Befőttesüveg
Dátum: 2010. június 15. 23:48Műfaj: NovellaCimkék: elmélkedés, élet, szerelem |  |
Aki olvasta a "Maci" és a "Szentjánosbogár" novellákat, az tudhatja mire számíthat ebben a rövid kis írásban. Egy másik kis hernyó, aki gyanútlanul rágcsálja a falevelet, amikor lesodorja egy alma a fáról.....
A kis sárgászöld hernyó komótosan rágcsálta az almafa levelét, ízlelgette az újabb leharapott darabokat. Mikor tele lett a hasa elbújt egy ág alá, ami árnyékot vetett rá. Elterpeszkedett, és csak nézegette a tájat. Szépnek találta, amit látott.
Éppen elmerült volna a gondolataiban, amikor valami hatalmas koppanást hallott a feje felett, majd halk puffanást. Körbenézett de nem találta a zaj forrását. Várt, fülelt egy ideig, majd lassan megnyugodott. Behunyta a szemét, hogy elmerüljön az álmaiban, amikor ismét zajt hallott, most a háta mögül bukkant fel. Hátranézett, és abban a pillanatban hatalmas erővel csapódott elé egy alma. Szerencsére nem találta el, de az elsuhanó levegő, lesodorta a fáról. Esés közben próbált úgy fordulni, hogy a legkevesebb sérüléssel érjen földet. Már a hasán érezte a fűszálakat, amikor becsapódott. Egy ideig csak hasalt mozdulatlanul, attól félt, hogy utána zuhan még egy gyümölcs. Fülelt, de mivel semmi veszélyeset nem hallott, araszolni kezdett.
-Hűűű, ezt megúsztam.- gondolta magában.
Abban a pillanatban elsötétült felette a táj, és már csak azt érezte, hogy kipréselődik belőle a levegő. Elájult.
Erős hangra riadt fel, ki tudja mennyi idő múlva. Forró, puha tenyérben találta magát. Pár centire a fejétől egy kisgyerek drukkolt erősen, hogy megmozduljon.
- Jól vagyok! – kiáltotta, amennyire csak tudta.
A kisgyerek megbökte az ujjával, erre ő ösztönösen gombóccá zsugorodott.
- Életben van!- üvöltötte az emberpalánta.
- Megsüketülök, Hékás! Ne üvölts már a fejembe!- háborodott fel a hernyó.
- ÉL, él, él! – kántált a gyerek. – Hazaviszlek, Te leszel a háziállatom.-
- Na, na, na! Én nem akarok sehová menni, én itt lakom. Azonnal tegyél le! – háborodott fel a gombóc.
- Gyere, csinálok neked lakhelyet, bent fogsz lakni velem a szobámba. Te leszel a legjobb barátom!
A hernyó csak nézett kétségbeesetten a nagy almafa után. Ahogy távolodott, egyre jobban kétségbeesett.
- Tegyél le! Haza akarok menni! – kiabálta teljesen reménytelenül.
Egészen addig küzdött, míg eltűnt az almafa……
A hernyó csak ült a befőttesüvegben, és sóvárgott az otthona után. Naponta kapott újabb faleveleket, hol frisset, hol kicsit szárazabbat. A kisgyerek minden nap kivette, megsimogatta, de igazából nem tudott játszani vele. A hernyó szeretett volna legalább beszélgetni vele, hogy közelebb kerüljenek, de sajnos nem ismerték egymás nyelvét. Naphosszat ültek egymással szemben és figyelték a másikat az üvegen keresztül. A hernyó csak ült, néha megpróbált felkapaszkodni a síkos felületen, de minden egyes alkalommal visszacsúszott.
- Hmmm. Untatsz! – robbant ki a kisgyerekből. – Annyira egy unalmas egy lény vagy. Igazából csak itt ülsz ebben az üvegben, nem tudok veled semmit csinálni. Nem vagy vicces, mint a szomszéd macskája. Nem vagy játékos mint blöki a spániel. Nem vagy szép, hogy csodálva irigykedjen mindenki. Hálátlan vagy! Én bezzeg hazahoztalak, beköltöztettelek a szobámba, minden nap foglalkoztam veled.-
A hernyó csak nézett, nem értette, mit mond a gyerek, azt viszont érezte, hogy baj van. Az dühében felkapta az üveget és megrázta.
- Elengedlek. Menj, ahová akarsz! – kiáltotta.
A hernyó felágaskodott félelmében, mint egy csikó.
- Ez vicces! – nevetett egy nagyot az emberke. – Ezt még soha nem csináltad. Csináld még egyszer!- tapsolt örömében miután visszatette az üveget.
A hernyó most még jobban megijedt. Fogalma sem volt, hogy mi történik most.
- Na jó, elengedlek. De majd csak holnap. Addig még egyszer azt vicceset!
A kis állatka nem tudta mivel tesz jobbat, ha megteszi, vagy ha nem. Talán aha tiltakozik, akkor talán már ma elengedi.
Gondolkodott, majd újra felágaskodott.
- Na gyere, elengedlek! Valami szórakoztatóbbat szeretnék helyetted. Arra gondoltam, hogy egy hörcsögöt tennék ebbe az üvegbe. –
Felkapta az üveget, kirohant vele a kertbe. Nézegette, ahogy megcsillan rajta a napfény. Belenyúlt az üvegbe, kivette az apró lényt. Megsimogatta és letette a fűbe.
- Érdekes! Azt hiszem, hiányozni fogsz.- kiáltott bele a fűbe.
Hátat fordított, és elindult a ház felé. Számolgatta a lépéseket, hogy milyen messze tart már. Az ajtóban megtorpant, és visszafutott oda, ahová letette a hernyót.
- Jééé, Te még nem mentél el! Maradni akarsz ugye!?- és meg sem várva a választ, visszagyömöszölte az üvegbe.
Teltek múltak a napok, de a kisgyerek nem volt boldog. Minden nap kiengedte a hernyót, mert szeretett volna egy hörcsögöt helyette, de valamiért újra és újra visszahozta őt. Egyre dühösebb lett, hogy nem tudja elengedni, pedig a hörcsögöt már el lehetett volna hozni a barátjától. Néha kihajította dühösen a fűre, néha megsiratva engedte el. DE! De mindig visszahozta.
- Elmegyek és elhozom ma a hörcsögöt! – vetette oda a befőttesüvegnek.
A hernyó csak ült és nézett. Azon töprengett el jön-e az a nap, amikor nem fogja visszahozni őt. Várt, de nem történt semmi másképp. Egészen egy furcsa napig. A hernyó nagyon émelygett, rosszul érezte magát. A kisgyerek már elég régóta felé sem nézett. Falevelet kapott néha, de egy gyors mozdulattal el is intézte a dolgot. Futott, hogy megnézze a hörcsögöt. Így hát nem vette észre, hogy valami baj van. A hernyó csak feküdt szomorúan, mozdulni sem tudott. Behunyta a szemét, és megszűnt létezni a világ számára…
- Hahóóóó! Itt vagyok!- kiabált bele a szobába a gyerek. – Meghoztam a hörcsögöt, szabad vagy! Gyere, kiviszlek gyorsan a fűbe, mert kell az üveged.- Odarohant, felkapta az asztalról és megrázta.
Abban a pillanatban egy színes szárny emelkedett ki az üveg száján. Felröppent, tett egy kört a gyerek feje fölött, belepillantott a hörcsög dobozába, majd gyors szárnycsapásokkal kirepült az ablakon.
- Hahóóóóó! Hékás! Gyere vissza! Én akartalak elengedni a fűben, azonnal gyere vissza! Nem repülhetsz el csak úgy! Hallod! Nem hagyhatsz itt!
Toporzékolt mérgében. Várt még egy ideig, hátha visszajön. Mivel nem történt semmi, leült a székére. Ült és nézett maga elé. Egészen addig, míg kaparászást nem hallott maga mögül. Hátranézett.
A doboz alján ott ült a hörcsög, és nézett a magasba.
- Gyere! Itt lesz ezentúl az otthonod a szobámba, és Te leszel a legjobb barátom!-
Belenyúlt a dobozba, majd egy mozdulattal belenyomta az üvegbe a hörcsögöt.
- Remélem Te sokkal jobb háziállat leszel, mint ez a kis vakarék volt. – emelte fel az ujját a magasba. – Várj! De neked remélem nincs szárnyad!- nevetett a saját viccén a kisgyerek, majd behajított egy répát az üvegbe.
- Figyu! Ha nem viselkedsz jól, akkor lecseréllek egy tengerimalacra!- majd fogta és kiment játszani az udvarra, maga mögött hagyva a befőttesüveget.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
