Az árny!

Szerző: RéziDátum: 2009. január 26. 19:32

Műfaj: VersCimkék: szárnyak, napot, remény, földre, madár, táj, rózsa, vörösek, héliosz

Fekete szárnyak takarják el a napot,
De átsejlenek a sárgák és karmazsinok.
A tollak között mint kohó,izzik a fény,
Soha,de soha nem múlik a remény.

Színek eufórikus özöne zúdul a földre,
De a nagy madár,bezabál fent belőle.
Magába szívja-takarja,az éltető sugarat,
Ám lassan oszlik a teste,belűről égeti az.

Homályt,éjt hoz árnyéka s elmúlást,
Alatta sötét és rideg a kietlen táj.
Színevesztett a mélyvörös rózsa,
Már gyermek zsivaj sincs egy idő óta.

Ám sötét teste oldódik a fényben,
Szertefoszlik,a kéklő messzeségben.
Sziporkáznak a bordók,vörösek,mályvák,
Ragyog már Héliosz,akár egy bálvány.

2009.01.26. Rézi.