Az ébredés

Szerző: Ujvári ÁgnesDátum: 2011. április 03. 10:39

Az éjjel holdfényes álmai közt

mozdulatlanságom egy győztes

zsarnok zsarolja: az ébredés.

Rózsaszín álmaim burokja

hajnal felé megreped

s az Idő egy új napot szül.

A valóság csak durva sikert ígér

s ütni enged,

hogy én bántsam meg előbb azt

ki engem ütni készül:

harsányan kiabálva,hogy védd magad!

Ébredek.

Érzem ahogy testemben forrón szétáramlik a vér

s,ahogy a kedves álmok elköszönnek

velem együtt a gondolataim is felébrednek,

eszembe jut;vajon mennyit ér ma egykiló kenyér?

Ó,ez a hajnal milyen komoran érkezett!

Sejtelmes fátyolfelhők borítják még

a kékülő eget

s,ha eszembe jutnak a kedves

feledtető éjjelek

megborzongat ez a kétszínű Élet.

Ébredek.

A fojtogató sötétségből lassan bújnak

elő a fák

-már látni lehet melyik a levél,melyik az ág.

Hajnal van.

Érzem,hogy élek mert ébredek

s érzem,hogy ébredek

hiszen élek!

Míg álmosan nyújtózom az ágyon

bekapcsolom a rádiót

a reggeli híreket várom.

Találgatom vajon milyen lesz az új nap

megszólal egy hang: öltözzenek fel jól

mert hideg szelek fújnak!

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Ma-Ja (#23454)	2011. április 10. 12:29
"s,ha eszembe jutnak a kedves feledtető éjjelek megborzongat ez a kétszínű Élet." Engem is megborzongat, ilyen ez az élet. Kétszínű! Gratulálok, szépen leírtad a gondolataidat, én is egyetértek sok sorával!