Bizalmasan titkos...
Dátum: 2008. március 29. 07:05Műfaj: NovellaCimkék: élet |  |
Marcsi és Lujza valamikor kolleganők voltak. Aztán Marcsi kirugatta Lujzát, ugyanis kölcsönösen utálták egymást. Aztán fél év múlva találkoztak és szóba elegyedtek...
Bizalmasan titkos!
Lujza és Marcsa találkoznak.
- Szia Lujza! Mi van veled? Annyit gondoltam rád!
- Ó, ne is mond, találtam munkát, nem is akárhol!
- Na mesélj hol?
- Ó ha azt tudnád….
- Na kíváncsivá tettél.
- A Megyei Rendőrségnél vagyok alkalmazva.
- És mit csinálsz ott?
- Tudod, nem beszélhetek róla, mert ennél bizalmasabb állás nincs a világon!
- Bizalmas? Hogy érted ezt?
- Úgy, hogy minden folyó ügyet tisztáznom kell, úgy hogy senki ne maradjon szarban. Nyomozok minden kis porszem után, még akkor is, ha a huzat elviszi Rohannom kell a szemét piszkok után. De az még nem is lenne baj. Csak annyi szemétláda van a láthatáron, hogy el sem hiszed. Bejáratos vagyok személyi ügyekben is.
- Személyi ügyek? Az meg mi?
- Hát személyesen kell találkoznom intim dolgokkal is, de erről nem beszélhetek…ez nem kihallgatás…
- És még mit csinálsz ott?
- Ne tudd meg, mindennap mennem kell a kábszeresekhez is. Na ott aztán érezni a bűzt. Képzeld, olyan jól végzem a dolgomat, hogy azt akarják én legyek ott az elhárító. Már elfogadtam a kinevezést. Csak ne kéne annyit szívózni. De már nagyon unom, hogy minden piszkos munkát rám bíznak. A fejek csak a tiszta ügyön dolgoznak. Tudod, hogy van ez. Ha tudnád húgyért, fingért húzom az igát, mert be sem jelentettek. Olyan nagy szarban van a becses haza! Ám ha ki leszek hivatalosan is nevezve, akkor dől a lé! Habár néha így is csurran cseppen, valami, de ne kérdezd, hogy mi…
- Tehát akkor te is bujtatott ember vagy?
- Náná! Ráhibáztál! Titkolnom kell a sok szennyet, ne tudd meg, milyen dolgok folynak itt is, ott is. Az a baj, hogy még sem szólhatok senkinek, mert ha az egyiknek szólok azt eszi a kefe, ha a másiknak akkor azt. Így inkább én eszem a kefét. Ismersz nem? Alig igazodom ki, hogyan tisztázzam le a dolgokat, olyan bonyolult minden, mint a bili. Vagy beleszarik a gyerek, vagy nem. De fosok, is néha, persze nem csak én mások is, én aztán tudom. De befogom a szám és becsukom a szemem, mert félek, belepiszkítanak megint a tányéromba. Már jó páran megtették.
- Jaj neked! Elég lehet a bajod!
- Ó ne aggódj te értem! Értek ahhoz, hogy mossam magamat tisztára, meg másokat is, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem. Csak sajnos minden nap el kell rendeznem magam után a dolgokat, nem hagyhatok semmi árulkodó jelet. Elvagyok magamban. Igaz sokszor nyelni kell, de ha arról van szó kibírom.
- Mert?
- Ne is kérdezd, a múltkor is hogy jártam. Beszélgettem egyik ezredessel, aki nem akaródzott befejezni a csevegést. Erre mi történik? Összefut a három féltékeny kolléganő és kikiabálnak nekünk: itt bűzlik valami. Na erre másnap rákérdezek, de csak annyit mondtak: nem nekünk mondták, hanem nyitva volt a wc ajtó. Na megnyugodtam nem és voltam bűnös. Nem maradtam szarban. Mostam kezeimet. Ja ne tudd meg, ma új megbízatást kaptam: nekem kell ezentúl levenni minden újlenyomatot. A többi nyomok utáni nyomozást nem is említem. Már oltárira unalmas, de a kinevezésért mindent be kell vállalni.
- Milyen nyomok?
- Ne kérdezd. Neked hiába magyarázom úgy sem érted. Meg hát nem is ildomos beszélni róla! A legrosszabb dolog a világon, ha valamelyik nyom ragad, vagy odaszárad, mert a tisztítókban is maradandó nyomot hagy. Tudod, sokféle ember van, egyik ezzel törülközik a másik azzal, ki kell igazodni kinek mit adj be. Mert különben kiborul a bili. Bírni kell a strapát ! én aztán tudom! Tudod úgy jó az élet, ha zajlik! Képzeld elkövettem egy nagy hibát. A rendőr őrnagy parancsát megszegtem.
- Igen, hogyhogy?
- Nem úgy tüntettem el a lábnyomokat, ahogy azt parancsolta!
- És most mi lesz?
- Bekövetkezik a rendőrbetegség.
- Az meg mi?
- Az, ha nem úgy teljesíted a parancsot, ahogy elrendelték, akkor jelentik a felettesednek.
- Nem félsz?
- Ugyan, jóba vagyok az ezredessel, kéz kezet mos.
- Ja vagy úgy?
- Na jó mennem kell. De kérlek, ne mond senkinek, mert nem akarom elveszteni ezt a bizalmas állást, mert a kinevezésemre várok. Nem lenne tiszta dolog, ha te is beleszarnál!
- Jó neked! Milyen izgalmas lehet a munkád! S milyen jó lehet olyan sok úriember közt dolgozni, a protekciókról már nem is beszélve.
- Na jó mennem kell Isten veled! Tartsd ám a szád!
- Szia…
Lujzika elégedetten mosolygott magában: ó ha tudnád Marcsikám, mi lehet ez a bizalmi állás, de ez ahhoz is hülye. Mit hülye? Ahhoz is hülye, hogy hülye legyen. Hiszen csak takarítok. Aztán Lujzika elkönyveli magában: nem szégyen, csak szar ügy!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
