A válasz
Dátum: 2009. január 01. 19:39Műfaj: PrózaCimkék: reménytelenség, remény, válasz |  |
Elveszted önmagad, úrrá lesz rajtad a félelem a vágy a jóra és a szépre, hiába teszel érte, mégsem találod. Cél, az önmegvalósítás minduntalan ott lebeg előtted, s persze elakarod érni, de van úgy, hogy elfáradsz.
Amit reménytelenségnek tartok, az eddigi életem reményének reményvesztése. Vannak napok, hetek, hónapok, s talán évek is, melyek felemelnek. Igazán nem tudod, mi is az oka, de felemelnek. Valahogy újra látod az élet értelmét, valahogy letudod győzni önnön magadat és erős leszel és tettekre kész. Azután jönnek olyan napok, hetek, honapok, s talán még évek is, melyek káosszal teli idők lesznek. Elveszted önmagad, úrrá lesz rajtad a félelem a vágy a jóra és a szépre, hiába teszel érte, mégsem találod. Cél, az önmegvalósítás minduntalan ott lebeg előtted, s persze elakarod érni, de van úgy, hogy elfáradsz. Jól esik egy sarokba behúzódni, sajnálni, s sajnáltatni magad. De az ember erős és újra feláll. Mert tudja, hogy más választása nincs. Mert a szíve ezt diktálja ! Tudom és hiszem ! Hiszen ez maga a valóság. Ez az élet.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
