A SASSAL IS SZEMBESZÁLLNAK!
Dátum: 2008. december 27. 20:02Műfaj: SzakirodalomCimkék: ember, bemutat, tojás, félt, gondoskodás, szokás, sas, papi, mami, nevelés, szülők, utód, fióka, madár, ritka, veszprém, budapest, zoo, állatkert, koronásdaru, terathopius ecaudatus, bukázó sas, cites, madárfaj, fakókeselyű, fekete hattyú, vízimadár, szülő, gázlómadár |  |
Az állatvilágról sok esetben példát vehetnének az emberek. Nem scak csaptmunka, összehangoltság, és fair hozzállás tekintetében, de igen gyakran, az utódok nevelését tekintve is!
Szépen fejlődnek a koronásdaru fiókák a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A július 3-án kikelt „trónörökösök” sokat nőttek az elmúlt hetekben. Papi és Mami, a gondos szülőpár minden pillanata a fiókákról szól: nemcsak arra tanítják meg őket, hogy mit lehet megenni és mit nem, de meg is védik őket, ha a legcsekélyebb mértékben is veszélyesnek ítélik a helyzetet.
Az Állatkert koronásdarvai egy olyan röpdében laknak, amelyet több más madárfaj képviselőivel, köztük fakókeselyűvel, bukázó sassal, fekete hattyúkkal és számos kisebb vízimadárral osztanak meg. Ők jól összeszoktak már, így együtt tartásuk minden különösebb gond nélkül megvalósítható. Előfordul azonban, hogy a koronásdaru szülők, Mami és Papi úgy találják, az afrikai bukázó sas a kelleténél közelebb van a fiókáikhoz. Habár a bukázó sas határozottan tekintélyt parancsoló ragadozó madár, a koronásdarvak pedig életmódjuk szerint inkább gázlómadaraknak számítanak, a magabiztos szülők ellentmondást nem tűrve zavarják el a bukázó sast, ha ezt szükségesnek látják.
Bukázó sas
( Terathopius ecaudatus)
Magyar neve: Bukázó sas
Latin: Terathopius ecaudatus,(Daudin, 1800)
Német: Gaukler
Angol: Bateleur
Dán: Gøglerørn
Spanyol: Águila Volatinera
Finn: liitokotka
Francia: Bateleur des savanes
Olasz: Falco giocoliere
Lengyel: Kuglarz
Cseh: Orlík kejkliř
Portugál: Águia-bailarina
Alfajok : nincs
A bukázó sas (Terathopius ecaudatus) a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába tartozó, rokonai közül meglehetősen színes külsejével kitűnő afrikai ragadozó madár.
Általánosan elterjedt Afrika szavannáin és gyérebb erdőségeiben, a Szaharától délre, kivéve a dél-afrikai térséget. A sűrű trópusi esőerdőket és a túlzottan nyílt síkságokat kerüli.
A faj különlegessége a sasok és rokonaik körében ritka, különösen a hímek esetében színes tollazat. Ez alapvetően kékesfekete, de a hát és az összetéveszthetetlenül rövid farok barna, a szárnyak felső része világosszürke, míg az evezőtollak fehéres színezetűek, végeik, pedig feketés színű. A szárny alsó felülete fehér. Mindehhez élénkpiros arcrész, illetve fakóbb, fekete hegyű, kampós csőr és lábak tartoznak. A tojók némileg egyhangúbb külsővel rendelkeznek: egész szárnyuk barna és szürke. A fiókák egyszínű világosbarnák, és csak ivarérett korukra nyerik el szüleik színezetét.
A bukázó sas testhossza 80-85 centiméter, szárnyfesztávolsága 170-180 centiméter között mozog. Testtömege az 1,8-3 kilogrammot is elérheti. A tojók némileg nagyobbak párjaiknál. A többi sashoz hasonlóan ez a madár is nappal aktív, és főleg hússal táplálkozik. Zsákmányát elsősorban kisebb állatok (emlősök, hüllők, madarak, rovarok) és dögök képezik. Vadászat közben mutatott rendkívüli manőverezőképességéről, amely a gyorsabb madarak elfogására is alkalmassá teszi, kapta magyar nevét.
Monogám faj, párjával minden évben látványos, akrobatikus násztáncot lejt a levegőben. A költési időszak a hatalmas elterjedési területen változó időpontban érkezik el. A gallyakból összerótt, sziklán vagy faágon épült fészekbe egyetlen tojás kerül, amely körülbelül 55 nap után kel ki. A tojó ezalatt végig a fészken ül, míg párja gondoskodik az etetéséről. A gyámoltalan, vak utódot mindkét szülő eteti. A kicsiny 95-120 napig marad a fészekben, de még kirepülése után mintegy 4 hónapon át a szüleivel marad. A hosszú életű, átlagosan 20-25, de fogságban akár 40 évig is elélő bukázó sas meglehetősen későn, 7 évesen éri el az ivarérettséget. Ehhez a fiókák meglehetősen alacsony (alig 2%-os) túlélési aránya is párosul, így aztán a madár nem mondható túlzottan szaporának.
A bukázó sas meglehetősen elterjedt madárfaj, a Természetvédelmi Világszövetség ezért jó kilátásúnak minősíti. A faj szerepel a CITES II. függelékében.
Állatkertekben ritkán tartott faj. Magyarországon, két helyen tartják, a Budapesti Állatkertben egy párt gondoznak, míg a Veszprémi Állatkertben egy igen idős tojó él.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Lovas Éva (#6727) | 2008. december 29. 19:30 |
Köszönöm! Már kezdek elpirulni... pont most olvastalak a Noé-s írásomnál is... :o) | |
Válasz Rézi hozzászólására (#6723). |
|
2. Rézi (#6723) | 2008. december 29. 18:13 |
Színvonalas az írásod,grat,Rézi. | |
| |
