Árnyéklét
Dátum: 2009. november 02. 21:32Műfaj: VersCimkék: emberi dolgok, sors, sultan meséi |  |
Mocskos szájú poharak sorfalán,
éjjeli, sötét árnyak között
múlnak a sápadtholdas éjszakák,
mindig egyedül, torz álarc mögött.
Sors kutyái csaholnak veszettül,
s bokánk után csattog a foguk,
keresztre durván a lélek feszül,
balsors sodor rá töviskoszorút.
S míg sötét zugaiból agyunknak
előbújnak múltból lett démonok,
az igazság elvész poharunkban,
akár csak viharban a sóhajok.
És nem lesz jövő (ha volt olyan),
nem lesz több álnok, szélhámos remény:
minden a részeg, jelen pillanat...
Egy koldus vagyok az út szélén.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Halacska (#15608) | 2009. december 07. 04:22 |
Én inkább 3/4 - re gondoltam, mert azt szerettem volna, ha valcer lesz belőle. :) | |
Válasz Lonka hozzászólására (#14430). |
|
2. Lonka (#14430) | 2009. november 07. 09:39 |
5 / 4 | |
| |
