Az est
Dátum: 2008. november 12. 11:12Műfaj: VersCimkék: est, valóság |  |
Az est, mint könnyű lepel
hullott a városra,
s a lámpák egymás után
villantak fel sorban.
Én a buszmegállóban álltam,
s a pirosnál várakozó
autók fényszóróiból
agyam titkos zugában
fényes gyöngysort csináltam!
Közben régi esték
illatát éreztem
s képzeletemben, mint már
oly sokszor, megint útra keltem!
Táskámat, kabátomat
a megállóban hagytam,
kezemet kitártam, dobbantottam
s egy szellő kis testére fekve elsuhantam!
Emelkedtem, emelkedtem
egyre csak szálltam,
magasból néztem mindenkire,
hogy mennek Miskolc forgatagában!
A bérházak, mint óriások
ezer szemükkel világítottak,
s fényes színes kígyóként
az autók alattam gyorsan suhantak.
…
Aztán a repülés, mint az álom reggel
úgy tűnt el a busz hangjára,
felszálltam rá
s indultam haza
az élet szürke rabságába.
2006. 11. 11.
2008. 11. 12.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
