugodtam!
S mert már elég kíváncsi voltam
ültem és tovább hallgattam!
-Azon a nyáron
mindent megkaptam,
mit évek óta egyre csak
vártam és vártam!
Egy szürke nap történt,
egészen jól tudom,
mindenre emlékszem,
pontosan 14.-én, szombaton!
Furcsa egy nap volt
az eső is esett,
nem vártam épp semmit
mikor ő megérkezett!
Kék ruhájára ma is
tisztán emlékszem,
egy törött esernyő volt
ott nála, a kezében.
Megállt, ismét rám nézett!
-Nincs egy cigid?- kérdezte
De hülye vagyok!
Ezt már kérdeztem!
-De mikor ő megjelent
már az eső sem esett
elment egy vonat
és szivárvány szegélyezte az eget!
Olyan volt, mint egy álom
amit épp akkor álmodom,
furcsa most, hogy ezeket
neked elmondom,
Szóval kék ruhában
törött esernyővel érkezett,
aznap nem volt szerencséje,
minden vonatot lekésett!
Odajött hozzám, ázottan,
megesett rajta a szívem,
most már tudom, akkor
ott szerelmes lettem!
Mint valami jelenést,
úgy néztem őt
soha nem láttam előtte
olyan gyönyörű nőt!
Hogy tovább nem maradhatok
sajnálkoztam magamon,
bemondta a hangos,
nemsokára jön a vonatom!
És megszólított az a lány,
s valami szépség jött
a szívembe át a hangján
s vele maradtam azon a délután.
S az a délután
elég soká tartott
vele maradtam,
s napokba folytak össze a napok!
Rám nézett! Szomorú volt!
Közben jöttek mentek a vonatok,
olyan volt, mintha ismerném!
Igaznak tűntek a mondatok!
-Azok a nyári napok -folytatta
mint egy mesekönyv lapjai,
máig sem hiszem el,
ott voltak életem legszebb napjai!
De eljött az ősz,
mert véget ért a nyár,
búcsúztunk egymástól,
s azt hittem, minden visszavár!
S kevesebbszer jöttek a levek,
és amivel jött ő hozzám
ritkábban jöttek azok a vonatok,
olyan furcsa volt már, minden után!
S vártam a hosszú szerelvényt
és én épp mindig kijöttem
hátha azzal jön,
éppúgy mint régen, pénteken!
És most jöttem rá,
hogy milyen nap is a mai,
péntek volt
mikor szétfoszlottak álmai!
-És tudod milyen rossz volt
mindig úgy hazamennem,
hogy akit várok nincs itt
s nem fogja a kezem!
Néztem a vonatokat
kerestem ismerős arcokat,
de senkit nem találtam,
s félek, sokat elhibáztam!
Na! Itt az utolsó!
Ezzel elmegyek!-
Kezet nyújtott felém,
mielőtt elment, fejével biccentett!
Én meg néztem,
hogy a vonatra felszáll,
emberek jöttek-mentek mellettem,
nekem is indulni kellene már!
Indult a szerelvény,
világítottak a peronra az ablakok
csikordultak az acélkerekek,
most vettem észre, álmos vagyok!
Még egyszer, utoljára
a vonat után néztem,
távol járt már,
zúgott a messzeségben.
A vonat piros lámpáit
már alig láttam
s egyre csak az az ember járt
mondataival az agyamban!
Indultam én is,
a szemafor is pirosra váltott
kiürült a peron, s hazafelé
üres lett a város!
Furcsa egy találkozás volt,
lehet, hogy csak egy képzelet,
otthon vettem észre csak ,
valami kék selyem tölti ki zsebemet!
2007. 02. 28.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
