A vörös lámpás ház
Dátum: 2009. november 30. 09:29Műfaj: NovellaCimkék: fiatalkori emlék |  |
A Kápolna utcában, közvetlenül a Lesz -Vigasz kocsma mellett állt a vörös lámpás ház. Fiatal koromban azt hittem, hogy a kocsma elnevezésére, a szomszéd ház közelsége adott okot.
A vörös lámpás ház.
A Kápolna utcában, közvetlenül a Lesz -Vigasz kocsma mellett állt a vörös lámpás ház. Fiatal koromban azt hittem, hogy a kocsma elnevezésére, a szomszéd ház közelsége adott okot. Később rájöttem, hogy az elnevezést a Kápolna utca végén lévő temető miatt adták az ivónak. Az utca –egyébként teljesen jellegtelen- a temetővel szemben lévő virágkertészeten kívül, csak apró -az utcára két kicsi ablakkal néző- nyolc házból állt. Ebből a környezetből emelkedett ki, a kisváros egyetlen két emeletes épülete, amely büszkén viselte a „Szálloda” feliratot a homlokzatán.
Édesanyámmal, pont a szállodával szemben lévő házban béreltük, az utcai szobát, így gyakran volt módom a két „intézményt” megfigyelni! Az utcára nyíló ablakokat -a vidéki szokásoknak megfelelően- sohasem tarthattuk nyitva, ezért csak láttam, de nem hallottam az utcán történteket. Anyám nem szerette, ha az ablakban bámészkodtam, korholt, hogy nem nekem való még, az ami ott szemben zajlik. Ettől függetlenül, -amikor csak tehettem- hódoltam e szenvedélyemnek.
Ez a nap, rendkívül mozgalmasnak ígérkezett, két temetést – a Kopasz Vargáét, és a Dr. Nagy Ferenc nyugalmazott adóhivatali főtisztét- is tartottak, és mivel Dr. Nagy temetésén Anyám is részt vett, alig, hogy kitette a lábát, rögtön az ablakba telepedtem. A mai napig nem tudom, hogy a nyug. főtisztet egyáltalán eltemették-e, mert az utcai események, teljesen magukkal ragadtak.
Hogy az elején kezdjem: Tizenéves kamasz létemre, nagyon tetszett nekem, a szemben levő házban, egy magas, karcsú barnahajú lány, ha feltűnt, egész az utcasarokig követtem tekintetemmel, az ablakból! Nem tudtam –gyerek fejjel- hogy mi a foglakozása – bár ha tudtam volna, akkor sem változtak volna meg az érzéseim, iránta. Azt gondoltam, hogy a szálloda alkalmazottjaként –leggyakrabban, a két vonat érkezésekor ment ki a vasútállomásra- a vendégeket a szállodához irányítja.
Most is egy nála idősebbnek látszó, eléggé rosszul öltözött férfivel fordult be, a sarkon. Annyit az ablakon keresztül is kikövetkeztettem, hogy valamilyen vita van közöttük. Szinte minden lépésnél megálltak, és heves gesztikulálással győzködték egymást, épp az ablakunk elé értek amikor, a férfi -valamilyen pénzt követelve- pofon ütötte a lányt! Ezt már nem nézhettem tétlenül, minden tiltás ellenére feltéptem az ablakot, és rá akartam kiabálni a férfira, amikor az öreg ablak, kiszakadt a tokjából, és a férfi hátára zuhant. Ijedtemben kirohantam a szobából, abban a hitben, hogy nem vettek észre, elbújtam a konyhában. Amikor, rövid idő múlva, -nekem óráknak tűnt- a konyhaajtóban megcsörrent a kulcs, és belépett Anyám, a feldúlt lánnyal, azt hittem itt a vég, most elvisznek a csendőrök.
A meglepetés akkor ért, amikor a lány hálásan megsimogatta a fejemet, és bátor férfinak nevezett, mert meg akartam védeni!
Anyám nem szólt semmit, de valami a szemébe mehetett, mert könnyezni kezdett.
Sohasem beszéltem a lánnyal, de amikor csak találkoztunk, Ő mindig rám mosolygott.
Csak évek múlva értettem meg, hogy a férfi a lány stricije volt, és a keresetét akarta, tőle elvenni.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
