Búcsúzás

Szerző: crazDátum: 2008. szeptember 12. 01:57

Búcsúzás

Lassan a szürkülő esti homályban

lusta hullámokat vet a tó.

Magasan fent a hegyek honában

mivel már nyár van, olvad a hó.

Az égen egy madárnak rezzen a szárnya

csendesen, lassan, körözve halad.

S a víz alatti szürke homályban

őt nézik lent a riadt halak.

S a vándor megáll a szürke tó partján,

a fák közé egy őz beszalad.

Most egy kis mosoly suhan át arcán,

megérkezett, ismeri a tavat.

Idáig tartott hát vándorlása,

szülőföldjére most hazaért.

Lebben a szélben ezüst szakálla,

az ősi földbe pihenni hazatért.

Lassan indul az utolsó útra,

körbeveszi a hazai táj.

Nem érzi, hanem már biztosan tudja,

hogy innen nem megy sehova már.

Most csak neki megy le a nap

a magasló hegyek felett,

arany sugarai még látszanak

amikor kiválasztja a helyet.

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. craz (#4667)	2008. október 12. 00:41
köszönöm, örülök hogy tetszik
Válasz TMT hozzászólására (#4635).

2. TMT (#4635)	2008. október 10. 22:16
Mar tobbszor jottem ide elolvasni a versedet...Nagyon szep! Tana


3. TMT (#4137)	2008. szeptember 26. 14:38
Nagyon szep a hangulata a versednek...Tana