Az eutanázia - avagy a kegyes halál
Dátum: 2008. május 06. 20:05Műfaj: SzakirodalomCimkék: társadalom, halál, dráma, erkölcs, eutanázia, vallás, orvoslás |  |
Vannak, akik kegyes halálként említik és küzdenek a legitimálásáért, és persze van a másik oldal, amelynek tagjai az eutanáziát leegyszerűsítve gyilkosságnak állítják be. Mivel ebben a kérdésben valóban óriási a tét, valójában nem is igazán lehet eldönteni, hogy kinek is van igaza.
Az eutanáziáról általában
Az eutanázia kérdése napjaink egyik legnehezebb és leginkább feltűnő etikai, erkölcsi és jogi problémája, amely az orvosi gyakorlat során felvetődik.
A kérdés: egy olyan gyógyíthatatlan és gyakorlatilag cselekvőképtelen beteg, aki úgy érzi, hogy életét már nem érdemes folytatnia az elviselhetetlen fájdalomban, mint rák vagy teljes lebénultság, méltóságától megfosztottan kérhet-e segítséget, hogy életét mesterségesen befejezhesse, azaz egy másik személy aktív magatartása eredményeképp meghaljon.
Fogalomszinten az eutanáziának két formája létezhet: aktív és passzív eutanázia. Az előbbi azt jelenti, hogy betegnek, pl. valamilyen méreginjekciót adnak (lásd Fekete Angyal-ügy), átsegítvén azt a halálba, a passzív eutanázia pedig azt jelenti, hogy csak a beteg fájdalmát csillapítják, és nem vetik alá semmilyen beavatkozásnak, mely meghosszabbítaná ugyan az életét, de a betegséget meg nem gyógyítaná (például nem élesztik újra).
Mint sejthető a passzív eutanázia a legtöbb országban (így Magyarországon is) bevett gyakorlat, melynek feltétele, hogy a beteg nyilatkozatban lemond az újráélesztésről, vagy speciális esete, ha a beteg tüdeje leáll nem teszik lélegeztető gépre. Természetesen ezekből kiderül, hogy csak az orvosokra vonatkozik ez a „jogkör”.
A passzív eutanázia tehát nem valamilyen aktív cselekvés, mely a beteg halálát okozza, hanem pont valamilyen cselekedet elmulasztása a beteg kérésére.
Azonban az aktív eutanázia szinte mindenhol a világban szigorúan tilos és büntetést von maga után.
1Sokan elutasítják az eutanáziát, mert "ez civilizált környezetben is" nehezen szabályozható probléma. Álláspontjuk szerint lehetetlen olyan jogszabályt alkotni, amely egyértelműen meghatározná a kegyes halál eseteit, s amely kizárná a döntésről szóló utólagos vita lehetőségét. Egyesek véleménye szerint, pedig bizonyos esetekben az emberi méltósághoz való jog előnyben részesíthető az élethez való joggal szemben. Egy gyógyíthatatlan és elviselhetetlen kínoknak kitett beteg akár kérheti is szenvedése megszüntetését. Akadnak, akik szerint az eutanázia a ma hatályos alkotmánnyal sem ellentétes. Mégis kérdéses, dönthet-e az orvos az élethez való jog érvényesülésérõl.
Eutanázia és erkölcs (vallás)
Az eutanáziát a társadalom nagy része elítéli és büntetné. Az általános hivatkozási alap, hogy a kegyes halál a társadalom ezen része szerint valamely erkölcsi normába ütközik. Hiszen ez gyakorlatilag gyilkosság, amit pedig a társadalom elítél, a törvény pedig büntet.
Minden társadalom elsődleges erkölcsi alapja a vallás, legyen az keresztény, mohamedán, zsidó vagy bármi más. Ezen erkölcsök pedig szellemisége megtalálhatók a törvényekben, mint ahogy pl. a keresztény országok törvényeinek alapja a Biblia és a Tízparancsolat, melyben megtalálható a „ne ölj !” is.
2A katolikus egyház elutasítja az eutanázia minden formáját, de hangsúlyozza az emberhez méltó életet, s ennek érdekében nem erőlteti az élet minden áron való meghosszabbítását. Az eutanázia kérdésében Isten akaratának érvényesülését tartja szem előtt. Az egyház állásfoglalásai gyakran nem egyértelműek, hiszen a kettős hatás elvére hivatkozva az olyan dózisú fájdalomcsillapító adását is elfogadja, amely esetleg a beteg légzését leállítja. Ekkor pedig már közel került az aktív eutanázia elismeréséhez
Az egyházi tanításban az aktív és passzív eutanázia közötti különbség nem kap szerepet, az erkölcsileg döntő tényező a szándékban rejlik. A keresztény meggyőződés lényege, hogy a haldokló ember méltóságának és a jó halál biztosításához nincs szükség a szenvedés minden áron történő elkerülésére, sem az élet feltétel nélküli meghosszabbítására. A „jó halál” keresztény értelemben a haldokló emberi méltóságának feltétlen biztosítását jelenti. Tehát a beteg kényelmét biztosító kezelés akkor is folytatható, ha az esetleg a beteg életét is megrövidíti. Az aktív és passzív eutanázia közötti különbségtételt azért hanyagolja el, hogy a cselekvő szándéka ne szoruljon háttérbe. A passzív eutanázia elvben nem ütközik a zsidó és keresztény valláshagyományokkal
Az egyháznak a szenvedésről is sajátos véleménye van: A Szentírás szerint a szenvedés az ősbűn következménye, de az Újszövetség nemcsak a szenvedés és a bűn, hanem bűnbocsánat és gyógyulás közötti kapcsolatról is beszél. Amikor Jézus meggyógyítja a bénát, s ezt mondja a farizeusoknak: „Mi könnyebb, ezt mondani: Bűneid bocsánatot nyertek? Vagy: Kelj fel és járj!” Ezzel a keresztény életszemléletben a szenvedés és a bűntől való megszabadulás igyekezete összekapcsolódik. A türelmesen elfogadott szenvedés és a halál az örök élet elérésének eszköze.
Eutanázia a gyógyításban
Rengeteg kérdés merülhet fel és egyben rengeteg problémába is ütközünk mind jogi, erkölcsi, etikai és orvosi oldalról is.
Az utóbbi probléma ráadásul meglehetősen abszurd. Aktív eutanázia esetén az orvosnak kéne végezi ezt a „hóhérmunkát” azzal, hogy pl. méreginjekciót ad be a betegnek, de az orvosok mégsem tehetik meg, hiszen a Hippokratészi-eskü ezt tiltja. Az orvos bármilyen esküre is esküszik, az életre, a beteg gyógyítására esküszik. A fájdalom nélküli halál, a jó halál pedig éppen olyan paradoxon, mint a fájdalommentes szülés, születés, fájdalom nélküli élet.
Az orvos szent kötelessége a testi és lelki fájdalmak csökkentése. A szándékon múlik az, hogy valaki gyógyít, vagy passzív eutanáziát követ el a fájdalomcsillapítóval. Ha azért adja a fájdalomcsillapítót, hogy a beteg korábban haljon meg, mint a természet rendje diktálná, akkor nem passzívan, hanem aktívan közremûködik a halál elérésében. Ez viszont az orvosi lelkiismeret kérdése.
Egy másik fontos kérdés, hogy meddig terjed az orvos egyéni döntési joga, azaz az orvos dönthet-e az eutanázia alkalmazásáról ha a beteg nincs öntudatán különösen kóma esetén. Hiszen nem egy esetben előfordul, hogy valaki akár évekig is kómában fekszik s tulajdonképp csak vegetál. Ilyenkor javasolhatja-e egy orvos a hozzátartozóknak az eutanáziát, mint lehetőséget, ha egyszer a beteg még él csak épp minimális a „felébredés” vagy a későbbi normális élet lehetősége?
Egyszóval ha egy orvos azzal, hogy ugyan a beteg kérésére cselekedne és kizárólag annak érdekeit venné figyelembe, megszegné az esküjét, ráadásul a legsúlyosabb büntetőjogi tényállásnak megfelelően, vagyis embert ölne. Viszont csak az orvos tudja eldönteni, hogy a beteg milyen állapotban van és hogy milyenek a kilátásai, illetve, hogy meg-e tudja gyógyítani. Emiatt viszont le kell szűkíteni azoknak a körét, akik alkalmazhatják az eutanáziát, mert egy jogász vagy hatósági közeg nem ítélheti meg szak-és jogszerűen, egy beteg állapotát és lehetőségeit.
Eutanázia a magyar jogban és külföldön
Tehát mint láthattuk az eutanázia passzív formája sok országban megengedett. Magyarországon ezt az egészségügyről szóló 1997.évi CLIV. törvény szabályozza. Ebből kiemelném a 20. szakasz második bekezdését: „A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében visszautasíthat.”
Aktív eutanázia esetén az orvos olyan tevékenysége okozza a beteg halálát, amelytől egészséges ember is meghalna (például halálos injekció). Ettől eltérő eset, amikor az orvos segítséget nyújt a beteg öngyilkosságához, például az ehhez szükséges szer átadásával.
A magyar jogban tehát egy orvos vagy gyilkosságot követne el, vagy öngyilkosságban való részvételért / segítségért ítélnék el. Legutóbb 2003 áprilisában döntött az alkotmánybíróság e-kérdésben amely „nyilvánosan kihirdetett határozatában elutasította azt az indítványt, amely szerint az egészségügyről szóló törvény alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát azáltal, hogy nem teszi lehetővé számukra életük orvosi segítséggel történő befejezését. A testület arra a következtetésre jutott: az a tény, hogy a törvényalkotó részben korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát, az élethez való jog védelme érdekében szükséges, és ez a korlátozás arányosnak minősül a cél elérése érdekében”
Az eutanázia a legtöbb nyugati országban kényes kérdés. Olyan téma, ami folyamatosan erős erkölcsi nézőpontok kereszttüzében áll. Az aktív eutanáziát az emberölésnél enyhébben ítélik meg – többek között – Németországban, Lengyelor-szágban, Olaszországban, Dániában és Svájcban, ahol a törvény ismeri a „kívánságra ölést”. Hollandiában három évtizednyi vita és gyakorlati tapasztalat után az eutanázia még mindig nem bevett vagy normál eljárás, de 2002-ben, a Parlament lehetővé tette az eutanázia, mint törvényes orvosi beavatkozás alkalmazását bizonyos körülmények között.
Az új törvény értelmében az eutanáziát a feltételeknek megfelelően végrehajtó orvos soha nem kerül kapcsolatba a hatósági szervekkel. Jelentést kell írnia a helyi halottkém számára, melyet egy speciális bizottság értékel. Amennyiben a bizottság elfogadja ezt a jelentést, az ügyet nem terjesztik az ügyész elé, és nem kezdődik jogi eljárás
Több országban is arra az álláspontra jutottak: a beteg azon jogát, hogy visszautasítsa az élete meghosszabbításához, fenntartásához szükséges orvosi beavatkozást, el kell ismerni, még akkor is, ha az halálhoz vezet. és büntetlenséget biztosítanak az orvosnak, ha páciense fájdalmainak csökkentésére olyan készítményt alkalmaz, amely mellékhatásként a beteg halálához vezet.
A beteg akár előre írásban is kérheti az eutanáziát, ha olyan állapotba kerül, mintegy végrendeletként. Fontos azonban, hogy az eutanáziát kérelmezni csak teljes tudatálla-potban és személyesen lehet, az esetleges félreértéseket és csalást megelőzendő. Még a legközelebbi családtag sem kérelmezhet a beteg nevében, felhatalmazás mellett sem.
Hollandia után a az eutanázia legitimitást nyert Belgiumban és Nagy Britanniában is, és a közvélemény-kutatások szerint Magyarországon is a népesség java támogatná.
A jó halál
Mielőtt állást foglalnánk, nem árt, ha megismerjük a leginkább érintett fél nézőpontját, aki maga a beteg. Végül is az ő életéről van szó, ami olyan amilyen. Képzeljük magunkat egy olyan ember helyébe, aki már évek óta valamilyen gyógyíthatatlan betegségben szenved, annak is az utolsó stádiumában. Próbáljuk beleélni magunkat a helyzetébe! Egész testünket elviselhetetlen fájdalom kínozza a nap 24 órájában; életünk gyakorlatilag arra az ágyra vagy jobb esetben szobára korlátozódik, ahol épp vagyunk; bélműködésünk működik ugyan de nem vagyunk képesek kontrollálni, és emiatt még a minet tisztába tevő ápoló vagy saját gyermekünk esetleg szülőnk szánó tekintetét is el kell viselnünk, amelyben ugyan ott van a szánalom és a megértés de óhatatlanul is felsejlik bennünk a tudat, hogy csak kolonc vagyok a nyakán. Ugyan ő ezt persze soha nem vallaná be de te tudod. Tudod, hogy mindkettőtöknek jobb lenne, ha végre befejeződne az egész. Te is szenvedsz és ő is. Ráadásul te még attól is, hogy őt szenvedni látod. És tudod, hogy ez miattad van. Jó lehet így élni, nem?
Tulajdonképp elgondolkozhatsz, hogy most akkor mi értelme az életednek, nem mintha nem ezen gondolkodnál már jó ideje. Csak fekszel, mert járni úgysincs erőd, hisz beszélni is alig bírsz. A gyógyszerek nem sokat enyhítenek a fájdalmadon csak homályossá teszik a gondolataidat, és zavaros tudatodban csak a halál megváltásáról álmodozol. Egész nap. Ezzel fekszel, ezzel kelsz. Ha azt vesszük, nem szívesen ébredsz fel újra. Szeretnél egy nap nem felébredni, de ez megint csak nem az a nagy nap, amire vársz immáron 2 éve, 7 hónapja, 21 napja és ki tudja hány órája.
Kósza pillantást vetsz az ágyad elött álló és állandóan bekapcsolva lévő tévére, mely mára az egyetlen örömforrásod, minden szórakozásod, noha nem igazán köt le, mert úgy 15-20 perc után már nem is igazán emlékszel, hogy tulajdonképp mit is nézel. Hát igen a sok erős gyógyszer ilyenekre is képes. Egy időben még ugyancsak idegesített, hogy nem bírsz végignézni egy műsort sem de mára ez is megszokottá vált. Ma már nem idegeskedsz ezen, végül is mi értelme?
De ezúttal mikor a tévére nézel még reggel van, tiszta az agyad, a kábulat igen csekély. Különben is a reggeli napszak az egyetlen, mikor tiszta vagy és nem kerített a fájdalom teljesen hatalmába, ilyenkor fog az agyad, úgy ahogy aktív vagy.
Szóval ebben az állapotban fekszel az ágyadban a tévét bámulva, amikor hirtelen felkapod a fejed. Már amennyire bírod. Egy hír. Általában nem nagyon izgatnak fel a hírek, de ez más. Figyelmesen hallgatod a riporter szavait és várod azt a mondatot, amely neked a megváltást jelentené, minden szenvedésed befejeződését, a mennyei boldogságot, a drága halált. Már el is képzeled magad, amint ott állsz szellemként saját temetéseden és hirdeted a boldogságot, megszabadulva a földi kínoktól és minden tehertől és csak szállsz szabadon….amikor… az álomképed szertefoszlik, amint meghallod azt a mondatot, amely meghosszabbítja szenvedéseid: „az Alkotmánybíróság az eutanáziát továbbra is alkotmányellenesnek ítélte és indoklásában az élethez való jog védelmét hozta föl”.
felhasznált irodalom és források:
1Új Szó 54. évfolyam 12. szám (http://www.hhrf.org/ujszo/2001/12/tema.htm) (teljes bekezdés)
2Részletek Légrádiné Tamási Margit Ápolás és eutanázia a katolikus egyház álláspontjának tükrében című tanulmányából (teljes bekezdés)
3forrás: http://www.median.hu/kutatasok/eutanazia_0210.htm
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
