Az első szerelem.

Szerző: RéziDátum: 2008. június 16. 22:15

Műfaj: VersCimkék: elmúlt, első, csók, örökké, kezét, ölelés, csillagunk, lelkemet, szerelem

Elmúlt érzéseknyomán,
lelkem sokszor visszaszáll,
érzem az első csók ízét,
az első szerelem tüzét.
Szívem most is gyorsan ver,
talán még Ő is így érez,
nem volt sokszor semmi más,
csak néhány vágyó pillantás.

Az első szerelem örökké bennem ég,
a hamu alatt most is érzem melegét,
az évek elrepültek komiszan tova,
de arcának bennem él lenyomata.

Csak fogtam kezét lágyan én,
ajkunk majdnem össze ért,
ittam balzsamos illatát,
az idő akkor tán meg is állt.
Szeme vágyón kereste enyém,
majd csók volt,reggelig elkísért,
könnyek fájón s alaptalanul,
s majd reggel ölelés vadul.

A csillagunk még mindig fent ragyog,
volt,hogy elhomályosították a hajnalok,
oly mély szemekbe azóta sem néztem én,
az első szerelem egy életen át elkísér.

Az első szerelem el nem mondható,
az első szerelem,semmihez sem fogható,
gyakran csupán egy kézfogás,
de az alkonyt fényével ragyogja át,
elfeledni azt soha nem lehet,
most is beragyogja lelkemet,
az első szerelem,nem csak egy a sok közül,
a hideg napokon melegít ott legbelül.!

2008.06.14. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Rézi (#1523)	2008. június 27. 22:48
Köszönöm,néha sikerül megfognom a lehetetlent....,ám legtöbbször elillan....
Válasz Veronai hozzászólására (#1405).

2. Veronai (#1405)	2008. június 20. 23:32
Megfogalmaztad a lehetetlen. Ott legbelül. Az első szerelem az igaz.. Vaj? Miért nem teljesül? Miért szenvedünk? Miért a kín, hisz szeretünk. Rá kell jöjjünk. A párunk az: Akit megtalálunk! Az első szerelem, az a vágyunk! Grat! Veronai