Axis
Dátum: 2008. április 17. 11:33Műfaj: NovellaCimkék: gyógyítás, küldetés, érzelmek |  |
Ő, és különböző helyeken rejtőző társai, szinte felkészületlenül vállalták ezt a küldetést, csak néhány holofilm áttanulmányozása után döntöttek úgy, segítenek ennek a különleges fajnak a holtpontról, mely jelenüket jellemezte, továbbjutni.
Eila úgy döntött, mára befejezi egy időre gyógyító tevékenységeit, mivel erős vágy fogta el, a felszínre lépés iránt. Gaia földi érintkezésének mágnese munkába lépett érzékeny asszimilatív étertestében.
Gondolati síkon csatornát kívánt tengermélyi kristálykupolájából a partra, ahol az alkonyat tompa bíborrá festette a sekély víztakarót. A hold sarlója halványan pislákolt a szürkéskék felhőtakaró periodikus takarásából, a parti homok csak közelről ontotta szivárványszíneit, távoli figyelő szemek csak szórványos szikrázás szemtanúi lehettek.
A lény légies léptei szinte nyomtalanok maradtak, indigó színű overallja beleveszett az egyre sötétedő környezetbe. Sétája céltalan volt, csupán a parti párás levegő s a mozgás inspirálta, s látvány szinten is valami másra vágyott, mint a nap többi, tenger mélyén eltöltött óráiban.
Gondolataiba mélyedten rótta lépteit, s miközben a táj fenséges szépségében gyönyörködött, csekély tépelődés lett úrrá érzésein, holott érzéseket ritkán engedett meg magának. Ez a helyzet kicsit szokatlanná vált, tapasztalata nem lévén benne, szinte a védtelenség félelme tette keserédessé szájízét.
Mestere, Peisus óvta ettől a bonyodalomtól, bár a döntést rábízta, részletes bemutatót tartott az érzelmekbe való belemerülés hátrányairól, melyek némelyike meglehetősen riasztónak hatott Eila számára. Betekintettek néhány földlakó hétköznapjaiba, s azt a következtetést vonhatták le belőle, így kívülről, hogy jobb az egyensúly megtartása, mint az abból való kibillenés. Ez nyilván nézőpont kérdése, hiszen vannak emberek is, akik erre képesek, de vajon saját választásuk-e, vagy környezeti befolyás és védekező mechanizmus eredménye? Távolról milyen egyszerű ez, onnan fentről, vagy onnan lentről, de mi óvja meg azt az egyedet, aki közvetlen hatása alá kerül egy földi embernek? S ha csak egynek…
Sokat gyakorolták az iskolában, hogy az érzelmek képezhetők, irányíthatók, leállíthatók, ha kell, viszont laboratóriumi környezetben mindez gyerekjáték. Akkoriban, mikor mindezt tanulta, elhatározta, sosem fog túl közel kerülni a tűzhöz, sosem engedi meg, hogy érzelem szennyezze be tiszta, átjárható auráját. „Szennyezze”! Micsoda gusztustalan gondolat! Rivilnek sosem volt kapcsolata más lényekkel. Mostanság el is gondolkoztatta Eilát, mi alapján taníthat ő annyi ifjú titánt, akik épp arra tették fel életüket, hogy segítsék más lények könnyebb boldogulását, bárhogyan, bármi áron! Hogyan lehet hiteles az a pedagógia, amelynek fogalma sincs a részletek jelentőségéről? Pedig ha tudná, mennyire fontosak! De ezt a távolság fölényéből hogyan is érthetné meg?!
Ő, és különböző helyeken rejtőző társai, szinte felkészületlenül vállalták ezt a küldetést, csak néhány holofilm áttanulmányozása után döntöttek úgy, segítenek ennek a különleges fajnak a holtpontról, mely jelenüket jellemezte, továbbjutni. Látták fölösleges szenvedéseiket, szélmalomharcaikat, célirányos küzdelmeiket, melyeket félvakon, de vakmerőn vittek véghez, s senki nem méltányolta erőfeszítéseiket, mikor küzdelmeik ellenére, látszólag, semmit sem értek el. De ezt csak ők látták így, mert a gondok közepéből minden másnak látszik. Senki nem bátorította őket, hogy jó úton haladnak, hogy fantasztikus, amit csinálnak, csak soha ne adják fel, mert akkor …
Nos, ez az akkor, ami védtelen lelkét megérintette annyi lénynek Axison, s nem léphettek át ezen a tűréshatárt súroló, vállalt gondon. S itt bukott meg a PG oly széles látókörű, legmagasabb intelligenciával rendelkező tagjainak filozófiája. Nagyszerű elvek, nagyszerű elképzelések tömegét ontották és oktatták, melyek Axison remekül működtek is, de egy ismeretlen, zárt társadalmi rendszerű civilizációban mindez többségében használhatatlan dogma…
Eilát leginkább a párkapcsolatok árnyjátékai bűvölték, s képesztették el. Mennyi keserűség, fájdalom, de gyönyörűség is kapcsolható a párok közös életéhez. Nem tudják, nem értik, miért pont az az ember kell nekik annyira, hogy sokszor bármit feláldoznak érte, csak hogy vele lehessenek. S sok esetben úgy tűnik, tévedtek, rosszul választottak, pedig ez is csak arról a síkról fest úgy. Hisznek a véletlenben, misztikus fátyolként kezelik, kiszolgáltatottként, pedig ez a felfogás oly távol van a valóságtól, „mint Makó Jeruzsálemtől”. (Ezt Margittól tanulta, s megtetszett neki jó hangzása miatt. Margit…Fajának rendkívüli példánya ő, boldog, hogy vele is kapcsolatban lehet!)
Jó ideje figyeli Lizát és Frigyest is, akik hasonlóan jó úton haladnak egymás és a fejlődés felé, útjuk azonban meglehetősen göröngyös. Látja kínlódásaikat, tétova, vagy erőteljesebb lépéseiket egymás felé, egyelőre nem érzi indokoltnak a közvetlen segítség felajánlását. Talán sosem lesz rá szükség…
Későre járt, látogatói hamarosan érkezni fognak, így útját visszafelé irányította. Teljes sötétség borult a tájra, vastag felhőtakaró borította el a holdat is. Az enyhén hűvös szellő lágy hullámokat keltett az indigókék vízen, melyben ismét feltárult egy, a mélybe vezető, sötét csatorna. Eila, mielőtt belépett volna a vízárkád alá, mélyet szippantott a jellegzetes illatú levegőből. Milyen furcsa! Az érzékelés eme fajtája is mekkora gyönyörűséggel képes eltölteni egy élőlényt, ha figyel rá, s minden sejtjével átéli a jelen adta lehetőséget. Ez pedig csak egy lélegzetvétel! Mennyi mindent tartogat még a testi manifesztáció e síkja, amit ők sosem éltek át otthon?!…
