A zavart barát látomása
Dátum: 2010. március 14. 11:30Műfaj: NovellaCimkék: abszurd |
Jó hosszú idő után elővettem egy régi történetemet, és úgy gondoltam, hogy a tisztelt nagyközönség elé tárom ezt az abszurd, szimbólummá kerekedő Jézus-mesét.
A zavart barát látomása
Uram, miért hagytál el engem?!
Azt ígérted, egyszer eljössz, de mikor?
A többi barát két ima között látogatja
a bordélyházat és hívnak engem is:
"Gyere már, ez jobb, mint a bor!"
Gyerekkoromból emlékszem egy történetre,
amit nagyapám mesélt el.
A történet Jézusról szólt, aki egyszer
beállt zenésznek egy füstös kiskocsmába.
Kiválóan szájharmónikázott, őt Péter
kísérte gitáron, Máté zongorázott,
Júdás dobolt.
Játszottak mindent a Kextől a Generálig,
néha viszont Ray Charles műveit is
bemutatták a kissé züllött, likőrszagú
közönségnak.
Miközben játszottak, két szám között a kocsmáros
mindig odakészített egy pohár sört,
ami a dal végére valahogy mindig elfogyott.
Így a koncerteken hamar végeztek,
de mégis jó hangulatban.
Pál apostol a nézőtérről figyelve elbámult a múltjába,
mikor még prímásként kereste keyerét a Zsigmond téri piacon.
Márk pénzt látott a bandában és felhívta Lukácsot,
hogy nézzenek körül a hazai zenepiacon,
de az új kiadóknak csak a kigyúrt pacsulik
támogatása volt a cél.
Valahogy a közönség is belehőkölt,
mikor Jézus a Csokoládé Jézust kezdte el játszani
Tom Waitstől.
Tamás, a hitetlen bekiabálta:
"Játsszatok bluest, ha tudtok, bohócok!"
Lajos a sarokban szomorúan nézett üvege aljára,
miközben arra gondolt, mikor még bohóc volt,
mennyi arc mosolygott rá;
most se pénze, se felesége, se gyermeke
és már nincs öröme sem.
Jézust a koncetek után mindig a csapos
Barabás szolgálta ki a legjobb borral.
Mária Magdolna plátói szerelmet érzett
a remek zenész iránt, de sosem merte megszólítani.
A fellépések után mindenki megcsodálta Júdás
ezüstpénzekből készített csörgőjét,
ami meglehetősen furcsán szólt
az Another day in Paradise közben.
Lót, a pincér elfelejtette kikapcsolni a zenegépet,
ezért Sanyi, a részeg építész benyomta
James Brown Feel goodját,
mire Jézus mosolyogva abbahagyta a harmónikázást.
Másnap bejelentette, hogy nem játszik tovább.
Sanyi felajánlotta, hogy nem jön többet a kocsmába,ha miatta megy el,
de a mester barátságosan a fejét csóválta és fizetett neki egy kisüstit, hogy megnyugodjon.
Társai nem akarták elhinni, Tamás csak tréfának tartotta az egészet.
Utolsó boráért cserébe odaadta a szájharmónikáját
Barabásnak, aki nem sokára botfülűsége miatt
kiölt minden zeneiséget a nagyszerű hangszerből.
Jézus szomorú szívvel ballagott ki
egy utolsót kezelve Pilátussal,
aki ki tudja miért,
megmosta kezeit utána.
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Morse (#18672) | 2010. március 24. 17:14 |
Én ezt két éve írtam kb, eszembe se jutott a húsvét. Fogalmam sincs, mi volt a kiinduló pont. | |
| |
2. Nem Tom (#18650) | 2010. március 23. 21:45 |
Miért van az, hogy most mindenki hirtelen klerikális témában ír? Talán a húsvét miatt? Esetleg másért? | |
| |
3. ultraviolet (#18506) | 2010. március 16. 18:22 |
... --- ... , Ezt csak a poén kedvéért billentyűztem ide. Egyébként jóérzéssel olvastam művedet. A szentek valószínűleg tényleg halhatatlanok, és hát itt, és most - a te aspektusodban - szintén zenészek. | |
| |