Az önsegítés fogalomköre a nyugati kultúrában
Dátum: 2009. február 04. 18:32Műfaj: SzakirodalomCimkék: gerevich, mentalhigiene, pszichológia |  |
A századelő humanizálódási törekvéseinek egyik vezető irányelveként kristályosodott ki Amerikában az önsegítés fogalma.
Gyökerei történelmi múltúak, első korszerűnek mondható ideológiája 1888-ban hallatott magáról, amikor Kropotkin herceg könyve megjelent „ Kölcsönös segítség- az evolúció tényezője" címmel. Kropotkin vélemény az volt, hogy minden új kormány és új diktatúra szükségszerűen a „forradalom megöléséhez" vezet. Helyettük inkább a nép természetes integrációs formáinak kellene teret adni, amelyben lehetőség van a kölcsönös segítségnek, mint törvényszerűségnek a megvalósulására. Az alárendelés mozzanatát kiküszöbölő tevékenységeknek jó példái a szakszervezetek, egyesületek, klubok, társulások. A polgárok közösségeinek a felbomlasztásáért Kropotkin az államra hárítja a felelősséget, mely "elbitoroltminden szociális működést, és ezáltal csak zabolátlan, szellemileg korlátozott individualizmus fejlődését segítette elő".Ezzel a szolidaritást teszi a társadalomelmélet alappillérévé. Száz ével később az ő elméletét Caplan és Killilea (1976), továbbá Katz és Bender ( 1976) integrálta az önsegítő csoportok nézeteibe.
Az önsegítés fogalma
Az önsegítés elemei a hétköznapi életünk szinte minden területén fellelhetőek. Ebből kifolyólag a nemzetközi szakirodalomban is rendkívül sok jelentéstartalommal bír. A hétköznapi értelembe vett önsegítésről akkor beszélünk, ha az egyén olyan cselekvéseket hajt végre, amelyek a saját szellemi, lelki és szociális állapotára nézve építő jellegűek, pozitív, előrehaladó irányt, fejlődést jelentenek a számára. Ennek fényében önsegítésnek minősül például egy jól sikerült pályaválasztás, partnerkapcsolat, munkahely. Az önsegítés fogalomkörén belül meg kell még említeni az ún. önkontroll módszereket is, mint a viselkedés terápiák sajátos válfajai ( Thoresen, Mahoney 1974, Rosen 1976, 1979).
Killilea (1976) a következő kategóriákra osztotta a self help értelmezéseit:
- szociális segítség- a fejlődés egy faktora;
- szupportív rendszer; társadalmi mozgalom;
- szellemi (spirituális) mozgalom;
- segítő szolgáltatások formájában megjelenő szociális és politikai érdekcsoport;
- a szolgáltatói társadalomjelensége;
- a demokratikus eszme kifejezése- fogyasztói részvétel;
- alternatív gondozói rendszer;
- láncszem a szociális gondozás stratégiai rendszerében;
- céltudatos közösség;
- szubkultúra- életmód;
- szuplementer közösség;
- átmeneti közösség;
- a szociális kontroll és reszocializációs folyamat „ügynökségei";
- deviánsok és stigmatizáltak szervezetei;
- hosszan tartó deficitek és deprivációk leküzdését célzó vehiculum;
- átmeneti életciklusokon való túljutás vehiculuma;
- terápiás módszer.
Az önsegítéssel kapcsolatos ismeretek négy fő fogalom köré csoportosíthatóak:
Hátrányos helyzet, demokrácia, alternativitás, komplementaritás. az emberi kapcsolatok hálózatát az angolszász „ network" terminus jelenti. Két értelemben használják ezt a kifejezést. Az egyénre összpontosító individuális szociális hálózat olyan emberek alkotta hálót jelöl, amely támogatja és segíti a háló középpontjában álló embert, kielégítve annak társas szükségleteit. Caplan (1974) ezt a hálót szupportív rendszernek nevezi (support system).
A network a maga másik értelmében a humán szervezetek rendszere. Sarason ( 1974) kifejezésével: szervezetek közötti erőforráscsere- hálózat ( interorganizational resource exchange network) Ennek a hálózatnak a középpontjában a szervezet áll.
Az individuális szociális hálózatnak négy fajtáját különböztetjük meg ( Jeger, Slotnick 1982);
- Primer csoport ( extented family)
- Közösségi kapuőrők ( community gatekeepers)
- Szomszédsági csoportok ( neighbourhood based support systems)
- Önsegítő csoportok
Az önsegítés és a szervezetek közötti erőforráscsere- hálózat szoros kapcsolatban állnak egymással. Ennek a hálózatnak az életre hívásában a legnagyobb szerepet az intézmények válsága és a tömegtársadalmak bonyolult életviszonyai játszották. Az intézmények nem csak, hogy kielégítetlenül hagyták a lakosság szükségleteit, de járulékos problémákat, „ műtermékeket" is okoztak a számukra. Ez a jelenség intézmény- tünetcsoport néven ismert.
Az intézmények által kielégítetlenül hagyott lakossági szükségletek „ellenszervezete" tehát az, amit önsegítő csoportnak nevezünk.
Az önsegítés definíciója a következő:
„Olyan kis és nagy csoportos struktúrában megvalósuló együttműködési formák sokasága, melyekben rendszerint azonos korú, és hasonló személyes problémákkal küszködő emberek szerveződnek azért a közös célért, hogy közös igényüket kölcsönös egymásnak nyújtott segítés révén kielégítsék, olyan változást hozzanak létre magukban, és/ vagy környezetükben, amely által az addig megoldatlan problémájuk megoldódik. Az ilyen csoportok kezdeményezői és tagjai felismerték, hogy szükségleteiket nem tudják sem önerőből, sem a meglévő humánszervezetek, szociális intézmények révén kielégíteni."
Az önsegítés történelmi, társadalmi, kulturális jelenség, mely okozati szükségszerűségek következménye.
A szükségszerűségek csoportosíthatók, mint társadalmi hiányokból fakadó igények, úgy mint, amelyek kielégítésére, betöltésére az önsegítés bizonyult a legalkalmasabbnak.
A másik csoportba azok a tényezők sorolhatók, melyek szükségesek az önsegítő csoportok funkcióinak betöltéséhez.
Úgy, mint: az alulról építkezés, - a csoportos együttműködés, mint csoportérték preferencia.
A különböző csoportok vagy társulások gazdag, sokszínű hagyományokkal rendelkező társadalmi viszonyok együttese.
Az önsegítés okai:
Price (1978) és Dumont (1974) szerint:
Hangsúly a politikai tényezőkön
Katz és Bender (1976) :
Előfeltételek a nyugati kultúra történelmi múltjában
Killilea (1976):
Társadalmi egyenlőtlenségek orientációs hatása
Kaplan és Razin (1978):
Pszichológiai, - mélypszichológiai összefüggésekben látott motivációt
(Caplanféle csoportműködés elmélet)
Freedmann (1967) :
Valamely mentálhigiénés szolgáltatás történelmi és kulturális meghatározottságát tartották elsődlegesnek.
Az önsegítés gyökereinek legfontosabb tényezői:
Ø Történelmi,
Ø Pszichológiai
Ø Kulturális,
Ø Vallási,
Ø Politikai,
Ø Egészségügyi,
Történelmi gyökerek
Kropotkin (1888) biológiai és történelmi megfigyelése szerint : tény, hogy a katasztrófákat túlélő állatok egymással szolidálisabbakká válnak.
Chiliasticusi mozgalmak
A középkorban (Krisztus után 1000 – ben) megjövendölt 1000 évi világvégét várók magatartásában is fellelhető a self-help magatartás.
A történészek párhuzamot vonnak a XX. század robinhodista délolasz társadalmi banditáinak és a chiliasticusi mozgalmak összetartásával.
Friendly Society – baráti társulások létrejötte, jellemzően nyugati ipari társadalmakban.
Pszichológiai gyökerek
Az önsegítő, azaz self help jelenség főként korunk tekintélyválságának tudható be.
„ A nyugati kultúra tömegtársadalmainak dezintegrációs folyamatai, a keleti kultúra paternalisztikus viszonyai egyre infantilisabb, éretlenebb, önálló életvitelre egyre kevésbé alkalmas nemzedékeket „bocsátanak ki". Ezen nemzedékek tagjai függőségi viszonyban állnak a „tekintélyfigurákkal". Ez abban mutatkozik meg leginkább, hogy a felnőtt viselkedésminták helyett az infantilis kommunikációs minták erősödtek fel.
( negativizmus, lázadás, konformizmus) Eme tekintélyválság másik aspektusa az, hogy a világháborúkat, gazdasági válságokat produkáló tekintélyekkel szemben fokozódott ellenállás következtében a vertikálissal szembeni, partneri, testvértestvér viszony iránti igény erősödött fel. Lasch (1978) ezt a jelenséget apa nélküli paternalizmusnak nevezi.
Kulturális gyökerek
Freedmann (1967):
A társadalmak mentálhigiénéjét 6 tényező határozza meg:
Ø Pluralizmus
Ø Pragmatizmus
Ø Társadalmi célok
Ø Probléma megoldás struktúrája
Ø A változás, mint érték
Ø A kisebbségi csoportok egyenlőtlen fejlődése
A pluralizmus:
A társadalmi érdekcsoportok közti konszenzus teszi lehetővé, hogy a különböző csoportok megteremthessék a céljaik feltételeit.
Ha nem lehetséges a konszenzus – kisebb érdekcsoport ragadja magához a hatalmat – az erőforrásokhoz való hozzájutás hatalommal való viszony minőségének függvénye
Pragmatizmus:
Gyakorlatiasság, eredményközpontúság,
Társadalmi célok:
Társadalmi alrendszerek önszabályzó hierarchiájában lévő csoportok meghatározó szereppel
bírhatnak az egyéni egészségtudatban, ha a társadalom célul tűzi ki az egészség megőrzését.
Problémamegoldás struktúrája:
Különböző kultúrákban eltérőek a problémamegoldó módszerek, de az is különbség lehet,
hogy egy-egy újabb probléma felmerülésekor, az adott kulturközeg vállalkozik-e új
megoldási módszerekkel vagy a hagyományos ismeretekkel keres megoldást.
Változás, mint érték:
A változás megjelenésének módja a hétköznapi tudatban.
Watzlawick (1974):
Két változás típus
- Elsőfokú változás: a tünethordozó – diszfunkcionális egyén – tünetmentessé tétele. Visszaillesztés a saját környezetbe.
- Másodfokú változás:
A környezet [alrendszerek, ökoszisztémák, érdekcsoportok, szupportív/támogató rendszerek] egymáshoz való viszonyának megváltoztatása.
A kisebbségi csoportok egyenlőtlen fejlődése:
A társadalmi értékek kifejeződése, hogy a hatalm az eltérő célokkal létrejött kisebbségi csoportoknak milyen lehetőséget biztosít.
A közösségiség jellegzetes kulturális képesség. Lényeges, hogy a társadalmi konszenzusban a hatalomgyakorlás paternalisztikus vagy együttműködésen alapuló.
Az egyéni szocializáció alapkérdése, hogy az egyén képes-e a közösség tagjává lenni, anélkül, hogy feladná az autonómiáját.
Ezen készségek makrofeltételei:
A kölcsönös függés és a kölcsönös segítés elvén alapuló nevelési rendszer.
Vallási gyökerek
Az ”AA” – Alcoholics Anonimus – Névtelen Alkoholisták mozgalom, a
Az Oxford mozgalom munkájának lényegi eleme, a személyközpontúság, az egyénre szabott problémakezelés, a csoporttagok egyenlősége.
Mindezeken felül a hit, mely egyéni erőforrások pótlékaiként fűzte Istenhez az alkoholbetegeket.
A vallási csoportokat és a hívők szerveződését külön kell választani!
Az egyház jelentős szerepe a „hézagpótló- tanácsadás.”
Szamaritánusok telefonszolgálata.
Politikai gyökerek:
Dumont (1974) az emberiségnek az erőszakon ( destruktív affektusok) és a pénzen (egyéni anyagi érdek) túlmutató harmadik hatalmát professzionizmusnak nevezte. A huszadik századi nyugati szakembereknek szinte kizárólagos hatalmi pozíció jutott az életfontosságú kérdések eldöntésében, a nukreális fegyverek előállításában, az egyén testi- lelki megváltoztatásában, és a hatalmukat szakmai vagy szakmainak beállított információk visszatartásával, szakmaivá transzformált ideológiák gyártásával tartják fent. A pszichoanalízis, a tömegkommunikáció, a fogyasztói kontroll, az érdekképviselet rendszere (advocacy) és az önsegítés, e három huszadik századi nagyhatalom megfékezésére fejlődött ki. Politikai értelembe véve az önsegítés tehát a lakossági kontroll egy formája a hatalom felett. A társadalmi nyilvánosság eszközeivel lehetőséget ad a politikai kiszolgáltatottságban lévőknek arra, hogy hátrányos helyzetükön javítani tudjanak.
Egészségügyi gyökerek:
Medikalizáció:
Rian (1971) Zola (1973) Illich (1975): a megfelelő egészség-kultúrájú, az egészség-betegség és a megfelelő terápia kérdéseiben döntőképes személyiség kialakulásának legfőbb gátja, az egészségügy.
Gordon (1950):
Az egészség és a betegség nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő fogalmak.
Epstein (1976), Crawford (1977), Eyer (1977):
Visszatérés a népi gyógymódokhoz versus a kemikáliák katasztrófái.
( narkománia, mellékhatások stb)
Rian (1971) Az Áldozat tetemrehívása
A társadalom kettős teherrel sújtja a beteg áldozatait. Először olyan feltételeket teremt, amelyek a betegséget kialakítják, majd külön intézményt hoz létre, - az egészségügyet – amely az egyént teszi felelőssé saját betegségéért, hiszen az egyén keresi és találja meg a hibát - a betegséget, - az individum börtönébe zárja, és mindezt stigmával pecsételi meg.
Ez a Blaming victim ideológia, mely az egészségnevelés legfontosabb szemléleti bázisa lesz.
Az önsegítés elve és gyakorlata ebbe a fejlődési folyamatba lép be.
Az önsegítő csoportok típusai:
A csoport céljai szerinti:
1.A csoport céljait befolyásolja a csoport létszám.
Katz és Bender (1976) az elsődleges célok szerint 5 típust írt le:
- önmegvalósítás, tünetcsökkentés.(névtelen alkoholisták)
- szociális jogok (Emberi Jogok Szervezetei)
- alternatív életformák teremtése
- kiközösítettek, marginálisok csoportjai
- kevert, eklektikus csoportok (elvált szülők, volt rabok szervezetei)
Levy (1973):
A megcélzott probléma súlyossága alapján:
- egészségesek önfejlesztő csoportjai
- stresszhatás alatt élők
- viselkedészavart korrigálók
- túlélést biztosító csoportok
A csoport átjárhatóságát jelenti. „Mennyire vastag a fal, amellyel körülbástyázza magát a csoport?”
A nehezen hozzáférhető csoportok többnyire stigmatizálnak, vagy exklúzivak.
4.
- A szervezeten belül működő, intenzív személyiség korrekciót végző csoportokat
expresszív csoportnak (pszicho-csoport)
- A szervezeten kívültevékeny (reform, propaganda, érdekképviselet)
instrumentális csoportnak nevezzük (szociocsoport)
Price (1978)
Molnár Zsolt
2009-01-21
Budapest
Forrás:
Gerevich József : Közösségi mentálhigiéné (Animula Kiadó 1997)
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
